Nátha ellen: hársfavirággal!Nátha ellen: hársfavirággal!
Csodás illattal árasztja el környezetét a hársfa június környékén. Magassága akár 40 méter is lehet. Koronája 20-30 méteres, széles, gömbölyded formájú, nagyon sűrű. Levelei nyelesek, arasznyi méretűek, kihegyezettek, szálkás fogúak, a töveknél asszimetrikusak, fonákjuk halványzöld, tojásdad alakúak és mindkét oldalukon kopaszok. A levelek és a zöldes-sárga színű kocsány összenő a kocsány hosszának felén.
Virágai sárgás-fehér színűek, mellékszirmosak, csüngő álernyőben nyílnak – 2-15 virággal. Termései lehetnek gömbölydedek vagy hosszúkásak, simák, vastag falúak. Kettős ivarú, a porzónak több szabad porzószála van, melyek ötös csoportokban helyezkednek el.
Nevét (Tilia) leveleiről kapta: a görög „tilia” szó jelentése ugyanis „szárny” – levelei pedig olyanok, mint a szárnyak. A „hárs” szó pedig finnugor eredetű. Korbábban „hás”-nak is nevezték.
E növény hazája Észak-Amerika. A mély fekvésű, üde talajokat szereti. Kevésbé ellenálló, nem bírja a szennyezett levegőt. Európában a 30 Tilia fajból hat van jelen. A hazánkban megtalálható fajok közül hármat mindenképpen ki kell emelni:
- a kislevelűt (Tilia cordata Mill – a latin „cor” jelentése „szív”, s a levelek kialakulására vonatkozik) – a hársfajok több, mint 95%-át ez teszi ki, kertekbe, parkokba ültetik
- a nagylevelűt (Tilia platyphyllos Scop – a görög „platys” jelentése „széles”, a „phyllon” pedig „levél”) - főként a szurdokvölgyekben, északi erdőkben nő, kb 100 hektárral van jelen
- és az ezüstöt (Tilia tomentosa) - általában városokban láthatjuk, a természetben alig. A városi környezetet jól bírja, mert szárazságtűrő, ellenálló a kártevőkkel szemben – ezért gyakran sorfának ültetik a parkokba.
Gyógyászati jelentősége a kislevelű és a nagylevelű hársnak van. (Ez utóbbi előbb kezd el virágozni.) Az ezüsthárs nem alkalmas gyógyászati célra! Könnyen megkülönböztethető társaitól, mivel virágait csillagszőrök borítják, levelei pedig ezüstösen csillognak.
A hárs az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Használhatjuk immunerősítésre, erős köhögés kezelésére, torokfájásra, mandulagyulladásra, álmatlanság ellen, fájdalomcsillapításra, gyomorbántalmak esetén, szorongásra, stresszoldásra, méregtelenítéskor, bőrápolásra, hajöblítésre is.
A hársfa nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat és illóolajat. Illóolajában farnezol található – ennek köszönhető különleges illata. A flavonoidok antibakteriális hatásúak, ezért alkalmas a meghűléses betegségek kezelésre: ha izzasztani akarunk, köhögést csillapítani, györcsöt oldani, ha köptetőre van szükségünk vagy nyákoldóra. A hurutos panaszokat kiválóan enyhíti.
Bár az ókori iratokban még nem találhatjuk nyomát a hársnak, mint „gyógyító erőnek”, ám sok szimbólum kötődik hozzá Írországtól egészen Nyugat-Szibériáig. A germánok úgy hívták: „a szerelmesek fája”, mert úgy tartották, hogy termékenységet és jómódot ad. A középkorban „szent fa”-ként emlegették, mert ebből faragták a szentek szobrait, a Mária-képeket. A XV. században azért ültették, hogy gyönyörködjenek benne, később pedig fel is használták: héjából széket, nyoszolyát, kötelet készítettek.
(Szakmai lektor: Fülöp Attila kertészmérnök)