Életet ment a használt étolaj összegyűjtése!Életet ment a használt étolaj összegyűjtése!
Két hónap alatt közel 400 kg használt sütőolajat gyűjtöttek össze Csókakőn egy lokálpatriótának, Fináncz Imrének köszönhetően, aki segített felkutatni egy újrahasznosító céget, mely vállalta az étolaj elszállítását. Az említett vállalkozás az összegyűjtött étolajat belföldön és külföldön biodízel előállítási célra értékesíti.
„A használt sütőolaj esetében kiemelten fontos a szelektív gyűjtés, mivel egyetlen liter használt étolaj, melyet a csatornába öntenek, akár százezer liter élővizet is képes elszennyezni! Az olaj nem keveredik a vízzel, és drasztikusan csökkenti az oxigénszintet, felborítva ezzel a vizek természetes egyensúlyát. Mivel a víz felszínén úszik, így meggátolja, hogy az oxigén bejusson az élővízbe. Így csökken a vizek oxigén-tartalma, és pusztulást okoz a vízi élővilágban” – nyilatkozta a fiatalember az fmc.hu-nak. – „Ezért nagyon fontos, hogy ne folyassuk a szennyvízelvezető csatornába, a vizekbe, a talajba vagy akár a kommunális lerakóba. A talajba kerülése azért veszélyes, mert gátolja a talaj légáteresztő-képességét, és megakadályozza, hogy a víz feljebb jusson, mert záróréteget képez. Így károsodik a talajflóra is. Emellett gondolni kell arra is, hogy a használt sütőolaj kiváló biodízel alapanyag! Ezért éreztem fontosnak, hogy támogassam ezt az ügyet, és ily’ módon hozzájáruljak a környezetvédelemhez!”
Imre elmondta, hogy két hónappal ezelőtt 4 gyűjtőpontot jelöltek ki Csókakőn, a környező településeken pedig jelenleg 16 áll a lakosság rendelkezésére. A gyűjtőhelyeken jellegzetes sárga színű, 240 literes kukákba lehet elhelyezni a használt étolajat jól lezárt üvegben, befőttesüvegben, eldobható ballonban vagy akár az étolaj korábbi saját műanyag üvegében, ballonjában.
„Amikor megtelnek a gyűjtőpontok, a csókakői önkormányzat felhív engem, és értesítem a céget, mely keddenként elszállítja. A közeli településeken pedig én magam ellenőrzöm a gyűjtőpontokat” – árulta el a csókakői aktivista.
Elmondta azt is, hogy először Csókakőn kezdték el a használt étolaj gyűjtését, de rövid időn belül csatlakoztak hozzájuk a környékbeli falvak is. Először úgy gondolta, hogy meglátogatja a környékbeli települések polgármestereit együttműködést remélve, ám a hír sokakhoz hamarabb eljutott, mint ő, és többen is felkeresték anélkül, hogy korábban üzent volna nekik.
Jelenleg Bodajkon, Fehérvárcsurgón, Söréden, Porván és Lókúton van gyűjtőpont, de folyamatosan veszi fel a kapcsolatot a többi önkormányzattal és magántulajdonban lévő vállalkozással, hogy csatlakozzanak.
„Hosszú távon beláthatatlan károsodást okoz a természetnek, ha valaki kiönti a mosogatóba, a wc-be vagy a kert végébe a használt étolajat. Ezért is örülök neki, hogy mióta elindítottam ezt a gyűjtést, közel 400 kg használt étolaj elszállítása történt meg” – mesélte büszkén.
Fináncz Imre egyébként nemcsak a természetet védi, hanem az embereket és a „közrendet” is: tagja a Csókakő Polgárőr Egyesületnek. Amikor év elején a településre költözött, az első dolga az volt, hogy felkereste az említett szervezetet.
„Pest megyéből költöztem ide, Nagytarcsáról, ahol szintén polgárőr voltam” – árulta el. – „Mindig is erős késztetést éreztem arra, hogy támogassam a környezetemet közrendjének és közbiztonságának fenntartásában. Örülök, ha segítséget nyújthatok a vészhelyzetek megelőzésében és kezelésében, s részt vehetek az önkormányzat és a lakosság közötti bizalom megerősítésében.”
Hogy mit is csinál egy polgárőr? Segít a helyszín-biztosításoknál, a forgalomirányításnál, s járőrözési feladatokat is ellát. Ha szükséges, értesíti a rendőrséget/mentőket/tűzoltókat egy adott vészhelyzettel kapcsolatban.
„A közbiztonság és a közrend megteremtése és fenntartása az állam alapvető joga és kötelessége. Számomra megnyugtató érzés, hogy részt vehetek a közbiztonság és a közrend fenntartásában, hogy számíthatnak ránk, polgárőrökre a lakosok” – mondta a fiatalember. – „Ráadásul ezt mi önkéntesen tesszük, mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül.
Egy „köszönöm” számunkra többet ér mindennél.
Nagytarcsán például, amikor egyik télen fát vágtam egy idős hölgynek, aki egyedül nevelte a mozgásképtelen gyermekét, hogy legyen tüzelője – az a boldogság, amit rajta láttam, örökre megmaradt bennem. Vagy, amikor teát osztottam a hidegben a buszra várakozóknak és a járókelőknek, arra is nagyon jó visszaemlékeznem. Volt, hogy kutyát mentettem ki egy vízaknából, segítettem felkutatni egy körözött személyt a rendőrséggel együttműködve, megtaláltam egy idős, eltűnt bácsit, ásványvizet osztottam a rekkenő hőségben…
Ezek mind olyan esetek, amit egyébként bárki meg tudna tenni magától, anélkül, hogy polgárőrnek állna. Kezdheti ott a kedves olvasó is, hogy átkísér a zebra túloldalára egy öreg hölgyet, vagy segíti a buszhoz vinni a bevásárló szatyrait. Legyünk jók másokkal!”
