Minden jó, ha Faithless a vége - Beszámoló a FEZEN utolsó napjáról
Minden jó, ha Faithless a vége - Beszámoló a FEZEN utolsó napjáról
Minden jó, ha Faithless a vége - Beszámoló a FEZEN utolsó napjárólSzürreálisan kezdődött a szombati napon a FEZEN-kaland. Az első kép, ami fogadott: a Rézangyal Petőfi Színpad (valójában sátor) mellett egy sárga markológép próbált valamit kezdeni a péntek esti vihar maradványaival - kevesebb sikerrel. Nem csak én nem értettem a bizarr jelenetet, ahogy a hatalmas fogas lapát paskolta a terebélyes méretű pocsolyát, hanem láthatóan a Honeybeast koncertjéről kiszorultak sem vágták, hogy mi is folyik itt. Mindeközben bentről hallani lehetett a zenekar énekesnőjét, ahogy az éppen aktuális szám lezárása után a mikrofonba kiabálva próbálja felhívni valamilyen akusztikai (vagy technikai) problémára a hangtechnikusok figyelmét.
Hát akkor helló FEZEN, megjöttem! Pontos tervem nem volt, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, sodródom az eseményekkel. Két dolog volt biztos: megkóstolom a pljeskavicát és megnézem a Faithless-t. A terv harmadik része a The 69 Eyes fellépése lett volna, de ők pár nappal korábban jelezték, hogy majd legközelebb.
A Faithless volt a biztos pont a székesfehérvári FEZEN szombati programjában
(Fotó Horváth Reni)
Amíg vártunk az előzetesen jelzettnél később kezdő Finntrollra, egy teraszról figyeltük párhuzamosan a két nagyszínpad eseményeit. Tőlünk jobbra a Road adta elő közhelyekkel (Egyszer élünk; Nem kell más; Nélküled; Nem elég stb.) gazdagon tarkított lakossági hard rockját, amire a többezres tömeg abszolút vevő volt. A dolog működött, a nagyszínpad simán elbírta a zenekart, nem úgy mint az utánuk következő finneket. De erről majd később.
A Roaddal párhuzamosan a kisebbik nagyszínpadon nyomta a Modestep, akik nem a zenekaros formációval, hanem csak egy DJ-szettel érkeztek. Már eleve az, hogy a csapat a megfelelő csekk kiállítása után akár egy adott időpontban több helyen is tartózkodhat az úgynevezett Modestep Dj Set megoldás keretében, komoly hasonlóságot mutat a megboldogult Pendulummal (akik a hírek szerint a közelmúltban megint összeálltak, jaj), de aztán a koncertet hallva ez az érzés még inkább erősödött. Sőt, mintha a nem is olyan messzi távolban Skrillex is felbukkant volna a Modestep születésénél. Hát mindegy, ez van. A buli ettől még jól szólt, saját stílusukban határozottan erősnek tűntek, még ha csak a fent említettek mögött a dubstep harmadik számú királyáról is van szó. Azért legközelebb szívesen végigácsorognék egy rendes, zenekaros koncertet is.
Takkra pontosan fél kilenctől a Fehérvár Színpadon volt a Finntroll. A black metal-folk házasságából született hörgős produkció az elején ijesztően beszarinak tűnt. A dolog úgy nézett ki, hogy az előttük játszó Road jobban érezte ezt a nagyszínpad ügyet, mint a hegyes műfülekkel operáló finn srácok.Eleve az egész FEZEN egyik nagyon furcsa tanulsága volt, hogy akármelyik metálkoncerten úgy jutottam be az első három sor valamelyikébe, hogy fizikai kontaktusba nem keveredtem senkivel. Napjaink rockerei úgy néz ki, hogy beérik az egykedvű, zsebre vágott kezű ácsorgással, szelfizgetéssel, esetleg egy lendületes sátánvillával vagy dupla sátánvillával. Dupla kereszt sátánvillát senkitől sem láttam. Szóval valahogy az volt az érzésem, hogy az electro az új rock, mert ott mindig volt mozgás és a komolyabb tömeget megmozgató koncerteken olyan masszív volt a csoportosulás, mint akármelyik jobban sikerült Tankcsapda-koncerten. Vissza a finnekhez. A Finntroll végül lassan azért magára talált, bár a tagok meglehetősen egykedvűen tolták le a bulit. A vége felé belelendültek és egy kisebb pogózás is keveredett a színpad előtti pocsolyában és annak környékén. Hogy a végére mivé fajult a buli, esetleg volt-e olyan ember, akinek a lába elemelkedett a talajtól, az számomra sosem derül ki, mert közben okvetlenül át kellett csorognom a HARMAN Színpad elé.
Finntroll a FEZEN Fehérvár Színpadán (Fotó Horváth Reni)
Ott kezdett ugyanis a brit Faithless. Mondhatnám azt is, hogy régi barátaim, mert már jópár bulijukon volt szerencsém részt venni, de ettől a mai fellépéstől azért egy kicsit féltettem őket. A Faithless mindig jó koncertet ad, aminek általában szerves része a látvány, a vetítés. Erre itt most nem volt lehetőségük, mert az esetleges vihartól tartva a szervezők mindkét nagyszínpad hátsó takaróelemét leszedték, így meglehetősen furcsán néztek ki végig a koncertek. És így a Faithless esetében nem volt hova vetíteni. De ez láthatón egyáltalán nem zavarta Maxi Jazz-t és a csapatot: néhány intelligens lámpával megoldották a dolgot és az idei FEZEN egyik legjobb (ha nem a legjobb) koncertjét nyomták le. A jövőre 60 (!!!) éves frontember még mindig energikus és úgy kántál, ahogy soha senki nem fog, Sister Bliss pedig talán dögösebb volt a fekete harisnyában, fekete miniszoknyában, mint valaha. A show pedig még mindig iszonyatosan erős és nagyon profi. Náluk zsigerből jön, mikor kell engedni és mikor kell még jobban odapakolni, hogyan tudják végig mozgásban tartani a többezres tömeget.
A Faithless-t ezen a napon nehéz lett volna felülmúlni. Az egyetlen esélyes a Guano Apes lehetett volna, akiktől azért előzetesen sokat nem vártam. Mondjuk olyan keveset sem, mint amit végül előadtak a nagyszínpadon. Ilyen enervált, élettelen, ötlettelen és unalmas szombat esti nagyszínpados főzenekart ritkán látni. Sandra Nasic egotripjét néha zenének álcázott 3-4 perces csörömpöléssel szakították meg, és feltehetően másfél órát kellett állni a murván, hogy azt a három számot meghallgathassa mindenki, amiért szombat este a színpad elé poroszkált (Lords of the Boards; Open Your Eyes; Big in Japan). Egy idő után kíváncsiságból elkezdtem kérdezgetni a közelben állókat, hogy ugyan tudják-e, hogy mi a címe az éppen szóló számnak, de a válasz minden esetben egy fejrázs volt. Jó, akkor ne is erőltessük ezt a dolgot, hanem nézzünk valami vidámat zárásnak - gondoltam. És milyen pazar ötlet volt ez!
Az utolsó fellépő, akihez az idei FEZEN során szerencsém volt, abban a sátorban lépett fel, ahol a napom kezdődött: a Rézangyal Petőfi Színpadon (sátorban). A Paddy and the Rats miskolci írekből verbuválódott folk-punk zenekar, akik igazi házibulival zárták (nekem) a napot. Volt a színpad előtt táncolás, tempós zene, hegedű és leginkább valami élet az egészben. Már délután lehetett érezni, hogy a srácok valamit tudnak, hiszen a szokásos céltalan fesztiválkóborlás közben ír zászlós, skót szoknyás srácokat lehetett több helyen is látni, akik egytől egyig azt mondták, hogy Paddy-ék miatt érkeztek, nem pedig valamelyik külföldi sztárfellépő miatt.
Ja, igen: közben rámentem a pljeskavicára is. Nem spóroltak ki belőle semmit és nagyon kedvesen szolgáltak ki. Pedig akkor már jó négy napja etették ki a tántorgósra fesztiválozott népeket. Szóval le a kalappal, és persze ezek után nem meglepő, hogy a kaja is döbbenetesen finom volt. Ez tulajdonképpen egy szerb hamburger vagy gyros, grillezett húspogácsával, vegyes friss zöldségekkel, ajvárral, és valami másik csípős szósszal.Csak ajánlani tudom: jelentősebb mennyiségű alkohol elfogyasztása előtt kiválóan meg tud ágyazni az érkező folyadéknak, de utólagos kezelés alkalmával is hasonlóan remek szolgálatot tesz. Na, hát dióhéjban ennyit Székesfehérvár legnagyobb zenei fesztiváljának zárónapjáról. Összességében mondjuk legyen egy kellemes ötös alá, de ez tényleg nem a Guano Apes-en múlt.
A szombati nap beharangozóját itt olvashatod el: Faithless, Guano Apes és Intim Torna Illegál a FEZEN utolsó napján - Fesztiválajánló
Olvasd el az összes cikkünket a székesfehérvári fesztiválról ide kattintva: FEZEN.
