Egy méltatlanul mellőzött sorozat: This Is Us (Rólunk szól)
Egy méltatlanul mellőzött sorozat: This Is Us (Rólunk szól)
Egy méltatlanul mellőzött sorozat: This Is Us (Rólunk szól)Ideális család nincs, de persze próbálkozni lehet. Már harmadik évada teszi ezt a pittsburgh-i Jack és Rebecca Pearson, akik véletlenszerű megismerkedésük után hármasikreket várnak. A kórházban aztán elveszítik az egyik csecsemőt, de még ott helyben örökbe fogadnak egy fekete kisfiút, akit egy tűzoltóság elé tett le aznap valaki. Erről a családról szól az angolul This Is Us (kb. Ezek vagyunk mi) címre keresztelt sorozat, ami nyugodtan beállhat a rossz magyar címet kapott filmek sorába. Persze ettől még nem véletlen, hogy a legnagyobb filmes portálon (IMDb) közel 72 ezer szavazat után 8,7, míg a Port.hu-n száz szavazat után 9,1 ponton áll a sorozat. Nem véletlenül: napjaink egyik legjobbjáról van szó.
A Rólunk szólnál kevés semmitmondóbb címet választhattak volna a magyar címadók. Egyszerűen annyira érdektelen a címválasztás, annyira neutrális és jellegtelen, hogy már ezzel nézők (tíz)ezreit veszíthetik el. Pedig adja magyar csatorna is a családtörténetet: korábban a Viasat3 dugta el este tíz környékére, míg most a Sony Maxon lehet belebotlani hétköznap éjszakánként tizenegy után... Vagyis Magyarországon valamiért úgy érezték a csatornák műsorstruktúrájáért felelősök, hogy egy amerikai középosztálybeli család története valószínűleg nem hoz lázba tömegeket. Kár.
Mit tud a This Is Us?
Első ránézésre semmivel sem különb a legtöbb amerikai heti epizódos kereskedelmi egyórás (kb. 40-42 perces) családi drámánál. Patikamérlegen kicentizett karakterek adják a gerincet: van egy vietnami háborús veterán alkoholproblémákkal küzdő apuka (Milo Ventimiglia), korán özvegyülő wannabe énekesnő anyuka (Mandy Moore), borzasztó túlsúllyal küzdő kapuzárási pánikoló ikerlány (Chrissy Metz), fél Hollywoodot ágyba vivő, ám apja halálát feldolgozni képtelen közepesen sikeres színész ikerbáty (Justin Hartley), örökbefogadott stréber zseni fekete fivér (Sterling K. Brown), vagy éppen apa legjobb barátja szerepében egy mexikói bevándorló (Jon Huertas).
A konfliktusok sem ismeretlenek, jó részüket már a karakterek is magukban hordozzák: van itt szó alkoholizmusról, késői terhességről, örökbefogadásról, halálos betegség feldolgozásáról és az elkerülhetetlen elfogadásáról, pénzügyi problémákról, túlsúlyról, barátságról, vagyis összességében egy családról. Ha pusztán az alapanyagokat vesszük figyelembe, akkor ez a sorozat nem sokban különbözik mondjuk a Dallastól vagy a Barátok közttől. Azaz mégis: van három nagyon fontos dolog, ami az utóbbi időkben készült valamennyi hasonló stílusú széria elé helyezi az NBC sorozatát, ezek pedig sorrendben:
Nincs gonosz szereplő
A sorozat annak ellenére sem gejl és szirupos, hogy valójában még közömbös karakter sem kerül képernyőre. A Pearson-család messze nem tökéletes, de minden erejükkel azon vannak, hogy egy igazi összetartó közösségként éljék az amúgy teljes hétköznapi fordulatokat tartalmazó életüket. A központi figura természetesen az édesapa, akiről már a korai epizódokban is kiderül, hogy fiatalon elhunyt. Jack Pearson minden vágya, hogy egy csóró kertvárosi mindenesből indulva olyan életet teremtsen kezdetben álmai nőjének - később pedig a hármasikreknek is -, amiben nem kell nélkülöznie. Ez a teljesen önfeláldozó, családot mindenek elé helyező életfilozófia lesz a mozgatórugója az egész sorozatnak. Így lesz Jack gyerekei, özvegye és barátja első számú példaképe és mindenki azt az utat szeretné járni, amit az amúgy hatalmas Pittsburgh Steelers-rajongó apa taposott ki.
Éppen ezért nincs is szükség ebben a sorozatban gonosz szereplőre. Senki nem akar rossz szándékkal keresztbe tenni a másiknak, itt nincsenek szerelmi intrikák, rosszindulatú hazugságok, nem folynak bele politikába, földönkívüliek felbukkanására sem kell számítani, és a török/mexikói családi sorozatokból megszokott hatásvadász dobszólóval nyomatékosított fordulatok is teljes egészében hiányoznak: senkiről nem fog kiderülni, hogy az apja testvérének eltitkolt feleségének a nővérének a fia vagy hasonló badarságok. Ugyanis a This Is Us
Teljesen hétköznapi
Csak olyan problémákat vonultat fel a showrunner, amik tényleg bárkivel megtörténhetnek. Dan Fogelman pontosan ugyanazokat a kártyákat húzza elő, amiket már unásig láttunk a hasonló típusú sorozatokban, csak a feldolgozás más, és ettől újszerű. Egy-egy évad 18 epizódból áll, ezek nagy részén végighúznak egy átívelő szálat, amit általában a 14-15. rész környékén zárnak le. A fő szál mellett minden részben van egy külön történet, ami az adott 42 perc fő témája, jellemzően ezek az epizód végére meg is oldódnak, vagy választ kapunk a kérdésekre. A cselekmény több idősíkon játszódik, vagyis egyszerre vagyunk a ''''70-es években, amikor Jack és Rebecca megismerkednek, a ''''80-as években, amikor családot alapítanak, a ''''90-es években, amikor a gyerekek már kamaszok és napjainkban, amikor Kate, Kevin és Randall a harmincas éveik vége felé jár.
Jellemző a készítők precizitására, hogy minden apróságra figyelnek, és a történelmi részletek is tökéletesen stimmelnek a sorozatban. Leginkább a második évad Super Bowl-os epizódjánál érhető tetten Fogelmanék precizitása. Ezt a részt kivételesen nem kedden, hanem vasárnap mutatta be az NBC. Úgy időzítettek, hogy február első vasárnapján, vagyis tényleg az amerikaifoci-döntő napján, a meccs után menjen le az évad 14. epizódja. Ebben néhány pillanat erejéig láthatjuk, ahogy 2018-ban nézi a család a Super Bowlt, vagyis tulajdonképpen majdnem valós időben vagyunk Pearsonéknál. A tévében pedig azt a két csapatot (Philadephia Eagles, New England Patriots) mutatják egy-egy villanás erejéig, melyek tényleg a tavalyi meccset játszották. Persze nem ettől lesz hétköznapi a Rólunk szól.
Sokkal inkább attól, hogy a problémák tálalása és megoldása végtelenül profán. Tényleg ilyen lehet, amikor az ember rádöbben valamilyen függőségére, és azt is hasonlóan képzeljük el, amikor valaki több nekifutásra megpróbál valamit kezdeni brutális túlsúlyával, de aztán végül inkább elfogadja magát olyannak, amilyen. Azt is teljesen életszerűen, nem túldrámázva hozza a sorozat, amikor az egyik szereplőről kiderül, hogy gyomorrákja van, és csak néhány hónapja lehet hátra. A This Is US nem első szándékból akar sokkolni, nem sugallják a készítők zenével, a színészek szemébe csepegtetett műkönnyekkel, hogy akkor ez most itt a sírás helye. Jön az majd magától is. A szereplők pedig egymással tökéletesen harmonizálva, kerek egészet alkotva (végül is ez egy család) olyan könnyedséggel vezetik át a nézőt az aktuális részen, hogy az észre sem veszi, milyen gyorsan eltelt az idő. De ha mégis ki kell emelni közülük valakit, akkor az a sorozat egyértelműen legerősebben megírt és eljátszott karaktere
Randall Pearson
A Rólunk szól eddig 36 különböző díjat nyert és további 111 jelölést tudhat magáénak. A legfontosabb mind közül az a Golden Globe, amit még 2018-ban gyűjtött be a sorozat, pontosabban Sterling K. Brown, vagyis Randall Pearson megformálója. Szerepe szerint ő az az afroamerikai fiú, akit a kórházban fogad örökbe Jack és Becca, és neki kell megküzdenie azzal, hogy fekete kisfiúként illeszkedik egy fehér családba. Mindezek mellet a srác gyakorló zseni, egy igazi stréber, aki minden vélt hátránya miatt kettőzött erővel küzd az életben és a családban is, így teljesen természetes, hogy kamaszkorukban a bátyja, Kevin utálja őt a legjobban.
Randall felnőttként sem veszít sokat tizenéves személyiségéhez képest, cserébe még elképesztő pénzt is keres időjárási derivatívákkal kereskedve. Ettől eleinte kifejezetten ellenszenves karaktere a This Is Us-nak, később azonban ez átfordul és messze a legszimpatikusabb Pearsont alakítja. Szerepe szerint igazi faviccekkel operáló álomcsaládapa, aki egy hatalmas kertvárosi házban él csodaszép feleségével és két gyönyörű gyerekével. A család elsőszámú mozgatórugója lesz, a közös összejövetelek szervezője, aki mindenkin segíteni akar, ezért néha úgy néz ki a ház, mintha egy komolyabb tömegszállás lenne. Sebaj, elférnek, mert ahogy a csupaszív Randall mondja a második évadban: azért dolgozz keményen, hogy nagy házad és menő autód legyen. És ez neki össze is jött.
4. évad? Hát...
Erősen kérdéses, hogy ősztől folytatódik-e a sorozat. A most futó harmadik szezon utolsó epizódját április 2-án adja majd az NBC. Könnyen lehet, hogy ez lesz a This Is Us hattyúdala is egyben. Még tavaly májusban mondta azt egy interjúban Dan Fogelman, hogy már leforgatták a harmadik évad és egyben a sorozat záróepizódját. A showrunner úgy fogalmazott, hogy volt egy sztori, amit a szerzőkkel közösen el akartak mesélni, de egyszer minden jó dolog véget ér. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az azóta eltelt közel egy évben ne gondolhatta volna meg magát, na meg persze biztosan van az a pénz is.
Mindenesetre a helyzet azért sem rózsás, mert a harmadik évad nem úgy hasít, ahogyan azt előzetesen várták. Gyakorlatilag epizódról epizódra csökken a nézettség pár százalékkal. Egészen konkrétan már a szezonnyitó rész is 24 százalékkal alacsonyabb nézettséget hozott, mint a második évad fináléja, és összességében ez a szezon eddig már több mint 30 százalékkal kevesebb nézőt vonz, mint az egy évvel korábbi.
Akárhogyan is alakul Pearsonék sorsa az NBC tárgyalóasztalánál, egy biztos: mi még elnéznénk néhány éven keresztül Jacket, Rebeccát, Kate-et, Kevint, Tobyt, Miguelt, Beth-et és persze mindenekelőtt Randallt.
