2018. október 21. vasárnap Orsolya
Menü

A lusta ember virága: a kaktusz

A kaktuszt nemhiába emlegetik a lusta ember virágaként, hiszen hetekig is jól elvan mindenféle gondoskodás (öntözés) nélkül. Csupán napfény és meleg kell neki, mert többnyire nem télálló. Nyáron egy ilyen növénynek a kertben a helye, és csodás virágokkal hálálja meg a legkisebb törődést is.

Családi ünnepséget tartottunk a testvéremnél. A bográcsban rotyogott a pörkölt, a konyhából sütemény illat surrant ki kacagva, a kerti pavilon alatt pedig víg csevej folyt a testes bor kortyolgatása közben. A Nap olykor-olykor belemart bőrünkbe, majd át-átváltott lágyabb, enyhébb simogatásba, hogy ne meneküljünk el előle végleg az árnyékba, s bőszen megajándékozta mosolyával a kerti növényeket is.

A nővérem kertjében lévő egyik kaktusz tüskéje (Fotó: Temesvári Márta)
A nővérem kertjében lévő egyik kaktusz tüskéje (Fotó: Temesvári Márta)

Köztük egy kissé átalakított boroshordót, mely tökéletes bölcsőként funkcionált a nővérem kaktuszai számára: oly’ csodás növények nevelkedtek az abroncs ölelésében, hogy az ebéd elfogyasztása után hamarosan mellőztem rokonaimat, s az időt a precíz tüskéknek, az éppen virágba boruló bimbóknak szenteltem. Bár csak egy telefon volt nálam, mégsem bírtam megállni, hogy ne örökítsek meg egy-egy részletet: e fotók díszítik ezt a cikket is.

Csodás kaktuszok a nővérem kertjében (Fotó: Temesvári Márta)
Csodás kaktuszok a nővérem kertjében (Fotó: Temesvári Márta)

A kaktuszoknak rengeteg fajtája létezik. Pár éve írtam már a karácsonyi kaktuszról, tavaly pedig a fügekaktuszt is bemutattam, mivel a kaktusz gyümölcse, a tuna a lányom egyik kedvenc étele.

A kaktuszoknak rengeteg fajtája létezik (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktuszoknak rengeteg fajtája létezik (Fotó: Temesvári Márta)

A kaktuszok többnyire nem télállóak. Fényigényük nagyon nagy: napi 4-5 óra napsütésre szükségük van, nyáron pedig a szabadba vágynak. Már májusban, a fagyok elmúltával kitehetjük őket a kertbe vagy balkonra, de lehetőleg védett helyre, mert a sok esőt nem szeretik. Sokszor pont a túlöntözés miatt pusztulnak el. Származási helyük nemhiába Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területein található.

A kaktuszok a tüskéikben tárolják a vizet (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktuszok a tüskéikben tárolják a vizet (Fotó: Temesvári Márta)

Visszakanyarodva az öntözéshez: hiába látjuk porladónak a földet alattuk, elég csak havonta egyszer-kétszer egy kis vizet locsolni rájuk (negyedannyit, mint amennyire gondolnánk, hogy szükségük van), bár virágzáskor egy kicsit megborulhat kezünkben a kanna, és a növekedési időszakban (május-június, szeptember-október) is több nedvesség érheti őket. Télen, a pihenő időszakban még kevesebb vizet igényelnek, olyankor az 5-15 fokban érzik jól magukat.

A kaktusz nem szereti a sok vizet (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktusz nem szereti a sok vizet (Fotó: Temesvári Márta)

Ha a földbe dugjuk az ujjunkat, és nedvességet tapasztalunk, akkor semmiképp se itassuk tovább a növényt, mert elrohad! A túlöntözés és az elégtelen fényviszonyok gombás megbetegedést okoznak. Ha ilyen problémát tapasztalunk, tegyük a legnaposabb helyre a cserepet, mert a növény sokszor magától legyőzi ezt a betegséget pár hét alatt. Jó tudni azt is, hogy a kaktusz a lágy vizet, esővizet szereti a legjobban.

Csodás tüskéi vannak a kaktuszoknak (Fotó: Temesvári Márta)
Csodás tüskéi vannak a kaktuszoknak (Fotó: Temesvári Márta)

Átültetésére ritkán van szükség (kb. háromévente), ám olyankor érdemes vastag kesztyűt húzni, és még úgy is több rétegben újságpapírt használni a tüskék miatt. Egyes fajták ugyanis olyan miniatűr tüskékkel ajándékozzák meg bőrünket, hogy napokig érezhetjük a váratlan vendégek jelenlétét.

Miniatűr nagyságú tüskéi is lehetnek a kaktusznak (Fotó: Temesvári Márta)
Miniatűr nagyságú tüskéi is lehetnek a kaktusznak (Fotó: Temesvári Márta)

Ültetéskor durva szemcsés homokot keverjünk a lombföldhöz, s ne akarjunk magról szaporítani, mert nagyon körülményes. Egyszerűbb, ha az oldalsarjakat használjuk fel bújtásként. Erre a legoptimálisabb időszak a nyár, mert a gyökerezéshez melegre és napfényre van szükség. Pár napos pihentetés (sebgyógyulás) után helyezhetjük bele a homokba a kis hajtásokat.

Egy ilyen oldalsarjat bátran ledughatunk a homokba, s hamarosan meggyökeresedik (Fotó: Temesvári Márta)
Egy ilyen oldalsarjat bátran ledughatunk a homokba, s hamarosan meggyökeresedik (Fotó: Temesvári Márta)

A Yucca, az Agave az Aloe fajok és a nagyobb termetű oszlopkaktuszokat mindenképpen a szabadban tartsuk! A hordókaktuszok, a sünkaktusz és a gömbkaktuszok viszont tényleg csak megfelelően esővédett helyre rakhatók!

Ha jól érzi magát a kaktusz, akkor virágzik (Fotó: Temesvári Márta)
Ha jól érzi magát a kaktusz, akkor virágzik (Fotó: Temesvári Márta)

A kaktuszok nagyon jól mutatnak polcokon, asztalokon, kerítésre függesztve, kerti díszekre, fákra akasztva, kisebb-nagyobb cserepekben, vagy sziklakertben az agávék, aolék között.

A kaktusz mindenhol jól mutat (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktusz mindenhol jól mutat (Fotó: Temesvári Márta)

Érdekességek:

  • Minden kaktuszfajnak egyedi tövisei vannak. Ezek elhelyezkedése és alakja fontos a fajhatározásnál. Vannak olyan fajok is, amelyeknek nincsenek tövisei.
  • Egy ősi nemzetségük (a Rhipsalis) tagjai Indiában és Afrikában is őshonosak, így valószínűsíthető, hogy kialakulásuk akkor elkezdődött, amikor ezek a kontinensek még összefüggtek, vagyis 100-120 millió éve. A feltételezések szerint az őskaktusz szubtrópusi éghajlaton élt, és a geomorfológiai tagoltság miatt alakított ki pozsgás életformát.
A kaktusz tüskéi (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktusz tüskéi (Fotó: Temesvári Márta)
  • Sok kártevője van a kaktuszoknak, például a vöröspók, a levéltetű, a pajzstetű, a gyökértetű, a fuzárium, a fitoftóra.
  • A kaktuszok beporzását segítik a rovarokon kívül a madarak és a denevérek is (egyes fajoknál).
  • Pieter Brueghel: Cockaynei táj című festményén (XVI. század) már látható egy vadon növő kaktusz (az Opuntia ficus-indica). Ugyanebben a században jelentek meg az első feljegyzések a kaktuszokról, melyeket dinnyeszerű virágként jellemeztek.
A kaktuszok formájukat és tüskéjüket tekintve rendkívül változatosak (Fotó: Temesvári Márta)
A kaktuszok formájukat és tüskéjüket tekintve rendkívül változatosak (Fotó: Temesvári Márta)
  • A kaktuszok eleinte az arisztokraták körében voltak népszerűek, mert nagyon magas volt az áruk, csupán a XIII. században kezdtek el arra szakosodni cégek, hogy importálják. Ezt követően indult meg termesztésük is.
  • Meghonosodásuk veszélyeket is rejt: Ausztráliában a fügekaktuszok teljesen kiszorították az eredeti növénypopulációt.
Ez is kaktusz! A nővérem kertjében. (Fotó: Temesvári Márta)
Ez is kaktusz! A nővérem kertjében. (Fotó: Temesvári Márta)
  • A kaktuszoknak csupán az egynegyede él sivatagos területeken. A többi faj száraz sztyeppés, félsivatagos, lombhullató erdők, füves területekről való. Sőt, a fajok öt százaléka trópusi erdőkben, dzsungelek fáinak tetején található meg.
Ez a kaktusz Nagy-Tóth Zoltánnál található: olyan, mintha a tüskéjén nővekedne a bimbó, ami aztán virágot bont (Fotó: Nagy-Tóth Zoltán)
Ez a kaktusz Nagy-Tóth Zoltánnál található: olyan, mintha a tüskéjén nővekedne a bimbó, ami aztán virágot bont (Fotó: Nagy-Tóth Zoltán)

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár