Tigrisek a Fényességes Szigeten
Tigrisek a Fényességes Szigeten
Tigrisek a Fényességes SzigetenMint korunk lokális konfliktusai és helyi háborúi általában, a Srí Lanka-i feszültségek is etnikai ellentétekben gyökereznek. Ceylon szigetén ugyanis két jelentősebb népcsoport él: a lakosság 75 százalékát kitevő, újszanszkrit nyelvet beszélő, buddhista vallású többségi szingalézek, valamint a 15 százaléknyi, dravida eredetű nyelvű, túlnyomó részt hindu istenekben hívő kisebbségi tamilok.
Gyarmati idők viszonylagos békéje
Mindaddig, amíg a szigeten a portugál, később a holland, majd az őket követő brit gyarmatosítók diktáltak, a két népcsoport villongásai ritkán lépték át az európaiak ingerküszöbét. Amíg a tea-, kókuszpálma- és kaucsukfa-ültetvényeken dolgozók csak a munkaidő végén vágták el a másik etnikumhoz tartozó szomszéd torkát és gyújtották fel a kunyhóját (és ha rögtön beállt helyette egy friss munkaerő), nem sokat törődtek az ellentétekkel. A képviseleti demokráciában javíthatatlan optimizmussal hívő angolok 1833-ban megalakítottak ugyan egy koedukált (brit-szingaléz-tamil) államtanácsot, melynek konzultációs szerepe volt az akkor éppen brit koronagyarmattá előlépő sziget kormányzója mellett, de a két ellenséges nemzet közötti viszonyban áttörést nem sikerült elérniük.
Erős szingaléz nyitás
A sziget hetven éve kapta vissza függetlenségét Nagy-Britanniától, s a jelentős többségben lévő szingalézek az erős, férfias nyitás mellett döntöttek: önálló államiságuk második hónapjában olyan állampolgársági törvényt készítettek elő, melynek értelmében a főként az ültetvényeken dolgozó (és a huszadik század első felében jelentős indiai bevándorlás által erősített) tamil kisebbségiek közel fele nem nyert szavazati jogot. A következmény kisakkozható volt: a tamilok megalapítják a Szövetségi Pártot, melynek deklarált prioritása a nemzeti kisebbség mind szélesebb körű jogainak kivívása volt.
1956-ban a szingalézek adtak még egy méretes pofont az államalapító társnemzetnek: újabb törvénnyel kinyilvánították, hogy az állam egyedüli hivatalos nyelve a szingaléz. A Szövetségi Párt tiltakozik, s az északon és a keleti partvidéken már akkor is többségben élő tamilok között egyre nagyobb népszerűségre tesz szert.
A partizánok, mint modell
A hatvanas évek még viszonylag csendes, egymással mindössze politikai szinten acsarkodó szingaléz-tamil szembenállást hoznak. Amikor azonban 1971-72-ben a colombói parlament új felsőoktatási törvényt és ugyancsak új alkotmányt fogad el, teleszaladnak a nemlétező tamil hócipők. A szigetországban olyan negatív diszkrimináció lép életbe a tamilokkal szemben, hogy köreikben egyre gyakrabban kerül szóba az erőszakos szembenállás, sőt, a „felszabadító háború” gondolata. A gerillaháború, mint lehetséges opció szélsőbalos gondolkodású egyetemisták fejéből pattant ki, akiket felháborított a (szerintük) kizárólag szingaléz érdekeket képviselő Srí Lanka-i kormány viselkedése.
Tamil álom
A független tamil állam megalapításának ötlete komolyabban 1974-ben merül fel először, majd két évvel később, valamennyi tamil párt részvételével létrejön az Egyesült Tamil Felszabadítási Front, s ennek fegyveres karja, a Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei (röviden: Tamil Tigrisek, TT) nevű szervezet. 1983-ban kitört a polgárháború, s a Tigriseket 2009-es jelentéktelenné válásukig, a colombói kormány bizonyítékai előtt fejet hajtva az EU valamennyi tagállama, továbbá India, az USA és Kanada is terroristának tekintette, akik öngyilkos merényletektől, gyermekkatonák alkalmazásától és más köztörvényes bűncselekményektől sem riadtak vissza szabadságharcuk céljainak elérése érdekében.
Fennállása 33 éve alatt a TT számtalan merényletet követett el Srí Lanka-i kormányalkalmazottak és -épületek ellen. Az ország kilenc tartományból hármat évekig az ellenőrzésük alatt tartottak, saját rendőrségük, hadseregük, bíróságaik, sőt nemzeti bankjuk is volt. Az ellenőrzésük alatt álló mintegy 2,5 millió szigetlakó számára rádió- és televízió-adókat tartottak fenn, kórházakat és iskolákat működtettek, s végső céljuk egy „szabad, szuverén, világi és szocialista tamil állam” megteremtése volt. 2009-ben egy katonai offenzíva-sorozatot követően gyakorlatilag lefejezték a szervezetet: vezetőiket egymás után kiiktatták, anyagi bázisukat megroppantották. Érdekesség, hogy Colombo mindehhez igen jelentős kínai (!) támogatást kapott.
Vadászat nagyvadakra
A TT legnagyobb külföldi skalpja Radzsiv Gandhi indiai ex-miniszterelnök volt, akit 1991 májusában, egy politikai kampányrendezvényen robbantott fel egy öngyilkos tamil nő, a TT elit alakulata, a Fekete Tigrisek Kommandó tagja. A politikus bűne az volt, hogy az India által 1987 és 1990 között Srí Lankára delegált fegyveres békefenntartók nem nézték tétlenül a Tigrisek polgári lakosság elleni terrorcselekményeit. Odahaza 1993-ban hasonló módszert (azaz a merénylő testére kötözött, majd felrobbantott közel egykilónyi robbanóanyagot) alkalmazva ugyancsak ők végeznek Ranasinghe Premadasa köztársasági elnökkel, az általuk levadászott minisztereket, parlamenti képviselőket és tábornokokat senki sem számolta. És arról se feledkezzünk meg, hogy a polgárháború 26 éve alatt 800 ezer tamil hagyta el az országot, jobbára Indiában, Ausztráliában, Kanadában és Európában keresve új hazát maguknak.
Parázs a hamu alatt?
A 2009-es totális összeomlást követően a Tamil Tigrisek letették a fegyvert. Az elmúlt nyolc évben alig hallattak magukról, de azt csak a legderűlátóbbak hiszik, hogy végképp feladták volna a tamil függetlenség (de legalább autonómia) megvalósításának tervét. Ami a Srí Lanka-i kormányt illeti, igyekeznek minél kevesebb támadásai felületet adni a nacionalistáknak, s egyre több (és egyre magasabb) állami funkcióba neveznek ki tamil nemzetiségű tisztviselőt. Különösen igaz ez a sziget északi és keleti régiójára, ahol a Tigrisek által egykoron ellenőrzött területek lakosságának döntő többsége továbbra is tamil.
