Sport-e az e-sport? – A digitális Kihívás Napja
Sport-e az e-sport? – A digitális Kihívás Napja
Sport-e az e-sport? – A digitális Kihívás NapjaA különbség csak annyi, hogy a számítógép vagy a tévé előtt ülve igazából csak e-sportolunk, ami azért vicces, mert az e-sportnak csak annyi köze van a sporthoz, mint nekem az űrkutatáshoz. Na jó, azért azt elmondhatjuk, hogy, aki csinálni nem szereti, mármint a sportot, az legalább nézi vagy legalább gondolatban csinálja, mely ha mást nem is, de az agysejteket mindenképp tornáztatja. Igaz ettől még nem lesz kockás a hasuk, de ugyebár nem minden a kigyúrt bicepsz – mondják a magamfajta egyszálbelűek.
E-sport: játék vagy sport?
Az e-sport igazából játék, bár a játék is lehet sport. Na most akkor, hogy is van ez? A lényeg abban van, hogy az e-sport igazából a számítógépes játékok magas fokú, már-már professzionális, versenyszerű űzése, a játék azonban nem csak sportjellegű lehet. Persze lehet akár egy focis játék is, mint például a EA Games éppen aktuális éves kiadású FIFA-játéka, de éppígy lehet valamelyik mászkálós-lövöldőzős játék is. A lényeg, hogy itt is van közönsége a játéknak, sőt még közössége is, akik, bár nem játsszák, de rajonganak érte és szurkolnak a játékosnak. És ugyanúgy megtalálhatók a profi játékosok is, akik akárcsak az igazi sportban “sztárgázsit” is kaphatnak a játékot fejlesztő cégtől, amely onnantól fogva marketingeszközként tekinthet a profi játékosra és jelentős összeggel szponzorálja. Ismerős? Akárcsak a sportban. Az élmény igaz, nem pont azonos egy sportcsarnokban lévő hangulattal, de az e-sport is igen sok áldozatot, szenvedélyt, odaadást igényel, akár csak az igazi. Egy-egy nehezebb pályán végigjutni a játékokban igen sok gyakorlást és odafigyelést igényel, nem ritkán hosszú napokat, heteket is. Az igazán profik, akiket még a gyártó cég is támogat, a YouTube-on (de leginkább már a direkt erre a célra kialakított Twitch-en) is követhetők, és a komoly “futamokat” akár élőben is követhetjük a videómegosztó portálokon.
Részemről az e-sport csak egy virtuális sport. Igaz jómagam sem vagyok egy “sportsman”, de azért arra mégsem mondanám, hogy sportolok, amikor éppen egy jó hideg sörrel a kezemben éppen azt üvöltöm, hogy Hajrá Vidi! Bár, ha a sakk lehet sport, mert az, akkor végül is én is sportolok.
Tévé előtt sportolni?
Igen, ilyen is van már. És most nem az aerobik sokadik reinkarnációjára gondolok, amit a hölgyek imádnak otthon előadni a tévé előtt, mondjuk “gyémánt” Réka vezényletével. Van egy ennél sokkal geekebb verziója is ennek a tévés ;sportnak. Ez pedig nem más, mint a játékkonzolok legújabb generációja, melynek olyan szenzorai vannak, amik érzékelik az embert. Ez egy igen vicces dolog. De komolyan!
Kinect, a jövő virtuális sportja?
Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy maga az Xbox Kinect tévére köthető játékkonzol már vagy 7 éve a piacon van, sőt a sokadik generációja fut már, én csak pár hónapja kerültem vele személyes kapcsolatba. Mindig viccesnek tartottam a tévé előtt többedmagammal ugrándozni úgy, hogy közben a mozgásomat egy virtuális figura utánozza és a tévében ezt még látom is. Elárulom, annál viccesebb az egész, minél nagyobb a tévé kijelzője.
Én egy óvodás szülinapi partyn vesztettem el a szüzességemet Kinect tekintetében egy játszóházban, és igaz, mókás volt, de akkora élmény nem, hogy ezután az életem részévé váljon. Az mindenestre örökre szóló élmény marad, amint Gábor barátommal esetlenül, már-már bénán próbálkoztunk a gép adta virtuális sportokkal. Ennek a sportnak inkább az élvezeti (van egyáltalán ilyen neki?) értéke a legnagyobb, mert, hogy baráti társaságban egy gép előtt imitálni, ahogy éppen egy bowlinggolyót gurítasz vagy távolugrasz, netán golfozol, azért az több, mint muris. De kétségtelen tény, hogy itt legalább nem székben ülve nyomkodjuk a gombokat, hanem igenis komolyan mozgunk. Sőt, minél többet bénázunk annál jobban fog a rekeszizmunk is és az arcizmunk is fejlődni a sok nevetéstől, merthogy abból lesz a legtöbb.
Maga a Kinect működési elve nem bonyolult. A játékkonzol két fő részből áll. Egy központi egységből, mely a játékot futtatja és a képet a tévére küldi, és egy velünk szemben, jó esetben a tévé mellé helyezett, a mozgásunkat érzékelő szenzorból, melyet külön irányítóeszköz (joystick, billentyű, egér) nélkül csupán a kezünk és a testünk mozgásával tudunk irányítani. A játék ettől lesz érdekes és vicces egyben. Előremutató elgondolás, hogy a hagyományos számítógépes játékot az ember valós mozgásával kombinálja, ezáltal kicsit megmozgatva pont azt a célközönséget, amely talán kevesebbet mozog. Persze még ettől sem leszünk sportosak, de már jó úton haladunk!
Igazi sportnak nyilván nem mondanám a Xbox Kinectet sem, de közösségi szelleme, akárcsak az e-sportnak, kétségtelenül van. És ez már nagy szó. Főleg, hogy a számítógépes játékok nemcsak az egészséges testmozgástól veszik el az értékes időt, hanem az ember kétségtelenül közösségi lényét formálják monogámmá. Ellenben a Kinect legalább a társasjáték szintjére emeli a számítógépes játékot, ami azért dicséretes.
