Miért örüljünk, ha sün látogat a kertünkbe?Miért örüljünk, ha sün látogat a kertünkbe?
Egy sün látványa szinte mindenkinek megdobogtatja a szívét. Hogy miért van bennünk ösztönösen ez az érzés, nem tudni. Talán azért, mert ártatlannak, ártalmatlannak, védtelennek tűnik ez az édesen szuszogó, gyorsan futó tüskés gömböc. A gyerekek mindig boldogan kiáltanak fel, ha véletlenül megpillantják – mert ritkán fordul elő, hogy elénk merészkedjen -, és nem fél tőle senki (még a mesékben sem).
Ha valaki sünnel találkozik a kertjében, akkor örüljön, mert egy igazi bio-rovarirtó látogatta meg.
Elfogyaszt minden útjába kerülő bogarat, csigát, földigilisztát, hernyót, tücsköt, sáskát, békát. Képes egy kígyót is kettéharapni. Néha belekóstol a gyíkokba, tojásokba, lehullott gyümölcsökbe, dögökbe is.
Persze, van hátránya is annak, ha süni költözik a telkünkre: különböző parazitákat, kártevőket terjeszthet (gondoljunk a bolhára, kullancsra, bélféregre). Ezért a „sünös kertek” tulajdonosainak fokozottan kell figyelniük a kullancs-veszélyre.
Ha van kutyánk, a játékos / vagy „jó” kertőrző eb bizonyára foglalkozni fog a sünnel, mely eredményeként megsérülhet (mind a két négylábú). Erre gondolva mindig nézzük meg, mit ugat házi kedvencünk a fűben, s ha sünről van szó, távolítsuk el egymástól a két állatot! Ha baba sünit látunk, akkor ne nyúljunk hozzá, hagyjuk, hogy visszataláljon az anyjához. Ha nem keresi az anyját, akkor segíthetünk neki a túlélésben, s megpróbálhatjuk felnevelni.
A sün nappal a búvóhelyén pihen, s éjjel keres élelmet magának. Főleg alkonyat után merészkedik elő. Nem lát túl jól, a táplálékra szaglása és hallása segítségével talál rá.
Hazánkban leginkább a keleti sün (Erinaceus roumanicus) szaporodott el, olykor pedig az európai sün (Erinaceus europaeus) is felbukkan.
A keleti sün mellén fehér színű a bunda, pofája hegyes, fogai élesek, zápfogai gumós felületűek. 35 cm hosszú, farka 4-5 cm-es, súlya 400-1500 gramm. (Az európai sün 15-30 cm.) Nyár végén, a táplálékfelhalmozáskor akár 2 kg-os is lehet! Ilyenkor a testtömege rohamosan nő, akár meg is kétszereződhet három hét alatt!
Télen álomba merül, lelassul az anyagcseréje, csökken a testhőmérséklete (5 fokra), kevesebbet is lélegzik.
Kora tavaszig – amíg a külső hőmérséklet el nem éri a 15 fokot - hibernált állapotban van. – Ezért kell felhalmoznia az élelmet. Amikor véget ér a téli álom, alaposan „lefogyva” ébred fel. Ekkor képes kilométereket is vándorolni olyan helyet keresve, ahol bőséges táplálék található. Ilyenkor nagyon sokat eszik és iszik, hogy pótolja a súlyveszteséget.
A nem szabadon élő, „hobbiállatként” tartott sünök közül az Afrikából származó egyiptomi füles sün és a fehérhasú sün a legismertebb. Ez utóbbiak – eredeti élőhelyükből adódóan – nem képesek elviselni a magyarországi éghajlatot, ezért kizárólag lakásban tarthatók.
A sünök szeretik a dús aljnövényzetet, a ritkás erdőket, cserjéseket, s nem kerülik el a városi parkokat és a kerteket sem. A lakott területekre főként akkor merészkednek, ha csökken a természetes életterük.
A nőstény évente kétszer hoz utódokat a világra – kb. 2 hónap vemhesség után. A párzási idő március-áprilistól augusztusig tart, az ellésre pedig május és szeptember között kerül sor. Az alomban általában hét pici sünt nevelkedik egyszerre, akik vakon születnek, s két hetesen nyílik ki a szemük. Nagyon korán elkísérik anyjukat vadászni, s olyankor madárszerű, füttyre hasonlító hangokkal kommunikálnak egymással. A kölykök nagy része sajnos nem éli túl az első telet.
A kölykök hátát először puha, fehér tüskék borítják, melyek közül kezdenek kibújni a végleges tüskék is. Ezek négy hét alatt fejlődnek ki, a „babatüskék” pedig kihullanak. A tüske valójában módosult szőrzet. Üreges és ruganyos. Ha a sün megijed, összegömbölyödik, tüskéit kimereszti – így próbál védekezni a ragadozók ellen. A tüskék nagyjából egy évig díszítik a hátát, majd kihullanak, s helyükön újabb tüskék nőnek. Egy sün hátán 5000-7000 db, 2-3 cm-es, sávos mintázatú tüske található.
