40 éve történt a világ legsúlyosabb légi katasztrófája
40 éve történt a világ legsúlyosabb légi katasztrófája
40 éve történt a világ legsúlyosabb légi katasztrófája1977. március 27-én Los Rodeoson minden kétséget kizáróan a repülés történetének eddigi legnagyobb légi katasztrófája következett be. A balesetet 61 ember élte túl, 583-an meghaltak a szerencsétlenség során. Így ez napjainkig az eddigi legnagyobb emberáldozattal járó tömegszerencsétlenség. Ebben a sztoriban rengeteg a "mi lett volna ha..." kérdés, és az a szomorú, ha már csak egy, a katasztrófához járuló mozzanat máshogy történik, talán meg sem történik a baj.
Először is a két gépnek Las Palmas volt az úti célja: a Pan Am Los Angelesből egy kis New York-i megállóval, míg a KLM charterjárata Amszterdamból indult. Mivel Gran Canaria repterén aktivisták robbantottak, az összes gépet átirányítottak a szomszédos sziget légikikötőjébe, a tenerifei Los Rodeosba. Ez a reptér viszont túl kicsi volt ahhoz, hogy ekkora forgalmat bonyolítson: csak egy kifutópályája volt, valamint a toronyban is mindössze ketten dolgoztak, mivel vasárnap volt.
A Pan Am 380 utasa már 17 órája repült, Las Palmasban egy hajó várta őket, amit félő volt, hogy lekésnek. A zsúfolásig telt váró miatt a repülőgépet az utasok nem tudták elhagyni, és további bonyodalmat okozott, hogy a repülőgép éléskamrája is kiürült.
A Pan Am járata két szintes volt (Fotó: avgeekery.com)
A KLM holland repülőgép járatán más problémák merültek fel. A várakozás miatt kicsúszhattak a napi óraszámlimitből, aminek eredményeképpen le kellet volna cserélni az egész személyzetet. Ezt elkerülve a kapitány minden időt ki akart használni, így amíg az utasok a váróban pihentek, a visszaútra is tankoltatott ami 55 tonna plusz súlyt jelentett a gépnek.
A holland repülőgép ehhez hasonlóan nézett ki (Fotó: wikiwand.com)
Pár óra várakozás után a zsúfolt tenerifei reptérhez is elért a hír: az átvizsgálás befejeződött Las Palmasban, csak egy bombát találtak, kiadhatják a felszállási engedélyeket. Ez viszont bonyolultabbnak bizonyult az elképzeléseknél, az irányítótorony személyzetének mindent pontosan meg kellett koreografálni, hiszen a pályán csak egy gép tudott közlekedni. A terv szerint a holland gép a pálya végén megfordult volna, és miután nem sokkal követte a Pan Am, utóbbi az első lehetséges lejáraton elhagyta volna a pályát még mielőtt felszállásba kezd a KLM.
Itt jön be egy fontos tényező, ami ha nincs, ma nem beszélhetnénk katasztrófáról: a szigetre váratlanul sűrű köd ereszkedett. Az amerikai gépnek az időjárás ellenére találnia kellett egy olyan kijáratot, aminek a szöge nem haladja meg a 45 fokot. Míg a toronyból azt az utasítást kapták, hogy a C3-as lejáróra hajtsanak rá, a C4-es szöge alkalmasabb lett volna a hatalmas jumbónak.
A két repülőgép a C3-as és a C4-es lehajtó között ütközött (Fotó: businessinsider.com)
Közben a holland gép a pálya végén befejezte a manővert, és a felszállási engedélyre várt, de a köd egyre sűrűsödött. Esély sem volt arra, hogy észrevegye a pár száz méterrel arrébb kijáratot kereső Pan Amet. A rádiókapcsolat sem volt tökéletes a két repülő és a torony között, viszont ha nem akartak a köd miatt a szigeten éjszakázni, el kellett indulniuk, akár engedély nélkül is.
A KLM kapitánya a kényelmetlenségek elkerülése végett hozta meg döntését, mely végül 583 ember között a saját halálát is okozta: felszállásba kezdett. Körülbelül 700 méterre lehetett a másik géptől, amikor észrevette azt, és hiába próbált felemelkedni, teljes mértékig letarolta annak felső szintjét, majd 460 méterrel odébb a földnek csapódott. Az üzemanyag többlet miatt az egész gép azonnal felrobbant, 273 ember életét követelve.
Szerelők vizsgálják a Pan Am roncs hajtóművét (Fotó: businessinsider.com)
A toronyból szinte semmit sem vettek észre. Egy levegőben keringő gép értesítette az irányítókat, valami gond lehet a kifutón, lángcsóvákat látnak. A kiérkező tűzoltók először csak a holland gépet találták meg, a másikat csupán néhány órával később. A bal szárny épen maradt, viszont az egész gép lángolt. Annyi sérült volt, hogy a mentőautók mellett taxival is szállították az embereket, a tüzet 12 órán át próbálták megfékezni, az egyik hangárt pedig halottasháznak nevezték ki.
Az addig történt legnagyobb balesetnek majdnem a kétszerese volt az áldozatok száma, aminek folytán különböző szigorításokat léptettek érvénybe, hogy elkerüljék az ehhez hasonló baleseteket: a pilóták közösen hozzák meg a döntéseket, és a technika fejlődésének hála a radarral ködben is pontos képet kapnak már a toronyban dolgozók. Tenerifén új leszállópálya épült egy olyan helyen, ahol kevesebb eséllyel alakul ki köd, és a pálya is nagyobb.
