Télikabátot a citromfára!
Télikabátot a citromfára!
Télikabátot a citromfára!Hatalmasra nőtt anyukám citromfája. Ez még nem lenne gond, sőt, örvendetes tény, hogy a közel 18 éves növény nagykorúságát elérve nem csökevényes végtagokkal lebegtet néhány száradó levelet, hanem dúsan zöldell és bőséges termést ad: megszámlálhatatlanul csüngenek rajta az illatos citromok, és persze még mindig virágzik!
Bőségesen, és folyamatosan terem a citromfánk (Fotó: Temesvári Márta)
Teszi ezt azért, mert folyamatosan termő fajta: évente háromszor virágzik, ha pedig megfelelő a teleltetés, akkor a téli virágok is lekötődnek és kis citrom bukkan ki nyomukban. Így tehát egy időben láthatunk rajta zöld és sárga gyümölcsöt, valamint virágokat, hogy a citromellátás megszakítás nélküli legyen.
Amikor én gondoztam, nemhogy citrommal nem ajándékozott meg, de még leveleket sem mutatott. Inkább tüzelésre váró kóróként szomorkodott a cserépben, és szakértő kéz után sikított. „Kérj, s adatik!” – áll a Bibliában is, és végül a növény is megkapta a vágyott otthont a szüleimnél. Mondhatjuk úgy is, hogy hazatalált, hiszen még anyukám vette anno egy csákvári kertésznél. Akkor még csak 25 cm magas volt, mára a 3 métert is meghaladja.
A szüleim szerint túl sok gondoskodást nem igényel – máig se értem, miért érezte nálam olyan rosszul magát. Elvileg meleg helyen való teleltetéskor pajzstetvek támadhatják meg, de ezek az élősködők szerencsére eddig még elkerülték (természetesen sose permeteztük!). Szépségének, dússágának nyitja talán abban rejlik, hogy anyukám nyáron minden nap lágy vízzel locsolja – egy nagy hordóban felfogjuk az esővizet, abból itatjuk kedvenceinket –, télen pedig a havat olvasztjuk fel, illetve a pincében elhelyezett esővizes hordóból öntözzük (ebben az évszakban kevesebb vizet kíván, és figyelni kell arra is, hogy a pangó vizet nem szereti).
Gyönyörű citromokat terem a fa (Fotó: Temesvári Márta)
Néha megmetsszük, megritkítjuk, más törődést nem igényelt (ezt mindig anyukám végezi, de szimpatikusabb így többes számban írni…). Idén tavasszal, egy héttel a kihelyezés előtt hirtelen ledobta a levelei egy részét, megritkult, elnyúltak az ágai, és pont azokat kellett megnyirbálni, amelyek már termő ágak voltak. Ezért nincsen most rajta sárga citrom, csak zöld, egy harmadéves ciklus ugyanis kimaradt.
A citromfát nyáron mindig kivittük a kertbe, hogy élvezze a napsütést és a friss levegőt, télen pedig a lakásban helyeztük el - általában a hallban, ahol lekapcsoltuk a fűtést, mert télen nem szereti a meleget, inkább a hűvösre vágyik. Aztán, ahogyan nőtt és nőtt, átkerült teleltetéskor a garázsba. Ott viszont már annyira betöltötte a teret, hogy idén már nem fért volna el (az autónkat már rég kiszorította onnan).
Most, hogy jön a hideg – már itt is van – a szüleim úgy döntöttek, hogy építenek egy télikertet a citromfa köré. Rögtön neki is álltak megvalósítani a tervet: a vázat műanyag csövekből készítették, a végeket rögzítették a földben, erre a vázra kerül majd a buborék fólia. Lesz benne villanyradiátor is termosztáttal, hogy mielőtt fagypont alá esne a hőmérséklet, bekapcsoljon a fűtés.
Műanyag csövekből készül a télikert váza (Fotó: Temesvári Márta)
Az áramot lengőkábellel vezetjük ki, és apukám buborékfóliás burkolással fakeretes ajtót is készít, hogy be lehessen menni szüretelni – amíg „odakünn” szakad a hó -, és az öntözés se legyen probléma.
Apukám nagy munkában a citromfa körül....(Fotó: Temesvári Márta)
A növény most egy 150 literes cserépben él, amely kerekeken gurul. A kiskocsit apukám hegesztette alá, amikor már olyan nagy lett, hogy nehezen tudtuk mozgatni. Ennek segítségével tologattuk ki-be a ház és a kert között évszaktól függően. Az edény már nagyon kicsinek tűnik számára: oldalvást kevés helye van a gyökereknek, így ha idén sikerül a kerti teleltetés, akkor leültetjük a földbe és csinálunk neki sátrat, amit majd tavasszal szétszedünk, ősszel pedig újra felhúzunk köré.
Reméljük, hogy sikeres lesz az akció, és egészséges marad a növényünk jövő tavaszig. Bánnánk nagyon, ha tönkremenne, mert ennek a citromfának teljesen más ízű a gyümölcse, mint ami a boltban vásárolható. Nem annyira savanyú, papírhéjú, leveses, és természetesen mindenféle permetszertől, védőgáztól mentes (ellentétben bolti alternatíváival). Ha elkezdjük reszelni a héját, már az első mozdulatoknál rendkívül aromás, kellemes illat járja be a konyhát és az egész lakást. A héjának és a húsának is különleges íze van, semmihez se fogható. A legnagyobb szem, ami eddig termett, 35 dkg-os volt!
Elkészült a belső rögzítés (Fotó: Temesvári Márta)
Ha valaki szaporítani szeretné a citromfát, akkor a legegyszerűbben dugványozással teheti meg azt: homokot és virágföldet kell összekeverni fele-fele arányban, benedvesíteni, és a tavaszi metszésből származó csúcshajtásokat ledugni. Hat-tizenkét centiméteres vágat az ideális, és érdemes egy félbevágott műanyag palackkal lefedni a dugványt. A gyökérzet egy-másfél hónap alatt kifejlődik, ekkor érdemes átültetni egy nem túl nagy cserépbe. Az első virágok a harmadik év környékén jelennek meg, ha megfelelően ápoltuk a növényt.
A citrom szaporítása dugványozással történik (Fotó: Temesvári Márta)
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
