Hogyan védekezzünk a kaukázusi medvetalp ellen?
Hogyan védekezzünk a kaukázusi medvetalp ellen?
Hogyan védekezzünk a kaukázusi medvetalp ellen?A múltkor szó volt arról, hogy óvakodnunk kell a kaukázusi medvetalptól, mely föld feletti részei – a szára, a levele, a virágzata és a termése – olyan méreganyagot termel, mely hámsérülést okoz: ahol érintkezünk vele, ott hólyagos gyulladás, fájdalmas égési sérülés jöhet létre, mely maradandó sérüléssel gyógyul!
Ennek oka az, hogy igen nagy mennyiségben tartalmaz furokumarinokat. Ez az anyag fototoxikus hatású, vagyis erősen fényérzékennyé teszi a bőrt.
Ha e növény finom szőreihez hozzáérünk, és az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, akkor kipirosodik, viszketni kezd és olyan hólyagok jelennek meg rajta, mint az égési sérülésnél. A hólyagok több centiméteresek is lehetnek.
Ráadásul a helyükön később lilás-feketére színeződik a bőrünk, s hegesedés marad vissza. Ezen kívül további bőrbetegségekhez is vezethet. Ha a szemünkbe kerül a méreganyag, akkor átmeneti, vagy akár végleges vakság is beállhat!
Mit tegyünk, hogy megakadályozzuk a sérülést?
A legfontosabb az, hogy zárt ruhában közelítsük meg a növényt, és ha meg akarjuk fogni, akkor kizárólag kesztyűben tegyük azt! Semmiképp se érjünk hozzá, mivel a Heracleum mantegazzianum átlátszó nedvével juttatja a bőrrel a kumarin-származékot!
A toxikus hatást kiváltó hatóanyag egyébként megtalálható valamennyit citrusfélében, az ezekből készült bergamott olajban, a kerti rutafűben, a nagyezerjófűben, sőt, a zellerben, a petrezselyemben és a pasztinákban is. Mérgezéses tüneteket viszont csak akkor tapasztalhatunk, ha extrém mennyiségben kerülünk vele kapcsolatba – a kaukázusi medvetalp (már csak mérete miatt is) nagyon sok hatóanyagot tartalmaz, ráadásul hatalmas koncentrációban (főként a levelekben). Ezért kell nagyon vigyáznunk vele!
Mi a teendő, ha érintkeztünk vele?
A legfontosabb, hogy tilos vakarni az érintett bőrfelületet, mert akkor intenzívebbé válnak a tünetek. Ha vízközelben vagyunk (és van nálunk szappan), akkor azonnal mossuk le szappanos vízzel a bőrünket, de még jobb, ha égési sérülésekre ajánlott spray-vel kezeljük vagy gyulladás elleni krémmel (amiket rovarcsípésekre szokás használni).
Ha nincsen lehetőségünk egyik kezelésre sem a felsoroltak közül, akkor takarjuk le a sérülést száraz ruhával. Nem szabad, hogy nap érje, mivel a méreganyag akkor okoz hólyagos, égéshez hasonló gyulladást, ha fénnyel érintkezik a bőrünk.
(A reakciót a furokumarin nevű szerves vegyület váltja ki, mely fény hatására toxikus anyagokká alakul és fitofotodermatitiszt okoz.)
Hova forduljunk, ha már kialakult a gyulladás?
A hólyagok megjelenésekor azonnal bőrgyógyászhoz kell fordulni. Ha a szemünkbe is került a növény nedvéből, akkor mihamarabb szemészt kell keresnünk. – Sokan szeretnek népi gyógymódokat használni, ám ezek nem mindig vezetnek eredményre, ezért jobb, ha szakemberhez fordulunk! Az orvos ilyen esetben általában olyan kenőcsöket fog felírni, melyekkel jól kezelhetők az égési sérülések is – és fájdalomcsillapító hatásúak. A megsérült bőrfelületet ezután (is) óvni kell a fénytől.
A hegek és a bőrelszíneződések – a kezelés ellenére is – sokáig megmaradhatnak.
Hogyan irtható ki ez a növény?
Mivel rendkívül igénytelen és gyorsan alkalmazkodik, ezért a kaukázusi medvetalptól nagyon nehéz megszabadulni. Igazi túlélőnek számít. Viszont: Ha odafigyelnek rá, akkor elég jól kordában lehet tartani a terjedését. Ha gyökerestől akarjuk kiirtani, akkor mindenképpen húzzunk kesztyűt a művelethez! Jobb megoldás a gyomirtózás, amihez szerencsésebb szakembert felkérni, aki szakszerűen el tudja végezni ezt a feladatot.
Mindemellett tudni kell, hogy hiába vágjuk ki, tépjük ki a gyökerét vagy vegyszerezzük a lakóhelyét: még egy icipici gyökérmaradványból is képes újból kisarjadni! Kivágás után 4-6 héttel teljesen regenerálódik mélyre nyúló karógyökerei miatt, a gyomirtót pedig a gyökerek és a magok túlélik és évekig (akár 15 évig) csíraképesek maradnak. A gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok.
Mi a leghatékonyabb megoldás?
Állítólag az egyedüli tartós megoldás az, hogy nem várjuk meg, amíg beérik, magot érlel, hanem már korábban kivágjuk (lekaszáljuk). Rendszeres kaszálással ki lehet "véreztetni" a növényt, s nem tud beérni a magja.
Gyomirtóval is kezelhetjük a növényt: a hatóanyag a levélen keresztül szívódik fel.
Vannak, akik szerint gyökerestől ki kell szedni a földből, s kiszedés helye fölé egy nagy kőlapot kell helyezni, melyet az újrahajtó növény nem tud sem áttörni, sem megkerülni, így végül elpusztul. (Bár szerintem igencsak furcsán nézne ki, ha a kertünk tele lenne kőlapokkal, amiket erre a célra szereztünk be…)
Ha közvetlenül a patak mentén szeretnénk kiirtani a kaukázusi medvetalpat, akkor nagyon körültekintően kell eljárnunk, mivel a bemosódás veszélye miatt nem permetezhetünk!
Érdekesség
Németország évente kb 13 millió eurót költ e veszélyes növény elleni védekezésre!
Hatékony gyomirtó szer hatóanyagok a 2,4-D, az MCPA, a dikamba, továbbá a glifozát hatóanyagú készítmények.
Ha belterületen pillantjuk meg ezt a növényt, forduljunk a helyi önkormányzathoz gyomirtás miatt, külterületen pedig az illetékes kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához tartozik e feladat.
Vegyszeres kezelésnél nem szabad lekaszálni (eltávolítani) a növényt a teljes pusztulás / száradás eléréséig, mert a korán lekaszált tövek újra kihajthatnak!
Az elmúlt évtizedekben többször kísérleteztek a kaukázusi medvetalppal a takarmánykészítés során: a marhák számára szilázsnak szánták. A vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy nem alkalmas e célra. E telepek között is találunk olyanokat, melyek hozzájárultak a növény "kiszabadulásához".
Szakmai lektor: Fülöp Attila kertészmérnök
