Ez vár rád, ha Fehérváron vagy egy környékbeli településen ballagsz
Ez vár rád, ha Fehérváron vagy egy környékbeli településen ballagsz
Ez vár rád, ha Fehérváron vagy egy környékbeli településen ballagszAz, aki már leérettségizett, elsősorban az előkészületeket tudja felidézni (a pertuivást a volt tanárokkal, az osztályfőnökkel, a szerenádos köszöntőitalok után memóriában keletkezett sötét foltokat, az őrült bolondballagást) és csak utána szakítja fel a vizsgán szerzett sebeket.
Megkérdeztünk néhány idén végzős diákot vidékről és Fehérvárról, hogy hitelesen tudjuk bemutatni, ezek a hagyományok mennyiben különbözhetnek iskola és iskola között.
Szerenád
Első gondolatunk akár az is lehetne, hogy a kisebb településeken könnyebb körbejárni a tanárokat, míg egy nagyobb városban sűrűbbnek tűnhet ez a program.
A székesfehérvári diákoknak minden évben egy teljes hetük van, hogy kellőképpen elbúcsúzzanak középiskolájuktól, amit ebben az évben május 2-án az órajáték udvarában nyitottak meg. Ezt élőben mutattuk mi is:
A legtöbb iskola végzősei már hetekkel előre készülnek dalokkal, próbálnak, ha nagyobb távot kell megtenniük, akár buszt is bérelhetnek. Pontos menetrendet állítanak össze erre az estére, még talán azt is arányosan kiszámolják, melyik tanárra hány percük van. A szokásos "Valaki mondja meg", "Azért vannak a jó barátok" és "Ha én rózsa volnék" mellett az osztály közös megegyezés alapján énekelhet aktuális slágereket is.
Ezzel szemben Kápolnásnyéken az iskolában és az osztályfőnök háza előtt énekelnek, és a dalok listáját sem tisztázták. Amihez kedvük van, és mindenki tudja a szövegét, azt éneklik. Házalás sem lesz idén náluk, a gimnáziumban gyűlnek össze a tanárok.
Az agárdi gimnázium végzősei könnyebb helyzetben vannak, hiszen szinte minden tanár a környéken lakik.
Bolondballagás
A székesfehérvári diákok erre is nagy hangsúlyt fektetnek. Idén például a Magyar Király Szálló előtt felállított színpadon minden végzős osztály versenybe szállhat produkciójával a fődíjért. A többi településen viszont már más a helyzet.
Nehezen találunk olyan középkorú őslakos fehérvárit, akinek ne lenne bolondballagásos élménye. Több évtizede általában az érettségi előtti pénteken – mikor már mindenki letudta az előző esti szerenádot – kora reggel csak a jó kedélyű véndiákokkal lehet találkozni a belvárosban. Ami változást jelent a programban: régen csak csapatosan kivonultak az Országalmához, és néhány órán keresztül minden szabad volt a végzősöknek. Manapság már hivatalos kereteket szabtak az eseménynek, ahol 100 000 forintos nyereményért küzdhetnek meg a színes csapatok.
Úgy látszik, a bolondozás csak a nagyobb városban jön be a diákoknak. Agárdon csak a suliudvar kerítésén belül, Nyéken pedig már egyáltalán nem jellemző a beöltözés.
Ballagás
Mi az, ami erről a szóról először eszébe jut az embernek? Egyes sorban vonatozva végigjárni az összes termet az iskolában, szűk szoknyában és magassarkúban totyogva, a fiúk pedig egy olyan öltönyben, ami jó lesz az érettségi után minden nagyobb családi ünnepen, ha tartják nagyjából alakjukat. Ácsorgás a napon az iskolaudvaron, lufielengedés majd az egész lezárásaként bájolgás régen látott rokonokkal egy elhúzódó ebéd keretein belül.
Míg a nagyvárosi diákok szombaton egy központi ballagáson is részt vesznek, és csak utána kezdődik saját iskolai ünnepségük, addig a kisebb települések végzősei csak saját iskolájukban ünnepelnek és családi körben.
Érdekesség, hogy Agárdon a ballagó diákok egy, a monogramjukkal ellátott szeget vernek be az iskola kapufélfájába, ezzel hagyva az emlékezeteken kívül fizikai nyomot is maguk után.
