2018. október 20. szombat Vendel
Menü

Űrlord megmenti a dínók becsületét - Jurassic World: Bukott birodalom kritika

Űrlord megmenti a dínók becsületét - Jurassic World: Bukott birodalom kritika
A Bukott birodalomban visszatérünk a legendás Nublar-szigetre (Fotó: theverge.com)

Már nagyon vártam az újabb dínós kalandfilm, a Jurassic World: Bukott birodalom debütálását, ugyanis a három évvel ezelőtti reboot, a Jurassic World olyan gyerekkori emlékeket hozott elő belőlem, amelyeket már rég elfelejtettem: konkrétan, hogy élek-halok a dinoszauruszokért. Aztán jött a Bukott birodalom, amely még egyet csavart az őrületen, és olyan sztorit kaptunk, amelyre csak csettinteni lehet. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Jurassic World: Bukott birodalom! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

 

Tisztán emlékszem, hogy már óvodás koromban is megőrültem a dínókért. Persze melyik gyerek nem. Így katartikus élményként éltem meg, amikor elég nagy lettem hozzá, hogy megnézzem a '93-as Steven Spielberg-klasszikust, a Jurassic Parkot, amely után aztán tényleg kicsiknek és felnőtteknek egyaránt tátva maradt a szája. Ki ne akarna egy dínóparkban flangálni? Ugye, hogy ugye.

A nagy sikerre való tekintettel (és három Oscar-díj után) 1997-ben jött is a folytatás, Az elveszett világ: Jurassic Park, amelyet már első kézből lestem meg, és amely tovább haladt a nyitódarab által kitaposott ösvényen. A 2001-es Jurassic Park III-at már a rajongók sem nézték jó szemmel, így egy időre parkolópályára került a dínóprojekt. 

A feltámadáshoz és a Jurassic World eljöveteléhez aztán nem kevesebb, mint tizennégy évet kellett várni, amely első blikkre soknak tűnhet, ám kellett ez a szünet a szériának. Hatalmas dínórajongóként unalomig pörgettem a Jurassic Park-trilógiát, így felüdülés volt számomra, hogy újra mozivásznon láthattam kedvenc hüllőimet. A kritikusok és a rajongók is odavoltak meg vissza, így egyértelmű volt a folytatás, amely J. A. Bayonával (Szólít a szörny, A lehetetlen) a kormánynál, a Bukott birodalommal meg is érkezett.

Sztori

Előzetesen mindenki valami hasonló történetet várt, mint amit anno Az elveszett világ: Jurassic Parkban kaptunk: hőseink nagy ívben elkerülnék és elfelejtenék a dínók lakta övezetet, ám valami oknál fogva újból az őshüllők karmai között találják magukat. Na, félig-meddig a Bukott birodalomtól is ezt kapjuk, csak ezúttal nincs semmi ködösítés: tokkal-vonóval ki akarják menekíteni az összes dínót, ugyanis egy vulkán készül kitörni a Nublar-szigeten és csak nem hagyják, hogy azok a szerencsétlen állatok újból kihaljanak. 

A mentőexpedíció élére Owen Grady (Chris Pratt) és Claire Dearing (Bryce Dallas Howard) kerülnek, hogy aztán a jól bevált receptúrát követve, a sziget körbejárása és a mindenre újbóli rácsodálkozás után, üvöltözve és sikítozva meneküljenek a dínóhad elől. Ismerős? Persze Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) ezt mind előre megjósolta.

Karakterek

Visszagondolva a Jurassic World két főszereplőjének alakítására, azt kell mondanom, hogy semmi problémám nem volt velük. Chris Pratt hozta a laza, tökös csávót, és Bryce Dallas Howard eleinte kemény, majd picsogó magassarkú-sprintjére sem vontam fel komolyabban a szemöldököm. Csak ugye ami akkor még szódával elment, az mostanra már kicsit soknak bizonyult még úgy is, hogy valamicske karakterfejlődést is láthattunk náluk.

Chris Prattet nagyon jó színésznek tartom: jópofa, vicces és mellékállásban még hősködésre is futja. És lehet, hogy pont ez a hősködés a bibi, ugyanis a sokadik Űrlord (A galaxis őrzői 1.2., Bosszúállók: Végtelen háború) után már szerintem minden filmjében csont nélkül hozza a figurát. Nem mondom, hogy nem áll jól neki, sőt! De néha kicsit megerőltethetné magát, hogy valami pici újdonságot is belecsempésszen a játékába.

Bryce Dallas Howard beragyogja a mozivásznat, mint mindig, és szerencsére a magasabb sarkú topánkáit is otthon hagyta, így másra is tudtam figyelni, nem csak a lábaira. A Pratt-Howard páros tökéletesen működik együtt, és a régi/új arcok is kellő színt hoznak. Jeff Goldblum menő, mint mindig, BD Wong azt csinálja, amit eddig (tudóskodik), a kislánnyal, Isabella Sermonnal pedig a kötelező gyerekfaktor is megvan, és... kábé ennyi.

Összegzés

Bár nagyon féltem tőle (a folytatások örökös rákfenéje miatt), és bár a neve is előre sejttette, a Jurassic World: Bukott birodalom nem lett bukás. Sőt, a Jurassic-széria öt mozija közül valahol a legendás Jurassic Park közelébe helyezném el mind látvány, mind pedig a cselekmény szempontjából. Nem csak az unalomig ismert leckét mondja fel, hanem mer újítani a megszokott formulán és elérte, hogy újra parázzunk a dínóktól, ami szerintem a mai világban nem kis szó.

A mozi alapvetően horrorelemekből építkezik, ami sosem állt még ilyen jól egy kalandfilmnek. Konkrétan majd össze...... magam, amikor a fák között kirajzolódott egy T-Rex alakja, és az állat minden villámlással közelebb kúszott. A fő karakterek közötti kémia továbbra is hibátlanul működik, és a film fő mondanivalója is messze túlmutat az eredeti dínós koncepción. A Bukott birodalom sokkal inkább szól már a Worldről, mint a Parkról, és olyan morális kérdéseket pedzeget, amelyekre nem biztos, hogy kapásból tudnánk a választ. Még ha csak egy kitalált sztoriról is van szó.

A Jurassic World: Bukott birodalmat igazából mindenkinek ajánlom, persze dinómániásoknak kötelező, de azoknak is bőven szórakoztató lehet, akik egy pörgős, látványos és kellően felrázó popcorn mozira vágynának a hosszú és fullasztó nyári napokon.

10/8 - Így kell folytatást csinálni!

 

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár