A néptánc, amely Dégtől Hargitáig kísérte a fiatalt
A néptánc, amely Dégtől Hargitáig kísérte a fiatalt
A néptánc, amely Dégtől Hargitáig kísérte a fiataltA mindig mosolygós, jókedvű, néptáncviselet büszkén viselő Bálintot a Hargitán csíptem el. Pontosabban a Facebookon, ahol az Ezer Székely Leány Napja körüli pezsgésben egymást érik a szemet gyönyörködtető táncos videói, különleges képei a közösségi oldalán. Nos, innen indult a mai beszélgetésünk, ami bizonyítja, hogy teljesen mindegy, hogy több száz kilométer van köztem és a Hargita között, a wifi minden távolságot eltörölt.
Mert hogy vannak gyerekkori hobbik, amelyeket néhány év után kinövünk. Imre Bálint számára azonban a néptánc sosem volt egy múló korszak és erről érdemes is beszélgetnünk!
Bálint ötévesen húzott először táncos cipőt, és azóta sem tudja elképzelni nélküle az életét.
A dégi fiatal első lépéseit nővére és a Boróka Táncegyüttes mellett tette meg. Mintmondja, sokat köszönhet Marton Jánosnak, akit először tánctanárként ismerhetett meg Dégen, később pedig igazán jó barátság alakult ki köztük. Akkor még nem gondolta, hogy a próbákból fellépések, az utazásokból életre szóló emlékek, a táncosokból pedig egy második család kovácsolódik számára. Huszonkét év alatt számos tájegység táncait, viseleteit és hagyományait ismerhette meg. De azt mondja, a néptánc legnagyobb ajándéka nem a színpad, hanem maguk az emberek, akiket az út során megismert. Fellépett már a gyökeret adó Dégen túl számos más magyar településen, de a határon túl is többször: járt Erdélyben, Lengyelországban, Görögországban, Montenegróban, melyek egyaránt mind hatalmas eredményt jelentenek számára.
Nehéz helyzetbe hoztam, amikor azt kérdeztem tőle, vajon van-e olyan fellépése, amire a legbüszkébb az elmúlt csaknem két évtizedből - azt válaszolta: nincs ilyen, mindegyikre elképesztően büszke. Nem csoda, hiszen számára a visszacsatolás nem éremben, oklevélben, hanem az élményekben mérhető.
"A tánc önbizalmat adott, megtanított a kitartásra, és olyan közösséget adott, ahová mindig jó hazatérni!" - emelte ki a fiatal arra a kérdésemre, amikor arról kérdeztem, mit adott neki a néptánc.
Ezért sem meglepő, hogy amikor a jövőjéről beszélgettünk, nem a búcsú, hanem a folytatás jutott az eszébe: "2023-ban jelentkeztem az Alba Regia Táncegyesület néptánccsoport-vezetői tanfolyamára, itt szereztem képesítést, mert szeretném továbbadni mindazt, amit én is kaptam ettől a világtól!" Bálint hiszi, hogy a hagyomány csak akkor marad élő, ha mindig lesz, aki továbbviszi.
Szintén 2023-ban a dégi önkormányzattól átvehette a Kiemelkedő Közösségi Munkáért járó elsimerést, amiért a mai napig hálás, ez számára egyfajta visszacsatolás annak kapcsán, mennyire fontos az értékeinket megőrizni és egy település, egy város közösségének átadni.
Ma éppen a Hargitán táncol, de minden mozdulatában ott van az a dégi kisfiú, aki egykor kíváncsian lépett be az első próbákra. Mondom ezt úgy, hogy nemcsak a fotókon látom őt az online világban, hanem bizony előttem még általános iskolás gyermekként villan be az arca. És bár van köztünk korkülönbség, de egyivásúak vagyunk, a gyökereink és a gyermekkorunk eggyé válnak, ha a néptáncról és közös szülőfalunkról, Dégről beszélünk. Mindkettőnk életének fontos része a magyar tánckultúra, a hagyományok megőrzése. A próbákon nemcsak jó ritmusérzéket kaptunk ettől, hanem valóban igazi közösséget, mosolyt, és hitet is, na meg biztonságot. A dégi tánccsoportok híre mindig messzire elért, és mindig különleges volt a falu megbecsüléséért, közöségéért, a település kultúrájáért, jó hírnevéért versenyezni is - akár az országot-világot járva - más tájegységeket képviselő kiváló táncostársakkal szemben.
Ma is szó szerint minden lépését szívesen kísérem figyelemmel Bálintnak a közösségi oldalán. És talán éppen ez a néptánc legnagyobb ereje: nemcsak lépéseket tanít, hanem gyökereket ad, embereket hoz össze és hagyományt őriz. Számunkra legalábbis biztosan!
