Így lehet a kerted káprázatos királynője a liliomfaÍgy lehet a kerted káprázatos királynője a liliomfa
Legutóbb megígértem, hogy a folytatásban elárulom, miként lehet e cikk olvasójának csodálatos liliomfája. A magnólia ugyanis olyan fantasztikus látványt nyújt virágzáskor, hogy mindenképpen érdemes egy-két példányt ültetni belőle a kertünkbe.
A liliomfa virágai hatalmasak, színük lehet fehér, bíboros, sötét vagy világos rózsaszínű. Az illatuk is csodálatos (legalábbis a legtöbb fajtának). Levelei zöldek, kissé hegyesednek, kerekdedek.
Két fajtát különböztethetünk meg virágzás szempontjából: az egyik előbb levelet hoz, majd virágzik, a másik pedig előbb virágzik, s utána növeszti a leveleket, ám ez utóbbit nem találhatjuk meg a hazai kertekben, mert nem bírja a magyarországi klímát. (Kísérleteztek ugyan vele régen, de sikertelenül / minimális pozitív eredménnyel…)
A legtöbb liliomfa virágzása április-májusra tehető. Van olyan is, amelyik nyáron újra kivirágzik. Sőt, vannak olyan példányok, melyek tavasszal még lustálkodnak, s cserébe egész nyáron gyönyörködhetünk hófehér vagy krémszínű virágaikban. – Ilyen az „Örökzöld liliomfa” is, mely nevéhez illően örökzöld. 10-12 méter magasra nő, rendkívül dekoratív fehér virágaival és kúphoz hasonlító lombkoronájával. Szoliterként ültethető, mint a többi társa is, melyek közül íme néhány (lombhullató) példa:
A „Kínai liliomfa” alacsony növésű, nem szokott 2 méternél nagyobbra nőni, virágai sötét rózsaszínűek vagy pirosak, virágzása májusra tehető. A „Japán liliomfa” akár 5-10 méterre is nyúlhat, bár lassan növekedik. Kelet-Ázsia erdős területeiről származik. Hófehér virágai illatosak, molyhos bimbókból áprilisban nyílnak.
A „Csillagvirágú liliomfa” Japán területéről származik. 3-4 méter magasra nő. Tél végén vagy tavasszal rengeteg csillagot formázó virágot hoz, melyek hófehér vagy világos rózsaszínűek. A „Nagyvirágú liliomfa” a legelterjedtebb hibrid, mely 3-5 méterre nő. Március végétől nyílik. Virágai hatalmasak, kellemes illatot árasztanak, fehéresek vagy rózsaszínűek, szirmai húsosak.
Miután kiválasztottuk a számunkra legmegfelelőbb fajtát, jól gondoljuk meg, hogy hova ültetjük, mert később nem ajánlott kiásni, mivel könnyen megsérülhetnek húsos gyökerei. – Ezért (is) fogalmazzák földlabdásan vagy konténerben.
A magnóliát dugványozással, bújtással is szaporíthatjuk vagy próbálkozhatunk a magvetéssel. A bújtás a leggyakoribb módszer: nyár végén, ősz elején, vagy tavasszal is ledughatjuk a hajtásokat. Mielőtt a földbe kerül, vágjuk le róla a leveleket és kicsit vágjuk meg, majd jöhet a gyökereztető hormon és irány a föld!
A nyár jó a zölddugványozáshoz. Ehhez fiatal, erős hajtásokat válasszunk. Itt se maradjon ki a gyökereztető hormon és már ültethetjük is a földkeverékbe! Fagymentes helyen, dugványágyban teleltethetjük, s a következő évben már jöhet a szabad ég (és a föld)!
Ha magról akarjuk szaporítani, akkor 10-15 évet is várnunk kell a virágzásra – így most ezt a módszert inkább nem részletezném, mert valószínűleg sokaknak e tény ismeretében egy perc alatt elment a kedve a magocskákkal való kísérletezéstől.
A legegyszerűbb, ha földlabdásan / konténerben megvásárolunk egy szép példányt, mely hamarosan kertünk (egyik) fő dísze lehet.
Amikor kijelöljük a helyét, gondoljunk arra, hogy a liliomfák meleg éghajlatról származnak! Szeretik a kicsit savanyú talajt - a meszes környezetben szenvednek és gyorsan ki is pusztulnak, amit előjelez a levelek sárgulása és gyenge fejlődés. A talaj legyen tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű. A környezet napos vagy félrányékos és szélvédett. Vannak olyan fajták, melyek a kemény, szeles telet nagyon nehezen viselik. Jó, ha kora reggel nem éri a napfény, mert ha éjszaka megfagynak a virágai, akkor a reggeli napsütéstől megbarnulhatnak.
Fogjuk az ásót, s a földlabda méretéhez viszonyítva készítsük el az ültetőgödröt, mely mérete háromszorososa legyen szélességét és mélységét tekintve a gyökérzetének. Jól forgassuk át a talajt, ahová majd a növény kerül, hogy könnyen utat tudjanak törni maguknak majd a gyökerek.
Szórjunk egy kis istállótrágyát a gödörbe (1/5 részéig) és takarjuk be termőfölddel, hogy közvetlenül ne érintkezzen majd a trágyával. (Ezért mehet rá egy jó 20 cm-es földréteg.) Állítsuk a gödörbe a magnóliát, öntözzük be és töltsük vissza földet. Tömörítsük, majd ismét öntözzük meg. Végül takarjuk le fenyőkéreggel, hogy így megtartsuk a föld nedvességét és megvédjük a fagytól. (A fiatal növények tövét ajánlott az első években takargatni komposzttal vagy fenyőkéreggel.)
A magnólia felnevelése nem bonyolult feladat: Ha száraz az idő, akkor meg kell öntözni. Vízigényes – ha forró a nyár, akkor szereti bőven oltani a szomját. Ha elvirágzott, akkor a felesleges ágakat el kell távolítani. Ha eljön a tavasz, akkor egy kis érett komposztra vágyik körülötte a talaj.
Metszeni nem szükséges, de ritkítani ajánlott. Erre kizárólag késő ősszel kerülhet sor, még a téliesítés előtt azért, hogy elkerüljük a gombásodást és az atkásodást. A betegségektől egyébként nem kell nagyon félteni, mert a liliomfák nagyon ellenállóak. Néha előfordulhat, hogy kártevők szívogatják a nedveit, de nem tudnak benne nagy kárt okozni, így nem kell miattuk aggódni.
Ha azt látjuk, hogy sárgulnak a levelek, akkor az meszes talajra utal – vagy az öntözővíz volt meszes. Átültetésről ilyenkor – nyilván – már szó sem lehet, ezért annyit tehetünk, hogy megkínáljuk savanyító rododentrontrágyával dúsított komposzttal és eső- vagy kútvízzel itatjuk.
A nedves, párás, meleg környezetben olykor megtámadja a gomba, amitől a levelei bebarnulnak, foltosodnak – ilyenkor ritkítsuk meg a lombot, hogy a szellő segítsen a gyógyulásban. A levelek egyébként attól is bebarnulhatnak (és elszáradhatnak), ha túl szeles helyen áll. Ebben az esetben is fenyőkéreg-takarással korrigálhatunk. (Így nem párolog el a víz nagy része és többet fel tud szívni.)
(A cikk szakmai lektora: Fülöp Attila kertészmérnök)