Minden, amit a hunyorról tudni érdemesMinden, amit a hunyorról tudni érdemes
Korábban már szót ejtettem arról, hogy a tavasz első hírnökei közé tartozik a fekete hunyor. Sőt, többnyire ennek virágát pillanthatjuk meg először. Ezt a fonalat tovább szőve fogjuk most áttekinteni a hunyor (Helleborus) nemzetséget.
A hunyor Dél-Európa, Közép-Európa, Törökország, a Kaukázus és Kína nyugati részén honos. Hazánkban három őshonos fajtával találkozhatunk: a Dunántúlon a kisvirágúval, az Északi-középhegységben a piroslóval, az illatos hunyorral pedig a Dél-Dunántúl keleti részén. E vadon termő fajok mindegyike védett.
Fontos tudni, hogy a hunyor mindegyik fajtája mérgező. Már neve is utal erre: „helleborus” = „halálos eledel”. Bőrrel érintkezve irritáló lehet, sokáig viszketést okozhat. Ezért ajánlott az alapos kézmosás, ha megérintettük. A legjobb, ha kesztyűt húzunk.
Emellett meg kell jegyezni, hogy egyes fajtái gyógyhatásúak is. Toxikus hatásai miatt az ókorban gyógynövényként tekintettek rá: az elmebetegséget és az idegrendszeri zavarokat kezelték vele. A XVI. századi természettudós, alkimista, Paracelsus a fekete hunyor szárított leveleit gyógyításra használta, egyenesen „a hosszú élet elixírje” néven emlegette.
A Bizánci Birodalomban a fekete hunyort szíverősítőként alkalmazták. A reneszánsz időkben malária ellen is bevetették, a hisztériát pedig alkoholos kivonatával csökkentették.
A Balkán térségben gyulladáscsökkentésre ajánlották, míg az olaszok a fájó fogat kezelték a Helleborus foetidus és a Helleborus bocconei gyökereiből készült teával. A dánok az epilepszia tüneteit enyhítették vele. Egyes helyeken az abortusz után a Helleborus foetidus megtisztított gyökerét a hüvelybe helyezték, hogy csökkentsék az erős vérzést.
Egykoron a mágiát is ezzel a növénnyel próbálták megtörni és úgy tartották, hogy ha a szobába beállítanak egy vázát tele hunyorral, akkor az nyugalmat, békét hoz a házra.
Szeptember legnagyobb ünnepe Szűz Mária születésnapja. A legenda szerint e napon keletkezett a hunyor, mely gyökerének gyógyerőt tulajdonítottak. Mivel a hóval és jéggel dacolva télen vagy kora tavasszal virágzik, így a remény jelképeként tekintettek rá.
A hunyor alacsony vagy középmagas, évelő növény. Van lombullató és örökzöld faja is. Levelei tenyeresen összetettek, tőlevelei ölbefogottak, mélyzöld vagy világoszöld színűek. Virágai csésze alakúak, szirmai bókolók, s feltűnő sárga porzói különleges látványt nyújtanak. A szirmok színe lehet fehér, rózsaszín, vörös, kék, zöld, kékeszöld.
Sokszor majdnem egy hónapig gyönyörködhetünk a virágokban. A csészelevelek is sokáig megmaradnak a növényen, miközben színük bíborosra vagy zöldesre változik.
A hunyor télen vagy kora tavasszal virágzik. A fekete hunyor (Helleborus niger) sokszor már decemberben virágot bont, ha enyhe a tél. Ezért is hívják úgy, hogy a „karácsony rózsája”. Az évszaknak megfelelő időjárás esetén februártól áprilisig virágzik.
Általában hegyvidéki területeken találkozhatunk vele: világos hegyi erdőkben, cserjésekben, köves lejtőkön, mélyedésekben. 10-30 cm magas, vastag szárain egy-egy nagy (5-8 cm átmérőjű) virág fejlődik, mely színe először zöldesfehér, majd rózsássá változik. Levelei sötétzöldek, örökzöldek, tenyeresen összetettek (7-9 levéllel). Ha árnyékos helyre kerül, akkor gyakran bebokrosodik.
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) hazánkban főként a Bükk hegység tölgy és gyertyán erdeiben található. Levélzete fogazott szélű, mélyen szeldelt. Levelei tenyeresek. A félárnyékos, árnyékos helyet és a lúgos, humuszban gazdag földet szereti. Virágai zöldek és bíborosak.
A zöld hunyor (Helleborus viridis) 20-40 cm magasra nő meg. Szára egyszerű vagy elágazó. Levelei sötétzöldek, ahogyan virágai is.
Az illatos hunyor (Helleborus odorus) Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Mecsekben őshonos. Virágai sárgászöldek (vagy zöldek), és olyan illatuk van, mint a bodzának. Virága sugaras, a szirmokból pedig mézelők alakultak ki. Levelei szórt állásúak, tenyeresen összetettek, a főerek mentén pedig szőröket láthatunk. A leveleket akkor veszíti csak el, amikor újak fejlődnek, egyébként áttelelnek.
A büdös hunyor (Helleborus foetidus) virágai nagyon érdekesek: halványzöldek piros szegéllyel. Közepes magasságú, levelei 7-10 karéjban díszelegnek. Kedveli a meszes talajt is.
A keleti hunyor (Helleborus orientalis) virágai bíborszínűek, rózsásak vagy fehérek, néha azonban sötéten pettyezettek. Bokros tövű levélszeletei sűrűn, tenyeresen állnak.
A korzikai hunyor (Helleborus argutifolius) Szardínia és Korzika szigetén őshonos, ahogyan neve is jelzi. Levélzetét erősen fogazott szélű, három levélkéből álló, széles, sötétzöld (esetleg szürkés) levelek alkotják. Leveleit a téli fagyok károsíthatják. Virágai halványzöldek. A tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt szereti és a félárnyékos, védett helyet.
Ahogyan láthatjuk, a hunyornak rengeteg színe és fajtája létezik, melyek túlságosan nagy gondozást nem igényelnek, mégis csodás díszei lehetnek kertünknek. Nagyon hálás növény, télálló. Ha enyhe a tél, akkor zölden telel át, és a lassan eltűnő hótakaró alól egy kis napsugár hatására gyorsan kinyújtózik, hogy megmutassa színes szirmait.
(A cikk szakmai lektora: Fülöp Attila kertészmérnök.)