Tavaszi tőzike: az első napsütés hírnökeTavaszi tőzike: az első napsütés hírnöke
Amikor megjelent „A tavasz hét hírnöke, avagy az év első virágai” című cikkem, és megjegyeztem benne, hogy a fekete hunyor, az illatos hunyor, a tavaszi tőzike, a téltemető, a szibériai csillagvirág, a tavaszi sáfrány és a fürtös gyöngyike mind a tavasz közeledtét jelzik, az egyik kedves olvasó így reagált rá: „Mindegyik nagyon szép, kedves virág, de nekem a tőzike a kedvencem!” Akkor megígértem neki, hogy legközelebb bemutatom e csodás növényt – s most így is teszek!
A tőzike (Leucojum) nemzetségbe régebben 10 faj tartozott, jelenleg viszont csupán két fajt sorolunk ide (botanikai megfontolások alapján): a tavaszit (Leucojum verdum), és a nyárit (Leucojum aestivale). Előbbi Közép-Európában honos, utóbbi pedig Közép- és Dél-Európán át egészen a Kaukázusig elterjedt.
A tavaszi tőzikét hívják hóharangnak, tavaszi hópehelynek, harmatcseppnek és Szent Ágnes virágának is. Nagyon sokan összekeverik a hóvirággal, hiszen első ránézésre meglehetősen hasonlók. Ha jobban megfigyeljük, akkor viszont egyértelmű a kettő közötti különbség.
A tőzike levelei szálasak, tőállásúak. A levélhüvely hónaljában fejlődnek ki a fehér virágok, melyek sokszor kettesével jelennek meg a tőkocsányon. A virágok harang alakúak, a lepellevelek fehérek, egyforma hosszúak, csúcsukon pedig sárga vagy zöld folt látható és hat darab található belőlük.
A hóvirág tőkocsányán csak egy virágot fedezhetünk fel, a külső lepel három tagú, 15-25 mm hosszú, a belső lepel rövidebb és a belső oldalon sárga foltos. A hóvirágnak sokkal keskenyebbek a virágai, mint a tavaszi tőzikének.
Az élőhelyük között is van különbség. Míg a tőzike a vizes, lápos, mocsaras helyeket, a tőzeges talajt, a félárnyékos területeket szereti, addig a hóvirág a lombos erdőket, a középhegységi gyertyános tölgyeseket, bükkösöket, a patak- és folyó menti ligeterdőket részesíti előnyben. Nagyon élvezi a napos, jó vízelvezetésű talajt.
Persze, rokonságban állnak egymással: az amarilliszfélék családjába tartoznak. Mindegyik védett és a hagymájukat jó elkerülni, mert mérgező! A tavaszi tőzike természetvédelmi értéke 5000 forint, a vadon élő, leszakított hóvirágért után pedig 10 000 forint büntetést kell fizetni.
Vannak, akik a gyöngyvirággal keverik, mivel arra is hasonlít, bár virágzásuk sem azonos időpontra esik: a gyöngyvirág egy hónappal később bújik ki a földből.
A gyöngyvirág szereti a tölgyeseket, a lombos erdőket, a ligeteket, és minden olyan helyet, ahol vizes a talaj. Kibírja a meszes földet is. Örül, ha árnyékban van, de igazából nem nagyon igényes, és jól alkalmazkodik. Évelő, sűrűn behálózza rizómáival a talajt. Nem igényel különösebb gondozást vagy növényvédelmet.
A tavaszi tőzikét nagyon sok helyen termesztik, mivel csodás látványt nyújt virágzáskor. Ha telepíteni szeretnénk, akkor humuszban gazdag, tápdús, félárnyékos otthon keressünk neki! Rakhatjuk ligetes helyekre, tópartra, patak partjára, de szépen mutat balkonládákban, sziklakertben vagy a járda mellett is.
Jól tűri a fagyot és nagyon könnyen tartható. Szaporíthatjuk magról, tőosztással. Ha fiókhagymákat akarunk ültetni, akkor őszre időzítsük (a szeptember optimális időpont), a hagymákat pedig 8 cm mélyre ültessük, egymástól 15 cm távolságra. Jól mutat mellette a sáfrány és a kankalin.
Mivel az év első virágai közé tartozik, így kuriózumnak számít nektárja, és a beporzást végző rovarok nagy kedvencének számít. A növény terjedése nagyrészt a hangyáknak köszönhető: nagyon szeretik a magvakon található mézszemölcs mézharmatát, amihez hozzátapadnak a magvak, majd a hangyák „széthordják”.
(A cikk szakmai lektora: Fülöp Attila kertészmérnök.)