Csak az augusztustól búcsúzunk ma, a nyártól nem
Csak az augusztustól búcsúzunk ma, a nyártól nem
Csak az augusztustól búcsúzunk ma, a nyártól nemSzerdán túlnyomórészt napos, csak kevés gomolyfelhővel tarkított, száraz, csapadékmentes időre számíthatunk. A szél is mérsékelt marad, csak időnként élénkülhet meg keleti irányból. A reggeli 15 fokról délutánra 26-27 fokig melegszik a levegő, azaz kellemes, nyári idővel búcsúzik az idei vakáció. Jó hír, hogy a nyár nem áll meg, hanem a következő napokban is vendégünk marad. Az idei évszakváltó frontunk még várat magára. 26 évvel ezelőtt azonban ez nem így volt.
Az egyik legemlékezetesebb utolsó nyári napom 1990-ben volt. Két ok miatt is. Az egyik kicsit fontosabb lenne egy átlag embernek, mint nekem, de mégis, nem emiatt emlékszem annyira erre a napra. Ez a normál embernek fontos dolog nem más volt, mint a középiskola kezdete. Másnap ugyanis be kellett ballagnom abba az iskolába, amely teljesen ismeretlen volt a számomra és fogalmam sem volt arról, hogy mi vár rám. Féltem is, meg izgultam is, de mindenképpen kijelenthető, hogy ott volt az a bizonyos zabszem a hátsómban. Gyakorlatilag minden pillanatomat ez foglalta le. De azért elhatároztuk a barátaimmal, hogy egy jót bulizunk még utoljára és elbúcsúztatjuk a nyarat, meg az általános iskolás éveinket. Kimentünk hát a közeli Pátkára, ahol tinidiszkó működött. Persze találtunk volna Fehérváron is hasonló szórakozóhelyet, de Pátkán pont az egyik haver volt a dj.
Kora délután indultunk igazi kánikulában. Tűzött a nap, egy szál felhő sem volt az égen. Csak úgy csorgott rólunk a verejték, pláne azért, mert az akkori szokásoknak megfelelően többünk is Depeche Mode-os volt. Nem tudom, hogy a mai fiataloknak mennyire ismerős a zenekar, aki nem ismerné, annak írom, hogy az egyik, ha nem a legmeghatározóbb elektronikus zenét játszó együttes volt. No meg teljesen feketében jártak a hívei, mint például én is. Hát ez nem volt túl szerencsés nyári meleg időben. Csak úgy szívta be a fekete ingem, gatyám a tűző napsütésben a meleget. De mit sem törődtünk mi ezzel. Kint is forróság volt, bent is, izzadtunk mindenhol.
Aztán 8 óra felé véget ért a dizsi (ismétlem tinidiszkó volt), mi buszra szálltunk és visszaindultunk szeretett városunk felé. A buszozás közben már látszott a változás szele. Egyre közelebb villámlott, majd néhány perc múlva óriási jégeső zúdult a buszra. Félelmetesen kopogott a járművünk tetején a jég, és persze az ablakok is beáztak, a buszsofőr egy időre le is állt, mert nem látott ki a szélvédőn, annyira zuhogott. Hatalmas szélrohamok is kísérték a vihart, igazán érezhettük a természet erejét. Mire beértünk Fehérvárra, vagy 15 fokkal volt hidegebb, mint amikor elindulunk Pátkáról. Később kiderült, hogy ez egy igazi évszakváltó hidegfront volt, mert már nem tért vissza abban az évben a nyári idő. Elmúlt egyszerre a nyár is és a gyermekkorunk is egyben. De nem állt meg az élet, kezdődött egy másik korszak, az is tele élménnyel, kalanddal és persze további érdekes időjárási eseménnyel. Mert ugye vannak olyan emberek, akiknek holmi középiskolába lépésnél sokkal érdekesebb egy jó kis szezonzáró hidegfront.
