Egységben az önkormányzati szövetségek
Egységben az önkormányzati szövetségek
Egységben az önkormányzati szövetségekA nyolc önkormányzati szövetség elnöke és a szövetség neve a következő: Gémesi György, Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ); Karácsony Gergely, Budapesti Önkormányzatok Szövetsége (BÖSZ); Cser-Palkovics András, Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ); Hanusi Péter, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ); Lipők Sándor Zoltán, Kisvárosok Szövetsége (KSZ); Kőszegi Tamás Gábor, Községek és Kistelepülések Országos Önkormányzati Szövetsége (KÖSZ); Szabó Gellért, Magyar Faluszövetség (MFSZ); Pajna Zoltán Árpád, Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ).
A konferencia utolsó plenáris ülésén Gémesi György, a MÖSZ elnöke kiemelte, hogy különleges és egyben jó párbeszédnek kell kialakulnia, mert a jelenlegi kormánynak nincsen még egy önkormányzati politikusa sem, hiszen a korábbi időszakban a kormánypárt még nem is létezett.
Hoffman István önkormányzatokért felelős államtitkár is ellátogatott a konferenciára, ami nyitottságot mutatott a kormány részéről. Az államtitkár beszédében megemlítette, hogy 2010 és 2026 között egy hosszú reform zajlott le az önkormányzatoknál, mégpedig alkotmányos változás keretein belül. Ilyenek voltak a helyi feladatellátás, vagyonhoz való jog, önkormányzati feladatok csökkentése, amelyek talán éppen az önkormányzatiság alapelveit borították meg. Hoffman a helyszínen átadott javaslatcsomag átvételével kapcsolatban kijelentette: „Hibák mindig lesznek, de ez nagyszerű dolog, mert van mit kijavítani. Legyenek jó megoldások, hogy csökkenhessenek a hibák!”
A konferencia egyik vendége, Hopkó Iván, a Raiffeisen Bank lépviseletében kérte a kormányzat képviselőit, hogy egyszerűsítsék az önkormányzatok kétszintű bankrendszerét, ami óriási segítség lenne a helyhatóságoknak, ám attól még nem omlana össze a költségvetés – beszédét vastaps fogadta.
A konferencia után készítettünk interjút Cser-Palkovics András polgármesterrel, aki a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként volt jelen a találkozón.
– Furcsa volt, hogy szinte tökéletes az egyetértés minden önkormányzati szereplő részéről. Ez így van vagy azért árnyaltabb a teljes összhang?
– Az életnek vannak árnyalatai, de az mindenképpen igaz, hogy a nyolc önkormányzati érdekképviseleti szövetség most már hónapok óta képes és kész is leülni egymással egyeztetni, tárgyalni. Ennek nyomán írjuk alá az együttműködési megállapodást, gyakorlatilag papírra vetjük ennek az együttműködésnek a feltételét. Emellett a falvaktól a fővárosig, a településektől a megyei önkormányzatokig megfogalmaztunk egy olyan szakpolitikai javaslatcsomagot, ami az önkormányzati világ és egyáltalán a települések világára vonatkozik, amit már augusztus elején eljuttattunk a kormányzatnak, és el is indultak az érdemi egyeztetések. De a részletekben ott jelenik meg az ördög, hogy milyen eredményt tudunk elérni. Abban van partnerség, hogy egyeztessünk, de itt eredményt, eredményeket kell elérnünk. Egyrészt már 2026-ra is, hiszen egyre komolyabb működési, finanszírozási problémák vannak az önkormányzati szektorban. Másfelől jó lenne meghatározni, hogy mely feladatok legyenek az államnál, mely feladatokat lássák el az önkormányzatok, és ezt milyen finanszírozás mellett tegyék. Ezekre most tettünk le egy javaslatcsomagot, és nagy érdeklődéssel várjuk, hogy az új kormányzat mit fog erre reagálni!
– A jogszabályi hiányosságok miatt az önkormányzatok nem tudják lezárni a 2026-os költségvetést, illetve nem tudják megtervezni a 2027-es költségvetést?
– Valóban vannak önkormányzatok, amelyek már csak nagyon nehezen vagy jelentős hiánnyal tudnak zárni vagy megtervezni a jövő évi büdzsét. Jó lenne azt elérni, hogy ne eseti segítséget kapjanak a települések, hanem átfogó választ lehessen adni arra a kérdésre, amit például az Alkotmánybíróság tett fel a budaörsi önkormányzaton keresztül a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatosan, ami köti a kormányzatot és köti a többi települést is. És van itt egy határidő is, október tizenötödike, amikor újabb befizetést kell az önkormányzatoknak garantálni. Nekünk is jóval több mint hárommilliárd forintot kellene befizetnünk a költségvetésbe, de úgy értelmezzük az Alkotmánybíróság döntését, hogy ez jogellenes lenne. Jó lenne, ha a jogi nyelvészkedés helyett politikai megállapodás születne. Tárgyalunk a kormánnyal, érzek is nyitottságot, de még nem mondhatom, hogy megállapodtunk.
– Azt tudjuk, hogy az állami adók a központba kerülnek, de lát-e esélyt arra, hogy a helyi adók az önkormányzatnál maradjanak?
– A legfontosabb, hogy a feladatlistában állapodjunk meg! Magyarul, melyek azok a közszolgálati feladatok, amiket az önkormányzatok tudnak legjobban ellátni, és melyek azok, amelyekben az államnak van jobb érdekérvényesítő szerepe. Ha ebben megállapodunk, akkor egyszerűen kiszámolható, mi mennyibe kerül, és ehhez kell a fenntartható finanszírozási rendszert kialakítani. Ez igaz a fejlesztésekre, de igaz a működtetésre is. 2010-ben örököltünk egy nagyon eladósodott önkormányzati rendszert, aminek nagyon sok feladata volt, de alulfinanszírozva. 2013-2014-ben jött az adósságkonszolidáció, amikor a magyar kormány átvállalta az önkormányzati adósságok teljes terhét. Ezt követően a feladatok ellátásában történt egy erőteljes központosítás, miközben a nálunk hagyott feladatok állami finanszírozása egyre gyengébb lett. Ezt kellene valahogy kibogozni – nem egyik napról a másikra – a ciklus végére.
– Az itt tapasztalt együttműködés Székesfehérvár agglomerációjában is megvan?
– Muszáj együtt gondolkodni, hiszen rengeteg olyan feladat van, ami összeköt bennünket! A szolgáltatások zöme nem áll meg a közigazgatási határnál. A Városkörnyéki Alap működése Székesfehérvár esetében egy kiváló példa, ami már évtizedek óta összefogja az érintett településeket. Nem vagyunk mi akkora ország, hogy – Budapest kivételével – egy városban minden legyen, és azt a köz mindig finanszírozza, ehelyett észszerűsíteni kell dolgokat. Például milyen jó lenne a helyi és helyközi tömegközlekedést egy vállalattal a kormánnyal közösen szervezni az embereknek, hogy a végén pénzügyi szempontból is fenntarthatóbb modell lenne.
Történelminek nevezhető a mozzanat, hogy Baka András köztársasági elnök a nyolc önkormányzati szövetség rendezvényét meglátogatta, és az elnökökkel zárt körű megbeszélést folytatott. A tárgyalást megelőzően a sajtó jelenlétében a következőt emelte ki: „A felfokozott várakozások miatt türelmetlenség és aggodalom jellemzi a közállapotainkat, ami példaértékű, hiszen 1990-ben is ez jellemezte az országot. Mindeközben alkotmányozási szakaszban van az ország, és az új alkotmány előtt a nagy struktúrákat át- és ki kell alakítani. Ezért fontos, hogy az önkormányzati rendszer felálljon, stabil legyen. Az önkormányzati nap egybeesik a pákozdi csata ünnepével, bízom benne, hogy éppolyan diadal születik az önkormányzati jogalkotásban, mint annak idején a csatában.” A köztársasági elnök fontosnak tartotta megemlíteni, hogy amikor csak önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel találkozik, mindig tud tanulni a közösségek kiszolgálásából, a politikai nézetek háttérbe szorításából – amit jó lenne másoknak is memorizálnia.
