Papsajt - az egyik legjobb köhögéscsillapítóPapsajt - az egyik legjobb köhögéscsillapító
Aki minden nap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől.
A fenti idézet az egyik középkori füvészkönyvben olvasható. E méltán elhíresült mondatot állítólag Plinius mondta, s bár nem csodaszer ez a növény sem, azért kétségtelen tény, hogy kiválóan alkalmas felső légúti megbetegedések, köhögés, rekedtség, torokfájás, valamint gyomor- és bélhurut csökkentésére vagy akár megszüntetésére (is).
Levelei nyolc százalékban növényi nyálkát tartalmaznak, mely ingercsökkentő védőrétegként vonja be a gyulladt nyálkahártyákat. A csekély cseranyag-tartalom erősíti ezt a hatást. A virágban tíz százalékos a növényi nyálka.
A papsajtot már az antik népek is gyógynövényként kezelték, és többféleképpen használták. Amikor nem volt elég élelem, akkor a gyökerét is megőrölték, és lisztként funkcionált. Ma már főként a föld feletti részeit fogyasztjuk, bár vigyázni kell vele, mert a leveleiben sok nitrát is felhalmozódhat. Ez azért fontos, mert zöldségként is használható, kiváló alapanyaga a salátáknak.
Hatóanyagai: antocián glikozid, cserző anyag, foszfor, kalcium, nitrogén, polifenol,tannin, vas
Vitamin-tartalma: A, B1, B2, B3, C
A gyógyászati célra használt kereklevelű mályva (vagyis papsajt) latin neve Malva neglecta W. Hasonló gyógyhatással bír az erdei mályva (Malva silvestris L.) is. Szereti a félárnyékos és napsütéses helyet. Nem igényes a talaj minőségével szemben, ám nem viseli el a magas sótartalmú és/vagy nehézfémeket tartalmazó talajt. Egyéves vagy évelő, s földünk északi félgömbjének minden kontinensén elterjedt.
E növény vékony, orsós gyökérrel kapaszkodik a talajba. A gyökérből több, a talajon elterülő, csak a vége felé emelkedő szár fejlődik. A szár a gyökértörzsnél kissé fás. Levelei hosszúnyelűek, szórt állásúak, kerek vagy vesealakúak, szélük hegyesen csipkés.
A virágok a levelek hónaljában csomókban állnak. A virágok kicsik és rózsás fehérek. Csészéjük kettős, 5 szirmuk van, azok kb. 2 cm hosszúak, csúcsukon kicsípettek. Termése korong alakú, sajthoz hasonlít – innen ered a neve is. (Bár sokak szerint az íze is hasonlatos a sajthoz.)
A papsajt virágzása június, július, augusztus hónapra esik. Ha gyógyászati célra akarjuk begyűjteni, akkor a nyár folyamán (júniustól szeptemberig) kell leszednünk róla a virágzatot a levelekkel (nyélzettel együtt). A virágokat csészével, de kocsány nélkül szakítsuk le. - Aki nem gondol erre a napozás / strandolás közben, annak marad csupán a gyökérzet felhasználása, amit ősszel ajánlott kiásni.
Ha tehetjük, frissen használjuk fel a mályvát, mivel a nyálkaanyag-tartalom elvész a szárításnál. Ha később akarjuk jótékony hatását élvezni, akkor a következő lépés természetesen a szárítás, amit végezhetünk aszalógéppel, vagy kitehetjük a jól szellőző kerti pavilonba, míg zörgős nem lesz, feltéve, ha nem akarjuk eredeti funkciójának megfelelően használni a pavilont. Gondolok itt anyukáméknál a filagóriára, amit már régen birtokba vett a szárítás alatt álló levendula, csalán, kakukkfű, de jó a padlás is erre a célra.
Fontos, hogy maximum 2-3 ujjnyi vastagon terítsük szét a leveleket, közvetlen fény nem érheti őket, mert könnyen megfeketednek. De egyébként is kékes színűvé válnak. 1 gramm szárított anyagot 5-6 gramm friss növényből nyerhetünk ki.
Mint már említettem, a papsajt elsősorban gyulladt nyálkahártyák gyógyítására alkalmas tea formájában. A tea elkészítésének módjáról a folytatásban írok majd, amikor az is kiderül, hogy miként gyógyítja meg e növény a tüdőtágulatot, a fekélyeket, a lábdagadást, és több recept is előkerül borogatás, fürdő, öblögető formájában.
