A gurkhák
A gurkhák
A gurkhákA kölcsönösen előnyös üzlet bő kétszáz évvel ezelőtt köttetett, amikor az akkor még diadalmas brit hadsereg a koronagyarmat India északi határvidékén döbbenten tapasztalta, hogy a meghódítani szándékozott Nepál nem adja olcsón a bőrét. A Himalája lejtőin született gurkhák (amúgy több nepáli törzs tagjai) olyan szakértelemmel és bátorsággal forgatták hagyományos görbe tőrüket, a kukrit, hogy a sportszerű angolok – noha végül is győztek – hajlandónak mutatkoztak elismerni az ellenség kvalitásait.
Az elismerés abban nyilvánult meg, hogy a brit hadvezetés hagyta magát meggyőzni egy Frederick Young nevű ifjonc hadnagy által, s 1815 késő nyarán elkezdték szervezni az első három gurkha zászlóaljat Őfelsége Indiai Hadseregének keretein belül. A szervezés és a kiképzés olyan jól sikerült, hogy a XIX. század első negyedének indiai lázadásait már a nepáli zsoldosok hathatós közreműködésével fojtják vérbe, ügyesen kihasználva a nemzetiségi ellentétek mindig gyümölcsöző voltát.
Az első világháborúban a gurkhák kilépnek indiai elszigeteltségükből, s először Gallipolinál, a Márvány-tenger partján, majd a Tigris és az Eufrátesz között a törökök ellen bizonyítják harci elszántságukat és fanatizmusukat. 1918-tól kezdve ők az egyetlen gyarmati alakulat, melynek tagjai az őshonos britek számára fenntartott kantinokban étkezhettek, s ott ihatták meg a napi fejadagként kiosztott rumot és sört, ugyanis a gurkhák távolról sem nevezhetők absztinensnek.
A második világháború alatt a 43 gurkha zászlóalj Észak-Afrikában, Görögországban, Olaszországban és a Közel-Keleten is harcol a brit hadsereg reguláris csapatai mellett, s a hadműveleti tervezők egy-egy (300-350 fős) gurkha zászlóaljjal rendszeresen úgy számoltak, mintha az egy teljesen feltöltött létszámú „hagyományos” ezred lenne. Soha nem kellett csalódniuk. Ugyancsak a második világháborúban próbálják ki őket először katonai rendészként, s a várakozásoknak megfelelően ezt a – korántsem népszerű – beosztást is a legmagasabb színvonalon töltik be. Egy gurkhát nem hatott meg sem a magasabb rendfokozat, sem a számbeli fölény, sem az esetleges megvesztegetési kísérlet: amikor kihágást vagy bűncselekményt elkövető katonával szemben intézkedni kellett, akkor szemrebbenés és hezitálás nélkül intézkedett.
A nepáli katonák igazából a malájföldi és a burmai dzsungelharcokban bontakoztatják ki alkotói szabadságukat. Az itt tanúsított hősiességükért – amit a japánok biztosan más jelzőkkel illetnek, de ezeket jólneveltségünk okán itt és most nem idéznénk – többször is megkapják a legmagasabb brit katonai elismerést, a Viktória-keresztet.
A gurkhák rettenthetetlenségét és bátorságát hivatott érzékeltetni az a történet, mely szerint valamikor a második világháborúban, amikor az első ejtőernyős egységeket képezték, az oktatótiszt azt magyarázta, hogy nyolcszáz méterről fognak kiugrani a repülőből. A gurkhák összesúgtak, majd az egyik harcos felemelte a kezét és kérdésre jelentkezett. Ez egy kicsit meg is lepte a tisztet, mert nem szokott hozzá, hogy a nepáliak bármikor bármit is kérdeztek volna. Megadta a szót az apró termetű harcosnak, aki azt kérdezte, hogy nem lehetne-e kétszáz méterről ugrani? A kiképző elnézően mosolygott és tagadóan megrázta a fejét, mondván: nem, nem lehet, mert akkor az ejtőernyőnek nem lenne ideje kinyílni. Mire a gurkha: elnézést, uram, nem tudtam, hogy ejtőernyő is lesz.
1947 elhozza a gurkha ezredek addigi egységének megbontását. A frissiben függetlenné vált India bejelenti igényét a nepáli zsoldosokra. Rövid alkudozás után Nagy-Britannia hajlandónak mutatkozik öt ezredről lemondani a kilencből, és lőn: 1948-tól már csak négy gurkha ezred viseli gallérján a brit koronát. Az Indiához került ötöt feloszlatták és tagjait ügyesen beolvasztották az indiai hadseregbe, noha jónéhány ezred és zászlóalj hivatalos elnevezésében a mai napig szerepel a gurkha (az ottani verzió szerint gorkha) szó. Nem túl közismert, de gurkha alakulatok nem csak a briteknél, hanem más fegyveres erőkben is hadrendben vannak. Így a szingapúri és a brunei hadseregben is van két-két ezrednyi nepáli harcos, no és természetesen a nepáliaknál is, de mostani cikkünk csak a brit gurkhákkal foglalkozik.
A gurkhák a brit érdekeknek megfelelően ezután Malajziában, majd a hatvanas évek végén Borneó szigetén, az indonéz elit-alakulatokkal szemben bizonyítanak. A brit gyarmatbirodalom fokozatos térvesztésének függvényében lassan visszaszorulnak a nemzetközi porondról, s főhadiszállásukat Hong Kongba teszik át. Évtizedeken át itt, közelebbről Sek Kongban folyt az alapkiképzésük is, ami – a kezdeti, nyelvi és civilizációs különbségek áthidalására tett erőfeszítések miatt – az angol katonákénál lényegesen hosszabb: 40 hét. Jelentős hányadukat ezalatt az idő alatt ugyanis olyan alapvető használati cikkek kezelésére és használatára is meg kellett tanítani, mint a zseblámpa, az elektromos tűzhely, a rádió vagy a karóra.
1982-ben kiveszik részüket a Falklandi háborúból is. A hosszú nevű First Battalion, 7th Duke of Edinburgh’s Own Gurkha Rifles zászlóalj június 8-án partra száll a San Carlos öbölben, és Port Stanley bevételén át végig ott harcol az 5. Gyalogos Dandár mellett, a brit győzelemig. Az argentin hadsereg nem jelentett túl nagy kihívást nekik, de ez maradjon közöttünk, a hagyományosan kiváló magyar-argentín katonai kapcsolatokra tekintettel.
A gurkhákat a mai napig a Nepáli Királyságban toborozzák nyugdíjas brit és nepáli tisztek, általában minden év decemberében. A szigorú, öt napig tartó szűrésre nagyon nagy szükség van, amikor ugyanis lóvéról van szó, a máskülönben roppant becsületes nepáliak hazudósakká válnak: hajlamosak eltitkolni valódi életkorukat és egészségi állapotukat, mert nem akarják kockáztatni a biztos megélhetést jelentő állást, amivel szemben gyakran az otthoni nyomor és nélkülözés áll. A jelentkezők (évente 16-18 ezer főről beszélünk!) mintegy két-három százalékának (!) kiválogatása után Katmanduból előbb Pokharába utaznak (itt van a brit gurkhák főhadiszállása), majd az Egyesült Királyságba, a Catterick-i gyalogsági kiképzőközpontba szállítják őket, a már említett alapkiképzésre. Gyors fejszámolás: Őfelsége II. Erzsébet évente és átlagosan 350-400 új gurkha harcossal lesz gazdagabb.
Ezután aláíratnak velük egy négy évre szóló szerződést, amely – egyéni elbírálás alapján – további kétéves periódusokra meghosszabbítható. A szerződés aláírása után besorolják őket a gurkha zászlóaljak valamelyikébe. A területileg szanaszét szórt zászlóaljak a Gurkha Field Force dandárt, az informálisan Brigade of Gurkhas-nak nevezett magasabbegységet alkotják. Jelenleg (2015-ös adatok) két vegytiszta gurkha ezred, egy zászlóalj és további négy század van hadrendbe állítva, ez utóbbiak vegyes ezredeken belül tevékenykednek. Majdnem mindegyikük hivatalos és formális elnevezésében – melyek részletes ismertetésétől a helyhiány miatt inkább eltekintünk – szerepel a brit királyi család valamelyik tagja, azaz a nepáli alakulatok uralkodói háziezredeknek tekinthetők. Felszerelésük, egyenruhájuk és az általuk kapott zsold azonos a brit hadsereg többi fegyverneme tagjainak juttatásaival, fegyvernemjelzésük továbbra is a két, keresztbe tett kukri.
A hatvanas években további háttér- és támogató egységeket hoztak létre: utász, híradós, szállító és katonai rendész-alegységek működnek, részben a fentemlített zászlóaljakon belül, részben pedig azoktól függetlenül. Tisztjeik és tiszthelyetteseik nyolcvan százaléka szintén nepáli származású. Igaz, a zászlóalj-parancsnokok főleg britek. A legmagasabb rendfokozat, amit eddig gurkha tiszt elért, az az alezredesi, de elméletileg semmi akadálya nincs annak, hogy ha a feltételeknek eleget tesz, ezredes vagy akár tábornok is váljék belőle.
Jelen voltak és vannak Koszovóban, Boszniában, Irakban, Afganisztánban, Kelet-Timorban, vagyis mindenhol, ahol gáz van és az öregedő brit oroszlán még meg szeretné mutatni kopásnak indult karmait.
Ha Dél-Angliában jársz, ki ne hagyd Winchester belvárosában a gurkhák múzeumát!
Cikkünket az indiai vezérkar egykori főnökének, Sam Jamshedji Manekshaw tábornagynak tulajdonított, katonai szállóigévé vált mondással zárjuk:
Ha valaki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az vagy hazudik, vagy gurkha.
