Február 29.: a nap, ami csak négyévente jön el
Február 29.: a nap, ami csak négyévente jön el
Február 29.: a nap, ami csak négyévente jön elAki szereti a sportot, pontosan tudja, hogy melyik év a szökőév: amikor labdarúgó Európa-bajnokságot és nyári olimpiát rendeznek. Ugyan a téli olimpiát és a foci VB-t is páros években rendezik, szintén négyéves ciklusokban, de ezek soha nem szökőévekre esnek. Ennek megfelelően 2018 nem szökőév, és így a február sem 29, hanem csupán 28 napos. Legközelebb majd 2020-ban lesz február 28. után még egy extra nap, abban az évben Tokió rendezheti majd a nyári olimpiát, míg a történelem során először 13 különböző európai ország városa (köztük Budapest is) ad otthont a foci EB-nek. Ez persze csak egy sajátos megközelítése a szökőév számon tartásának, de amikor magát a fogalmat kitalálták, még egyáltalán nem léteztek ezek az újkori sportesemények. Ez az egész történet Kr. u. 325-ben kezdődött.
A niceai zsinat és következményei
I. (Nagy) Konstantin császár hívta össze az első niceai zsinatot. Ez volt az első egyetemes tanácskozás a keresztény egyház püspökei számára, ahol a több mint két hónapos (június 19-augusztus 25.) összejövetel alatt eldőlt az is, hogy a tavasz hivatalos kezdőnapja a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, március 21. lett. Csakhogy a naptári tavaszkezdet (március 1.) és a csillagászati (a már említett március 21.) közötti különbség az évszázadok alatt bő tíznaposra duzzadt, elkerülhetetlen volt a korrigálás, hogy hosszabb távon ne csússzanak el az évszakok.
A reform XIII. Gergely pápa nevéhez fűződik, és igen: róla nevezték el végül a ma is használt Gergely-naptárat. A pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4., csütörtök után a pénteki napon október 15. következzen, ezzel kiküszöbölve az évszázadok alatt felhalmozott tíznapos eltérést. Magyarországon csak öt évvel később vezették be a Gergely-naptárat: 1587. október 21-i szombatot november 1., vasárnap követte. A további eltérések megelőzése végett vezették be a szökőév és a szökőnap fogalmát ebben a naptárban. Is.
Szökőév és szökőnap
A Gergely-naptár meghatározott évenként a 28 napból álló februárhoz egy napot rendel hozzá, így oldja meg a naptári és csillagászati év közötti különbség dilemmáját. Ezek az évek lettek a szökőévek, vagyis minden néggyel osztható év, kivéve a százzal oszthatóak, ellenben szökővének számít minden négyszázzal osztható év. Vagyis szökőév lesz a következő időszakban 2020, 2024, 2028, de nem lesz szökőév 2100, ami ugyan osztható néggyel, de osztható százzal is. Ezen logika alapján nem lenne szökőév majd 2400 sem, ami viszont mégis az lesz, hiszen ez a kerek évszám viszont osztható négyszázzal. Vagyis akik 2000-ben már éltek, egy meglehetősen ritka, négyszáz évenként bekövetkező naptári periódus részesei lehettek - feltehetően zömmel úgy, hogy erről halvány gőzük sem volt.
A szökőév és szökőnap fogalmát nem a Gergely-naptárral együtt vezették be, itt már csak alkalmazták ezt a korrekciós módszert. A két fogalom Róma legendás uralkodójához, Julius Caesarhoz köthető, aki a Juliánus-naptár bevezetésekor rendelte el, hogy
"...a március kalendasa előtti hatodik nap kettőztessék meg."
Vagyis a március kezdete előtti hatodik nap (február 24.) után iktatták be a szökőnapot. Sokáig tehát egészen egyszerűen két február 24. szerepelt a naptárakban, majd ezt követte 25., 26., 27. és a hónap ugyanúgy a 28. napján ért véget, mint a nem szökőévekben. A toldaléknap hozzáadását csak később vezették be. A furcsa római naptárszámítási logika megfejtése nagyon egyszerű: akkoriban még nem előre számolták a napokat, ahogy napjainkban, hanem visszafelé. Magyarán most azt számoljuk, hány nap telt el az adott hónapból, míg Caesar korában úgy olvasták a naptárat, hogy hány napnak kell még eltelnie a következő hónap kezdetéig.
Február 29.: nem szökőnap, hanem toldaléknap
Végül azért vezették be az extra napot, hogy kiküszöböljék a dupla február 24-ét a naptárakban. Ez viszont több furcsaságot is okoz. Akik például szökőévben, február 29-én, vagyis a toldaléknapon születnek, csak négyévente tudják valóban azon a napon ünnepelni a születésnapjukat, amikorra ténylegesen esik. Van olyan köztük, aki duplán ünnepel: tortát vág február 28-án és március 1-jén is. De olyan is akad, aki kettős születésnap-számlálást vezetett be, vagyis számolja a rendes naptár szerinti éveit, és külön számon tartja a szökőévenkénti, tényleges szülinapjait is. Így fordulhat elő, hogy valaki egyszerre 24 és 6 éves is.
Többen is járnak ilyen cipőben a hírességek közül: február 29-én látta meg a napvilágot 1792-ben Gioacchino Rossini, olasz zeneszerző és 1892-ben Apor Vilmos, győri püspök is. Napjaink talán legismertebb toldaléknapon született magyarja a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin.
Bármilyen hihetetlen is, de még két meglehetősen furcsa világnap is jut február 29-re. Stílszerűen négyévente ezen a napon tartják a ritka betegségek napját, de talán még ennél is különösebb a NoART eARTh day, amit leginkább a Művészeti Alkotástól Távolmaradás Világnapjának lehet fordítani. Ez az a nap, amikor a művészek nem terhelik a bolygót további műalkotások létrehozásával. Már aki tud róla, ugye...
Ha még ez sem lenne elég, akkor egy magyar vonatkozás: 2016. február 29. a magyar filmesek és filmrajongók számára is pirosbetűs ünnepnap lett. Az eddigi utolsó toldaléknapon nyerte el ugyanis Nemes Jeles László filmje, a Saul fia a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Bár technikailag (és a Los Angeles-i időzónának megfelelően) a gálát február 28-án tartották, magyar idő szerint már bőven egy nappal későbbre csúszott, amikor a magyar rendező átvehette a díjat.
Február 30.? Olyan is volt...
Még ha nem is sokszor. Tizenkét alkalommal előfordult ez a nap a Római Birodalomban, ahol február volt az év utolsó hónapja, és az egyébként 29 napos hónaphoz szökőévente hozzáadtak egy plusz napot. Bár Kr.e. 44 és Kr.e. 8 között összesen kilenc ilyen évnek kellett volna lennie, a római logika szerint végül éppen egy tucat jött össze.
A Szovjetunióban is kétszer volt 30 napos a február. 1929-ben az elvtársak úgy döntöttek, hogy forradalmi naptárt vezetnek be, melyben minden hónap egységesen 30 napból állt. Az így fennmaradó évi 5 vagy szökővente 6 napot pihenőnappá nyilvánították és nem tartoztak egyik hónaphoz sem. A kezdeményezés nem vált be, összesen két évet élt meg ez a szokatlan időszámítás (1930; 1931), 1932-ben már ők is a Gergely-naptár szerint éltek újra.
Végül Svédország: az északiak össze-vissza variáltak a naptárakkal. Néhány évtized leforgása alatt kétszer is áttértek a Juliánus-naptárról a Gergely-naptárra és fordítva. A február 30-at úgy hozták össze, hogy az egyik ilyen váltásnál (éppen Gergelyről Juliánusra) 1712-ben beiktatták az extra februári napot, hogy ne legyen semmi gond. A svédek aztán 1753-ban vezették be véglegesen a mai is használt Gergely-naptárat.
