Jégvarázs 2. kritika: az év végére befutott az év animációs filmje
Jégvarázs 2. kritika: az év végére befutott az év animációs filmje
Jégvarázs 2. kritika: az év végére befutott az év animációs filmjeKülcsín
Hosszasan elidőztem az elmúlt időszak legütősebb animációs filmjeinek az összeírásán, és arra a megállapításra jutottam, hogy ötnél megállt a számlálom. Persze ízlések és pofonok, így a biztonság kedvéért annak is utánajártam, hogy mely alkotások értek el egyöntetű sikert a sajtóban és a pénztáraknál egyaránt, és félelmetes, de ugyanarra az öt alkotásra jött ki a matek: a nyertesek (nem időrendi sorrendben) a Toy Story 4., a Zootropolis - Állati nagy balhé, a Pókember: Irány a Pókverzum!, A LEGO-kaland, és az Agymanók. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a többi mozi nálam a kukában landolt, csak ez az öt film volt az, amelyik a legtöbb érzelmet váltotta ki belőlem.
Na, de mi a titok nyitja? Hát ez nagyon sok összetevős, de például már sokuk trailereiben is látni lehetett, hogy nem hétköznapi alkotással lesz dolgunk: ott vannak a karakterek, a világ, amelyben elhelyezik őket, az atmoszféra és a zene is, amely alkotóelemek közül, ha egyik is gyengébben muzsikál, akkor az akár az egész filmet megboríthatja. Persze olyan is akad, hogy minden klappol, akkor kapjuk meg a korábban említett animációs filmet egyikét, így azért annyira nem nehéz ez a műfaj, csak sajnos szökőévente készülnek olyan alkotások, amelyek teljes mértékben meghódítják az embereket.
Nos, a 2013-as Jégvarázs is ebbe a kategóriába tartozik, így várható volt, hogy pár év múlva érkezik is a második felvonás. És láss csodát, 2019-ben szó szerint berobbant a Jégvarázs 2., amelyből csak úgy sugárzik a fagyos magabiztosság - persze jó értelemben. Hát akkor: legyen hó - másodszorra is!
Sztori
Három évvel járunk a Jégvarázs első etapjának cselekményei után, amikor is olyan boldogság uralkodik Arandelle királyságában, hogy az már szinte zavaró: mindenki vidám, mindenki szeret mindenkit. Van, aki lánykérésre készül, vannak, akik activityznek, és olyan is akad, aki királynői teendőinek próbál eleget tenni - lehet tippelni, hogy kihez tartoznak az egyes elfoglaltságok. Igen ám, de egy idő után a cukormáz alatt olyan fenyegetés bontogatja szárnyait, amely az egész birodalomra veszélyt jelenthet.
Ekkor jön a képbe Elza, aki amúgy sem tudja még hova tenni magát (értsd: nem találja helyét a világban), így összeverbuválja az ismerős arcokból álló csapatát (Annát, Olafot, Kristoffot, és Svent), hogy utánajárjanak, miért is rakoncátlankodnak ezek a fránya természeti erők. Persze a kaland során nem várt akadályok egész garmadájába ütköznek, és mi menti meg a mundér becsületét? Hát persze, hogy a szeretet. Ismerős, de mégsem.
Karakterek
A jó hír az, hogy a Jégvarázs 2.-ben mindenki visszatér, akit az első részben megismerhettünk, a rossz hír viszont az, hogy nem nagyon vannak új karakterek. Akik meg bejönnek, azok nem sikerültek túl emlékezetesre. Na jó, talán egyikük, de lényegében ő sem kapott túl nagy szerepet. És mivel nincsenek lényeges új szereplők, ezért nem kellett azzal elütni az időt, hogy megszerettessék őket a közönséggel, így sokkal jobban elmerülhettünk kedvenceink lelkivilágában. De tényleg, mindenkiből kapunk legalább egy olyan szeletet, amilyet még nem láttunk.
Kiderült, hogy Sven játékmesternek sem lenne utolsó, Kristoff agyát elborította a romantika és még Olaf is a felnőtté válás bonyodalmairól elmélkedik, tehát lesz itt meglepetés bőven.
És akkor el is érkeztünk Elzához és Annához, a Jégvarázs két mozgatórugójához, akik jó testvérekhez hűen továbbra is mindenben támogatják egymást. Így ha Elza meg akarja ismerni családjuk sötét titkait, akkor Anna a végletekig kitart nővére elképzelései mellett. Tudjátok, a szeretet mindent legyőz.
Mondjuk szerintem, akkor indult be igazán a mozi, amikor külön váltak az útjaik (mert ilyen is volt), így egyrészt sokkal jobban kirajzolódtak személyiségjegyeik, másrészt pedig mindketten megmutatták, hogy milyen talpraesettek is tudnak lenni - főleg, amikor minden a nyakukba szakad. Ügyes.
Összegzés
Azt gyorsan le kell szögeznem, hogy mindenki nagy örömére a Jégvarázs 2. nem esett bele a folytatások örökös hibájába (azaz, hogy minden a pénzlehúzásról szóljon), és a Disneynek olyan alkotást sikerült összehozni, amelyre kritikusok és rajongók is egyaránt csettintenek majd. A szemkápráztató animációk, a jópofa karakterek és a a Broadwayre illő zenék mind-mind növelik a produkció színvonalát, és olyan kerek egészet alkotnak, amely garantáltan megdobogtatja a gyerekek szívét.
Viszont van itt egy apróság, amely felett nem tudok szemet hunyni. A Jégvarázs 2. talán kicsit túl messzire ment. Ne értsetek félre, nincs semmi olyan, ami nem kicsiknek való, csak annyi a problémám, hogy a film néhol túl komolyra vette a figurát. A témáik nem feltétlenül gyerekeknek valóak, és az igencsak nyomasztó hangulatú erdős részeknél is megfordult a fejemben, vajon hogyan érezheti magát eközben a szomszéd székben kuksoló csemete. Mondjuk vele pont nem volt baj, mert mindenen vigyorgott, de voltak, akik kicsit ijesztőnek találták a semmiből előbukkanó elemeket.
Persze ez ettől még egy Jégvarázs mozi, ahol minden apró részletet úgy dolgoztak ki, hogy a fiatalok örömet leljenek benne, így a félelmetesebb részek után csak beugrik egy szórakozott Olaf vagy egy lánykérős Kristoff a képbe, aki gyorsan visszaterel mindenkit a mesés vonalra.
Szóval lesz itt minden, ami szem, szájnak és gyereknek ingere, így összességében egyetlen komolyabb okot sem találtam, ami miatt a Jégvarázs második részét ne ajánljam az egész családnak. Kicsik és nagyok is egyaránt szórakoztatónak találják, és a végkifejletet - bár nagyjából semmi sem fog változni - is nagyon eltalálták a készítők. Kőkemény konkurenciát kapott a Toy Story 4., és szerény véleményem szerint, - sajnos vagy nem sajnos - a Jégvarázs 2. lesz az év végi elszámolásnál a befutó.
