Mária több szentet és boldogot adott a hazának, a világnak – villáminterjú Kubik Annával
Mária több szentet és boldogot adott a hazának, a világnak – villáminterjú Kubik Annával
Mária több szentet és boldogot adott a hazának, a világnak – villáminterjú Kubik AnnávalHogyan kezdődtek a próbák?
A próbák első napjának az olvasópróba része volt a kevesebb, gyakorlatilag egy egyetemi szemeszternyi anyagot hallottunk Szikora János rendezőtől IV. Béla életéről és koráról. Nagyon jó volt, ahogy felidézte nekünk a történelmi korszakot, és most már csak arra leszek kíváncsi, hogy ebből a tudásanyagból mennyit és hogyan tudok színre vinni, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok beépül majd az előadásunkba abból a tudásból, amit kaptunk.
Közvetlenül az olvasópróba megkezdése előtt érkezett haza a Varga Sándor Verstáborból, ahol a hagyományokhoz hűen a fehérvári Versünnepes gyerekekkel, illetve nagyon sok tehetséges versmondóval voltak. Nem volt nehéz az átállás?
Nem, én a Verstábort örömmel vállaltam, és mindig is nagyon szerettem ott lenni a fehérvári fiatalokkal, illetve a hozzájuk csatlakozó határon túliakkal. Érdekesség, hogy az olvasópróbán is találkoztam verstáboros fiatallal. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert megállják a helyüket, rendezvényeken, színházban, mindenütt, rengeteg felvett rendező hallgató, színészhallgató van közöttük, de aki nem lesz előadóművész, azok is jól járnak, hiszen olyan élményekkel gazdagodnak Erdélyben, amit máshol nem hiszem, hogy megszerezhetnének.
Mennyire nehéz megformálni Laszkarisz Mária karakterét?
Szerencsére IV. Béla feleségéről, Laszkarisz Máriáról már maradtak fent írásos feljegyzések és a neve a visegrádi vár oldalán is szerepel, hiszen a saját hozományából építtette. Nem akármilyen asszony volt: ötven évig élt boldog házasságban Bélával annak ellenére, hogy szét akarták őket választani. Mária az évek során tíz gyermeket szült, köztük több szentet és boldogot adott a hazának és a világnak.
A Nemzeti Emlékhely, mint az előadás helyszíne hatalmas plusz töltet ad, adhat, nézőként legalábbis egészen biztosan…
Gimnazista koromban jó, ha a nevét tudtuk a Romkertnek, de szó nem lehetett arról, hogy a múltunkról beszéljünk, vagy akár csak Székesfehérvár koronázó város voltáról. Így nekem különösen fontos, hogy itt játszhatok, és az is szenzációs, hogy mindenki eljöhet és tanulhat ezekből előadásokból, felidézhetjük a múltunkat. Maga a szertartásjáték nagyon-nagyon összetett, komplex előadás, rengeteg liturgikus elemet tartalmaz, ugyanakkor mindehhez hozzátartoznak az óriáskivetítők, a led-fal.
Kihívás ilyen környezetben játszani?
Nekem mindenképpen, hiszen eleve nagyon nehéz elhelyezni azt a nagyon sok információt és tudást, amit kaptam, abban a pár mondatban, ami adatik. De elfogadom, hogy most nem színjátékról van szó, nem színműről, hanem jelzésértékű mindaz, amit teszünk, mondunk. Emlékképek villannak fel a koronázás keretében, és ez természetesen jóval rövidebb és tömörebb műfaj, már-már balladisztikus a hangvétele, története, és ebben egyelőre nincs nagy tapasztalatom, de majd most lesz.
Mondhatjuk, hogy most hazajött...
Igen, hazajöttem, és szeretném is, ha ez az előadás most nagyon szépen és jól sikerülne, sokan néznék meg. De szerencsére a Koronázási Szertartásjátékoknak egyre nagyobb a híre, nemcsak a városból, hanem az ország más területeiről is érdeklődnek utána.
