2018. augusztus 15. szerda Mária
Menü

Dwayne Johnson a fellegekben jár - Felhőkarcoló kritika

Dwayne Johnson a fellegekben jár - Felhőkarcoló kritika
(Fotó: Universal Pictures)

Dwayne 'The Rock' Johnson ismételten bedobja magát és az idén már második alkalommal kápráztatja el Colgate-mosolyával a nagyérdeműt. Tavasszal a Rampage-ben mutánsokkal és a világmegmentéssel volt elfoglalva, itt pedig családja és egy orbitális felhőkarcoló élete a tét. Igen ám, de amíg a Rampage-ben az albínó gorilla kisegítette méretes barátunkat, addig itt egy felhőkarcolón túl nincs mibe kapaszkodnia. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Felhőkarcoló! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Kicsit mintha mostanában sok lenne a Sziklából, nemde? Áhh, dehogy, Dwayne Johnsonból sosem elég. Éppen ezt a népszerűséget meglovagolva futószalagon gyártja az egy kaptafára készülő filmeket, ahol ügyeletes családapaként vagy éppen ex-valamiként meg kell mentenie a világot, vagy a családját, vagy már fogalmam sincs, hogy kit. Szó mi szó, a Szikla ott dobja be magát, ahol kell. A Halálos Iramban szériában való debütálása óta jobbnál-jobb szerepek találják meg és látványosan tesz róla, hogy az emberek róla beszéljenek.

A 2013-as Csapda és Pain and Gain után azt hittem, hogy valami elindult, hiszen ezekben a mozikban olyan színészi teljesítményt tett le az asztalra, amelyre aztán simán lehetett volna építeni. Igen ám, de a soron következő filmjeiben egy olyan szerepet sikerült megalkotnia, amelyet biztosan lehoz minden egyes alkalommal és még megszakadnia sem kell érte. Megmaradt egy simán csak szerethető karakternél, amelyet biztonsági játékokkal nem akar feladni. Pedig tudna ő ennél sokkal jobbat is.

Ez a karakter található meg a Jumanji - Vár a dzsungelben, a Rampage-ben és a Felhőkarolóban is, ahova a Családi üzelmekért és Központi hírszerzésért is felelős Rawson Marshall Thurber is betársult, így méltán várhatta a mozinéző, hogy ebből valami egészen szórakoztató fog kisülni.

Sztori

A korábbi Szikla-féle katasztrófafilmekhez híven Dwayne Johnson ezúttal is egy ex-kommandóst (Will Sawyer) alakít, akit egy félresikerült túszejtés miatt nemhogy csak nyugdíjaztak, de még térdtől lefelé bal lábát is elvesztette. 

A következő képkocka jó pár évvel későbbre repít minket, ekkor derül ki, hogy az orvos, aki a baleset után az életéért felelt, nem más, mint gyerekkorunk kedvenc színésznője, Neve Campbell, alias Sarah Sawyer, aki időközben Will felesége lett. Vele és két gyerekükkel Hong Kongban a világ legmagasabb luxus felhőkarcolójába, a Gyöngybe (The Pearl) költöztek, ahol Will biztonsági szakemberként dolgozik.

Ahogy az lenni szokott, rendje és módja szerint a legjobb haver (Pablo Schreiber) bekavar és naná, hogy néhány gengszternek az lesz az első számú feladata, hogy porig rombolják az építészeti csodát. A nagy tűzgyújtás közepette Will családja is bent ragad, innentől meg kitalálhatjátok, hogy mi következik.

Karakterek

Mr. Johnson legutóbbi filmjeiben játszott karaktereit részletesen kielemeztem itt és itt, így nem untatnálak már ezzel titeket, ugyanis dettó ugyanazt a játékot hozza annyi különbséggel, hogy ezúttal, protézis ide vagy oda, még egy lájtos terminátor beütést is megcsillantott, így félelmet nem ismerő apaként tetszelegve mindenen és mindenkin átgázolt, hogy megmentse családját. A felhőkarcoló meg várhat. 

Dwayne Johnson mellett itt van még Neve Campbell is, aki a Sikoly-szériának köszönhetően fiatalok millióinak rabolta el a szívét, és most sincs ez másképp, ugyanis gyönyörűbb, mint valaha és - főleg a végjátékban - határozottan érezhető a jelenléte. Eleinte meghibásodott telefonjával és vad sikongatásaival próbált a felszínen maradni, ám amikor őt is bevonják a buliba, na akkor gondoltam: ez az a Neve Campbell, akit szeretünk.

Rajtuk kívül kapunk még jó pár ismerős arcot: Noah Taylor tenyérbemászó képét nehéz nem észrevenni, a dán Roland Møller karizmája is rendben van és Chin Hant is egyre többet láthatjuk a mozivásznon.

Összegzés

A Felhőkarcoló egy nagyon is impozáns filmnek indult. Na, nem azt mondom, hogy eleve egyértelmű volt, hogy majd megváltja a világot, de a Sziklából és valamilyen katasztrófát sugalló témából rossz film még nem sült ki. Hát ha még a világ legmagasabb épületének a megmentéséről van szó... Na ugye. Tudták, hogy imádni fogják az emberek és a nyári uborkaszezonban ennél azt hiszem nem is kell több.

Szóval a Felhőkarcoló egy jó kis filmnek indult, azt mondom, hogy az elejét is szinte csont nélkül lehozták (sztori bevezetése, szereplők stb.), de valahogy a film háromnegyedétől kezdve, onnantól, hogy a főszereplő bejutott a felhőkarcolóba (mondjuk az a jelenet mindent visz) érdektelenségbe fulladt az egész. Persze a család megmentése nagyon is izgalmas, de itt volt az a pont, amikor életemben talán először majdnem bealudtam. Hogy ez a filmnek köszönhető, vagy a kánikulának azt nem tudom, de elgondolkodtató...

A végjáték is tetszett, tényleg mindent bevetettek, hogy visszahozzák a figyelmem és ez maradéktalanul sikerült (piros pont), ám ez sem mentette meg a filmet, hogy ne egy korrekten összerakott iparosmunkának tartsam. 

A technikai oldalra abszolút nem lehet panasz: az újragondolt felhőkarcolós koncepció tetszetős és a látványért is csillagos ötös jár, ám ugyanez nem mondható el a zenéről, amely nem sikerült valami emlékezetesre. Egy szónak is száz a vége: a Felhőkarcoló egy könnyed nyári szórakozás, amely nem akar több lenni, mint ami valójában. Szikla és töménytelen adrenalin. Kell ennél több?

10/7 - A Szikla szilárd, minden más felejtős

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár