Hahó, fiúk! Készüljetek a hideg napokra! Itt a Gucci őszi/téli/tavaszi kollekciója!
Hahó, fiúk! Készüljetek a hideg napokra! Itt a Gucci őszi/téli/tavaszi kollekciója!
Hahó, fiúk! Készüljetek a hideg napokra! Itt a Gucci őszi/téli/tavaszi kollekciója!„Ó, tervezőm!” – mondaná C-3PO.
„Ezért Borsodban ölnének!”
„Én már csak a zombi apokalipszisben bízom!” – már hallom is magamban a kommenteket.
Pedig srácok, jobb, ha felveszitek a ritmust! Amikor egy régmúltú divatház vállalja fel a tabudöntögetést, az mindenképpen figyelemre méltó. Az ilyen intézmények határozzák meg ugyanis az elkövetkezendő évtizedek trendjeit. Vegyünk egy egyszerű példát: 20 évvel ezelőtt szinte egyáltalán nem láthattunk rózsaszín ingben vagy mélyen dekoltált pólóban pasikat. Most meg? Bármely belvárosi padon ülve, forgalomszámláló biztosként húzhatjuk a strigulákat.
Lassan változóban a közízlés: ezt a pár göncöt felveszi az a húsz modell, aki pénzért vállalja a megaláztatást, és megnézi világszerte talán tízmillió ember. Azonban tudni kell, hogy a fast fashion hálózatok (mint a Takko, H&M, Zara stb.) ezekből az ötletekből építkeznek, ők nem tízmillióhoz, hanem százmilliókhoz jutnak el tömeggyártásuk, szinte minden országban jelen lévő hálózataik révén. És a férfiak általában (nem mindenki) nem divatőrültek, nem kerekítenek nagy feneket a vásárlásnak. Bemennek egy boltba, és megveszik a kínálatból azt, ami viszonylag még tetszik nekik, ami úgy-ahogy belefér az értékrendjükbe. De mi van, ha ez lesz a kínálat?
1.: A sárosdi járat? Nem, még nem ment el… Jómagam is arra várok! (Fotó: vogue.com)
2. „Kis diákok új világa” – Donászi Magda verse (Fotó: vogue.com)
3.: Ma volt az első napom a rendőrségen. Nem tetszett. (Fotó: vogue.com)
1.: „Mit tehet a sejt, Aki mit se' sejt? /Erre vagyok én, ha te vagy az a gén,/A kis ürge, ki fürge…” (Fotó: vogue.com)
2.: Arra ébredtem, hogy a négyéves öcsém ül az ágyamon és nevet. A bárányhimlős sebeit tépkedte le, majd beledobálta a pörköket a nyitott számba. Kicsit befeszültem! (Fotó: vogue.com)
3.: Felelsz vagy merszet játszottunk a haverokkal. (Fotó: vogue.com)
A főiskolán a mentálhigiénia tanárunk szerint (aki maga is férfi volt, gyakorló klinikai szakpszichológus), baj van a férfilélekkel. A férfiak mostaniban nehezebben találják meg a választ arra, mit jelent férfinak lenni, mint bármikor. (És akkor a női szerepkör változásáról az elmúlt hatvan évben most nem beszélünk.) Tanárom részben a panelprogramot okolja ezért a változásért: míg egy családi házban, gazdaságban egyértelmű volt, hogy melyek a nagyobb fizikai erőt igénylő férfimunkák, ezek a városi lakásokban gyakorlatilag elmosódnak. Az mosogat, főz, takarít, foglalkozik a gyerekkel, aki éppen ráér. Vajon az új generáció még testileg férfi vagy nő lesz, de lélekben már androgün? Hiszen e modellek ezt az uniformizálást sugallják. A gender-elmélet szerint nemi szerepeinket tanuljuk, már kicsi korunktól belénk szivárog, hogyan viselkedik egy lány, és miként egy fiú. Aki, ami ezekbe nem beilleszthető, azt az társadalom abnormálisnak minősíti. Ez ellen ható igyekezet az, hogy egyes svéd óvodákban kerülni kell a kislányokra és kisfiúkra irányuló megjegyzéseket, minősítéseket.
(Fotó: vogue.com)
(Fotó: vogue.com)
(Fotó: vogue.com)
Pedig a férfiak és a nők között igenis sajátságos különbségek vannak, nem feltétlenül csak tanultak. Itt egy egyszerű állatkísérlet ennek bizonyítására: egészen friss, az ELTE Etológiai Tanszékének kutatása, melyet a Science tudományos folyóiratban publikáltak. 96 kutya morgásának elemzése után megállapították, hogy a kutyák jobban tartanak a fenyegetően fellépő férfiaktól, mint a fenyegetően fellépő nőktől.
A faj fenntartásához utódok kellenek. Vajon változnak-e a női igények a férfiak milyensége iránt? Kellenek nekünk az Alessandro Michele tervező által felvázolt kislányos fiúk? Ezen a kérdésen múlik majd az evolúció…
