Megjelent a 400. FehérVár
Megjelent a 400. FehérVár
Megjelent a 400. FehérVár– Székesfehérvárnak mindig volt önkormányzati lapja – nyilatkozta Nagy Zoltán Péter főszerkesztő –, de a FehérVárral ellentétben eddig mindig önkormányzati szaga volt. A mi lapunk a fehérvári emberekről szól a fehérváriaknak, éppen ezért minden címlapon személy vagy személyek szerepelnek.
A 2009-ben indult lap első számaiban leginkább a publicisztikák voltak túlsúlyban, amiről saját beismerése alapján a főszerkesztő tehet. Kellett egy kis tapasztalat, hogy rájöjjenek, az olvasókat mi érdekli igazán. A hírek felé könnyen nyitottak, hiszen az első pillanattól kezdve a médiacentrum dolgozói, a rádiósok, tévések és később az fmc.hu szerzői szerkesztik: a mindennapi forgatás és rádiózás mellett ők töltik meg írásaikkal már közel nyolc éve ezt a lapot.
Új szemszögből közelíthetjük meg az átlagos témákat is (Fotó: Kiss László)
A heti 47 ezres példányszám miatt minden fehérvári háztartásba eljut az újság (már amennyire a terjesztés sikeres), ebből 45 ezret közintézmények kapnak. Az, hogy 16 vagy 32 oldalas legyen az adott lapszám, egész évre előre meghatározzák, általában a fele-fele arányra törekednek, de ez a közölni kívánt események számától is függ. Változtatásra év közben is van lehetőség, de hetekkel előre jelezni kell a nyomdának.
Legyen szó akár átlagos, vagy akár nem mindennapi dolgokról...
A lap szerkesztője, László-Takács Kriszta házasságként jellemezte kapcsolatát a hetilappal: "Az első pár évben olyan, mint egy szerelem: mindent meg akarsz írni, aztán a 400. számnál már érettebb kötődés alakul ki. Már tudom, mit lehet és mit nem. Olyan lapnak tartom, amivel le lehet ülni egy kávé mellé, az anyagoknak van mélységük. Az, hogy már nem csak 16 oldallal jelenik meg, hanem 32-vel is, jó lehetőséget ad arra, hogy portréinterjúk és riportok is helyet kapjanak."
...minden eseményről tudósítanak Fehérvár lakóinak (Fotó: Kiss László)
A FehérVárból értesülhettünk számos dologról elsőként, az egyik ilyen a rózsás ház esete. A ház rózsákkal körbefuttatott fala sok embernek felkeltette az érdeklődését, így a szerkesztőség sem mehetett el a téma mellett. Kriszta kollégájával, Kiss László fényképésszel elsőként ismertethette meg a városlakókkal Csukly Zsoltot és mesebeli házát. A történet egyébként az fmc.hu-n is megjelent.
Kiss László már a kezdetektől a szerkesztőség tagja. A fotós hirtelen fel sem tudta idézni, melyik volt a legemlékezetesebb képe az újságban. Voltak kivételes helyzetek: az egyik hóvihar alkalmával egy hókotró ablakán kifelé nézve kellett képeket csinálnia, de rohantak már szántásban traktor után is. Leginkább a megrendezett képeket szereti fotózni, olyankor egy komplett kis stúdiót állít fel, és a szerkesztővel hosszasan egyeztet, hogy a cikkhez legjobban illő képet készíthesse el. Elmondása szerint az emberek bele sem gondolnak, mennyi lelki erő kell a munkájához. Fogadatlan pszichológusként tekintenek rá az alanyok, főleg a szociális háló szélén élők. Ezt mégsem bánja, sőt szíve szerint még több embert tenne bele a lapba.
Amíg van olyan fehérvári, aki nem szerepelt a lapban, addig mindig tudnak ismétlés nélkül címlapot nyomtatni (Fotó: Kiss László)
Ez a nyolc év elég volt arra, hogy a kezdeti problémák után keresett lappá váljon a FehérVár, és amíg szerkesztői ugyanilyen töretlen kitartással és lelkesedéssel töltik meg oldalait, biztos olvasottságot jelent még további négyszáz és még sok száz lapszámon át.
