Fejér megyei a legjobb magyar sajt!
Fejér megyei a legjobb magyar sajt!
Fejér megyei a legjobb magyar sajt!A baracskai Csíz Sajtműhely az aranyéremnek köszönhetően részt vehet 2019-ben a világ egyik legrangosabb nemzetközi sajtversenyén, a Mondial du Fromage-on. A Csíz Sajtműhely egy házaspár, Kun Anita és Réthy György kezei alatt, száz négyzetméteren működik családi házuk alsó szintjén, itt készül a díjnyertes négyhónapos érlelésű, félkemény sajt is. „ Az érlelt sajt, amivel a versenyt megnyertük, rendkívül népszerű. Két éve készítjük. – mesélte Kun Anita miközben körbevezetett minket a patikatisztaságú helyiségekben, (és igen, természetesen a sajtokat is sorra kóstolhattuk). – Bár szerencsére nem is tudok olyat mondani a palettánkról, ami kevésbé lenne sláger az állandó vevőink körében.”
A délutánonként türelmesen várakozó sor a sajtműhely előtt, vagy a 2013. óta működő házhoz szállítás állandósult vevőköre persze már önmagában igazi sikerélmény a családi őstermelői vállalkozás számára. Egy szakmai versenyen való részvétel viszont egészen másfajta visszajelzés, ami segíti őket a fejlődésben. „Nem feltétlenül a dobogóra hajtottunk, hanem a minősítésre, a visszajelzésre. Hogy szakemberek mondják meg, mi az, amit jól csinálunk, és főleg mi az, amit nem! Nagyon maximalista ember vagyok, fontos, hogy a legjobb minőséget adjam ki a kezemből, akár egy dokumentumról, akár egy sajtról van szó. Most már pontosan tudjuk, hogy a 2019-es versenyre mit kell még javítanunk a sajton, amit majd viszünk a megmérettetésre. 2018-at arra fordítjuk majd, hogy kijavítsuk a hibákat, és olyat alkossunk, ami nem csak magyar, hanem európai viszonylatban is megfelel a nagy sajtkészítő nemzetek által megítélt színvonalnak.” Anita hisz abban, hogy bár jelenleg ez a szakma gyerekcipőben jár nálunk, előbb-utóbb Magyarország is beállhat a nagy sajtkészítő nemzetek sorába. Ehhez azonban egy mai magyar sajtkészítőnek a fél világot be kell járnia, hogy tudást szerezzen. Januárban a férjével együtt Ausztriába utaznak, hogy alpesi mesterektől tanuljanak, de részt vettek már francia szakemberek kurzusán is.
Az alapokat azonban a gyerekkorukból, a hétköznapi életből hozták magukkal. „Gyuri is és én is úgy nőttünk fel, hogy szüleinkkel együtt részt vettünk a lekvárfőzés, savanyúság eltevés, tökreszelés, borsófejtés mindennapos tevékenységében, és szülőként is indíttatást éreztünk arra, hogy amit lehet, itthon is saját kezűleg készítsünk el. És most már nem csak a háztartásban, hanem a munkánk során is: saját magunk főzzük még a lekvárt is a házi joghurtjaink alá. Képtelen lennék egy hipermarket vödrös termékét használni!”
Anita életében a sajtkészítés is a családi háztartás igényeit kiszolgáló hobbiként kezdődött 2009-ben. Magas sarkú, kosztüm, vállalati környezet egy multicégnél a fővárosban – így teltek a mindennapjai menedzserasszisztensként tizenöt éven át, mielőtt úgy döntött, hogy maximalizmusát, szenvedélyét kevésbé stresszes környezetben, sajtkészítéssel kamatoztatja. „ A volt kolléganőim közül többen máig nem értik, hogyan tudok vidéken, fizikai munkából élni. Pedig az adottságaimat ebben a környezetben ugyanúgy tudom kamatoztatni! Sőt, nincs ennél szabadabb környezet a fejlődésre és a kreativitásom kibontakoztatására! Nincsenek hátráltató tényezők, nem akadályoznak rosszindulatú kollégák, sem a munkahelyi hierarchiából adódó ellentmondások. Nincs határidő sem. A határ a csillagos ég, bármennyi féle recepttel kísérletezhetünk.”
Vevőkörük az elmúlt nyolc évben fokozatosan épült ki. „Úgy kezdődött, hogy vettem a piacon öt liter tejet, és abból készítettem a családnak fél kiló sajtot egy internetes recept alapján. A nagymamám is megcsinálta, az ő korukban mindennapos volt, hogy a vajat, a túrót, a sajtot, joghurtot, kefírt a háziasszony teszi le otthon az asztalra. Gondoltam, biztos nem lehet olyan bonyolult!” Az eredménnyel pedig a tejtermékekért rajongó család nagyon is elégedett volt, így Anita nem állt meg ennyinél. „Az ismeretségi körömben lassan elterjedt, hogy egyre több sajtot készítek, a kollégáim megkóstolták, lassanként kialakult egy kis felvevőpiacom. 2012-re a hobbim már gyakorlatilag másodállássá nőtte ki magát, minden szabadidőmben ezzel foglalkoztam.”
Végül 2013-ban döntött úgy Anita, hogy elég volt a multiból, beindították az őstermelői tevékenységet, és azóta egész nap ezzel foglalkoznak a férjével. Az első kis nyolc négyzetméteres műhelyből mára száz négyzetméter lett, kéthetente vállalnak házhoz szállítást a fővárosba, árulnak a biatorbágyi piacon, a baracskai műhely ajtaját pedig délutánonként kinyitják a vevők számára, akik érkeznek is töretlenül. „Már nagyon zaklatásnak éreztem a főváros állandó nyüzsgését, nem passzolt a habitusomhoz – összegezte Anita. – Ez a tevékenység annyira megnyugtató! Minden fehér, tiszta, a tej kellemes meleg, finom amit készítünk belőle, szól a zene közben. A férjemmel közösen kialakítottuk a napirendünket, nem függünk senkitől, és ráadásul egész nap együtt lehetünk. Nekünk ez így jó!”
