A Rosenberg házaspár: akiket elsőként végeztek ki kémkedésért Amerikában
A Rosenberg házaspár: akiket elsőként végeztek ki kémkedésért Amerikában
A Rosenberg házaspár: akiket elsőként végeztek ki kémkedésért AmerikábanA szovjet-amerikai világháborús szövetség felszíne alatt a két nagyhatalom (roppant bölcsen, a bizonytalan jövőre gondolva) már a negyvenes években igyekezett olyan hírszerzési pozíciókat szerezni egymás hátországában, amelyek ellátták őket azokkal az információkkal, amelyek nyílt erőkkel, eszközökkel vagy módszerekkel nem beszerezhetőek. Moszkva természetesen az amerikai kommunisták között is körülnézett, akik közül jó páran pusztán ideológiai meggyőződésből is hajlandóak voltak egy kis hazaárulásra.
Egy a jelszónk: a béke, harcba boldog jövőért megyünk
A tinédzserkor legvégén járó Julius Rosenberg és a három évvel idősebb Ethel Greenglass az USA kommunista pártjának egyik ifjúsági szervezetében ismerkedtek meg 1936 nyarán. Az ifjú pár a világháború kitörésének évében házasságot is köt, s ezzel egy időben Julius villamosmérnöki diplomát szerez, majd a hadsereg műszaki alakulatainál vállal munkát, s a katonai célú radarok tökéletesítésén dolgozik. Férjének műszaki érdeklődésével szemben Ethel színésznői és énekesi álmokat dédelgetett, de tehetsége csak egy titkárnői állás betöltésére teszi alkalmassá. Noha egyes (az ügyre, illetve az érintett személyekre vonatkozó) dokumentumok titkosítását még sem Moszkvában, sem Washingtonban nem oldották fel, a Rosenbergek története nagy vonalakban már most is felvázolható.
Az amerikai kommunista párt könyvesboltja 1942 szeptemberében (Fotó: Wikipédia)
Egy szebb világot épít kezünk ma, föl tettre, dalra hát!
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Juliust 1941 decemberében, a Pearl Harbor-i japán támadás után pár nappal szervezi be a szovjet hírszerzés, az NKVD New York-i rezidense, Szemjon Szemonov őrnagy, akinek volt szeme ahhoz, hogy kit és hogyan érdemes megkörnyékeznie. Julius rábólint az internacionalista, érzelmi húrokat is pengető felkérésre, s innen kezdve dossziéja van Moszkvában. Éveken keresztül szállítja kapcsolattartóinak azokat a katonai-műszaki titkokat, amelyekhez beosztása és munkaköre révén akadálytalanul hozzáfér, eleinte a hadseregnél, később az Emerson műszaki vállalat kutatójaként.
Gyilkos, új háborúra hív a föld népe újra
1944-ben Julius értesül arról, hogy sógora, David Greenglass a Los Alamos-i nukleáris kutatóközpontban dolgozik gépészként. Nem is kell őt noszogatni, hanem gyakorlatilag magától rákéredzkedik a témára. David - aki a maga idejében ugyancsak kacérkodott a kommunista eszmékkel - kötélnek áll: nővérén keresztül finoman elkezdi adagolni azokat a szolgálati és államtitkokat, amelyekkel a laboratóriumban találkozik, a Rosenbergek pedig hezitálás nélkül továbbadják ezeket szovjet kapcsolataiknak.
Ifjú sereg, te védd meg a békét, s űzd el a támadót!
Az érzékeny információk áramlása két éven keresztül folyamatos, David 1946-ban sorra kerülő leszereléséig. Ezt követően négy évig mindenki hátradőlhetett és azt hihette, hogy a történtek örökre feledésbe merültek. Mindenki, kivéve az FBI kémelhárítási szakembereit, akiknek rendületlenül meggyőződésük volt, hogy a Manhattan projekt szivárog, méghozzá Moszkva irányába.
A Manhattan Project tudósai (Fotó: Wikipédia)
Küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk
1950-ben aztán a dominósor dőlni kezd: az év elején lebukik egy német származású elméleti fizikus, Klaus Fuchs, majd - vallomása alapján - egy Harry Gold nevű svájci vegyész, s innen már csak egy lépés (azaz pár hónap) David Greenglass, akivel anno együtt énekelték az Internacionálét a brooklyni kommunista sejtek gyűlésein. A szövetségi ügynökök rábeszélőképességét dicséri, hogy David - bizonyos jellembeli fogyatékosságról adva tanúbizonyságot - pár nap alatt megtörik, és (teljességgel eltekintve a családi szolidaritástól) először sógorát, majd saját nővérét is feldobja a kezüket dörzsölő elhárítóknak.
Gyertek mind háborúba, ránk vár a harc és a munka
A kellő sajtónyilvánosságról Joseph McCarthy republikánus szenátor gondoskodik, aki - önmagát az ötvenes évek Amerikájának élő lelkiismereteként aposztrofálva - méltán aspirálhat a hidegháború legeltökéltebb kommunistavadásza címére. Kérlelhetetlen szenátusi meghallgatásairól könyvek, tanulmányok és filmek születtek, sokan már-már inkvizíciós kegyetlenséggel vádolták, amit ő nem is vett rossz néven.
Nincs oly erő, mely legyőzné azt, ki a népért küzd
A nyomozás során (melynek korrektségével kapcsolatban végig ott lebegtek bizonyos jogszerűségi kételyek) a Rosenbergek folyamatosan és határozottan tagadnak, de David Greenglass vádalkut köt a hatóságokkal. Ennek következménye, hogy feltáró jellegű, minden részletre kitérő vallomásáért cserébe csak 15 év fegyházat kap (10 év után, 1960-ban jó magaviseletéért cserébe szabadul, 2014-ben halt meg New Yorkban), viszont nővére és sógora felett megkondul a vészharang: 1951-ben halálra ítélik őket.
David Greenglass (Fotó: The New York Times)
Földön, égen zeng az új dal
A kor számos amerikai és európai kiemelkedő tudományos, kulturális és politikai személyisége tiltakozott az általuk koncepciósnak, antiszemitának és barbárnak minősített per, illetve az ítélet és ennek végrehajtása ellen; felemelte szavát Jean Cocteau, Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, Pablo Picasso, Bertold Brecht, de tiltakozott XII. Piusz pápa is, mindhiába: a hírhedt Sing Sing börtön siralomházában eltöltött két év után, 1953. június 19-én a Rosenberg házaspár villamosszékben végzi.
(A bekezdéscímek a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség indulójának sorai)
