4 évnél régebbi cikk

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort
bialko.laszlo
Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

Fa Nándi érkezésére várva nem (csak) tengerparti <span style="text-decoration: line-through;">sörözgetéssel kávézgatással töltöttük az értékes időt: a Fehérvár Médiacentrum Les Sables-d’Olonne-ba telepített stábja feltérképezte a várost, ahonnan a Vendée Globe Földkerülő vitorlásverseny versenyzői elindulnak magányos útjukra, hogy 70-100 nap elteltével visszatérjenek. Nem is 70-100, hanem 70-100 mínusz egy – Phileas Fogg óta tudjuk, hogy aki keletnek indulva kerül Földet, egy nappal hamarabb érkezik. Nézzük, mit kezdjünk ezzel az egy nappal!

Homokfutó

Görögországtól Thaiföldig mindenhol elcsodálkoztam azon, hogy a tengeri népek miből élnek – szemmel láthatóan senki nem csinál semmit

Az Atlanti-óceán partján, a Loire torkolatától és Nantes-tól délre fekszik eme francia kisváros, melynek alig tizenötezer lakosa irigylésre méltó nyugalomban tengeti életét. Hétköznap délben is tele vannak a kávézók, több tucatnyian kergetnek kutyát a fövenyen vagy joggingolnak a homokban, ami köztudott, hogy igen fárasztó sport. Dolgozó embert leginkább a vendéglátóhelyek pultjainak túloldalán látni, de ők sem idegbeteg kapkodásukról híresek.

Sziasztok, lányok!

Ezek itt boldog kecskék sajtjai

Legjobban azonban a Rue Travot sajtszaküzletének tulajdonosával cseréltünk volna: a franciasága ellenére mosolygós hölgy – igen, ez oximoron – egész napját csodálatos sajtok tengerében tölti, olyan illatfelhőben, amit egy életen át szaglászni sem elég. A néni három szóra kiterjedő angoltudásával (ebből egy négybetűs szó, amit nem írunk le) valamint kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy kis farmjukon maguk is sajtot készítenek, teheneik és kecskéik pedig boldogok, mert szabadon legelészhetnek a sós atlanti levegővel dúsított kövér fűben. Igen, mindezt mutogatva közölte, activity-ban vele akarok egy csapatban lenni! Természetesen vettem is menten négy különböző sajtot, csak még nem tudom, hogy hozom haza: huszonkét órát sajtszagban ülni egy autóban több, mint amit a kollegiális szeretet elbír.

Az éhség álcázott szomjúság

A partvidék népei összetartók: a mikrorégió termelőinek áruit kínálják a helyi vendéglátósok

Első az olvasó, na de a firkász is megéhezik, miközben anyaggyűjtés közben térdig járja a lábát az utcán heverő témákat kerülgetve. Les Sables-d’Olonne-ban azonban nem olyan könnyű enni, különösen úgy, hogy az újságírói napidíj az étlapok előétel rovatának böngészésére is kevés, nem hogy megkóstolására. Szerencsére akad egy-két külvárosi pékség, ahol pár euróért olyan kéksajtos-lazacos quiche-t adnak forrón, amivel ki lehet húzni pár órát. Egy éttermi sonkás-szalámis-sajtos tálért azonban az utolsó kuncogó krajcárt is elő kell kaparni a zsebek mélyéről. De azt mondom, megéri: a francia gasztrokultúra páratlan. Akadna még pár jelzőm, hogy szemléletesebbé tegyem az ízvilág okozta élményt, de Trianon óta családilag csak mérsékelten dicsérjük a csigaevőket. És bár tudom, hogy következő mondatommal végérvényesen kiiratkozom a kultúremberek olyannyira nem is vágyott köreiből, és bátran nevezhet ezután bárki gasztrobarbárnak, de akkor is: az 1921 óta működő Pelican sörfőzde Pelforth Blonde névre hallgató főzete igen jól passzol a fehérpenészes kolbászhoz!

Tengerre, magyar!

Fa Nándi itt csorog majd be utolsó méterein, mielőtt ötszörös Földkerülőként partot ér

Les Sables-d’Olonne élete az óceán körül forog. Világítótornyok, fürdőházak, árbocok erdeje határozza meg a látképet, ha pedig a lágyan fodrozódó habokon túlnézünk, meglátjuk a nagy semmit, az Atlanti-óceán végtelen szürkeségét – a túlparton az első emberlakta vidék valahol Új-Skócia környékén keresendő. De ha itt maradunk a vén kontinensen, érdemes elmerülni a tengeri népek életében: egészen más ritmusban peregnek a partlakók hétköznapjai. Mi, szárazföldi patkányok sose fogjuk megérteni a tenger feltétlen tiszteletét, hiába szólt Petőfi, hogy a víz az úr.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek