Itt a ribizliszüret ideje: szedjünk fekete ribizlit!Itt a ribizliszüret ideje: szedjünk fekete ribizlit!
A fekete ribizli (Ribes nigrum) a ribizkefélék családjába tartozik. (Ezért is hívják gyakran fekete ribizkének.) Mintegy 200 mérsékelt égövi és trópusi hegyvidéki faja ismert. A „Ribes” a növény arab nevéből származik. A németek „Ribisl”-ként emlegetik. A „nigrum” jelentése: fekete.
A ribizli piros változata Közép- és Kelet-Európában elterjedt, de termesztik Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában is. Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északibb területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. Magyarországon nyolc ribizke fajjal találkozhatunk.
A fekete ribizli a piros ribizlihez képest a kiegyenlítettebb hőmérsékletet szereti, s az északibb részekről származik. A XV. században kezdték el termeszteni Dániában, Hollandiában és a Balti tenger vidékén. Európában a XVI. században indult el hódító útjára. Németországban és Franciaországban elég hamar nagy népszerűségre tett szert. Magyarországon igen nagy számban előfordul a Szigetközben, a Hanságban, a Gödöllői-dombság területén.
A fekete ribizli a savanyú, tápanyaggal jól ellátott, jó vízelvezetésű, termékeny, nem meszes talajt szereti.
A magas vízállású, nedves területeken igencsak jól érzi magát. A kemény talajért nagyon hálás, mert a kemény talaj több nedvességet halmoz fel, és hűvösebb. Az aszályos homoktalajt, a száraz domboldalakat nem szereti. Ha ilyen helyen termesztik, akkor rosszul fejlődik és kevés termést hoz.
Ha sok gyümölcsöt szeretnénk látni a bokrokon, akkor a megfelelő helykiválasztás mellett gondoskodnunk kell a folyamatos frissítésről is. Minél öregebbek az ágak, annál kevesebb ribizlit növesztenek. Ebből adódik, hogy az új bokrokat mindig mélyen kell ültetni, hogy tőhajtások keletkezzenek, s évente új, fiatal vesszők hajtsanak ki a talaj felszínénél.
Az idős vesszők egyharmadát minden évben ajánlatos levágni. Akkor számít öregnek az ág, ha a kérge nagyon sötét, majdhogynem fekete. (4-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, majd elhalnak.) Ezen kívül a gyenge és alacsony ágaktól is jó, ha megszabadulunk. A visszavágásnak egészen a talaj szintjéig kell érnie – vagy az erős, friss hajtásig.
A metszést elvégezhetjük szüretkor vagy ősszel is.
A fekete ribizli szereti a napos, jól szellőző helyet. Sokáig megajándékoz gyümölcsével: akár 15 évig is élhet egy bokor. Szaporíthatjuk fásdugványozással vagy bujtással. A szaporításhoz jól fejlett, egészséges bokrokat válasszunk ki! Azok a hajtások a legjobbak, amelyek kérge világos, nincs rajtuk elágazás, 6-8 mm vastagságúak, s a földből törnek elő.
Ezekből készíthetjük el a 22 cm-es dugványokat. A műveletet szeptember végére – októberre időzítsük. Mielőtt ültetünk, a gödörbe szórjunk jó érett trágyát vagy komposztot, melyet magas a K-tartalmú műtrágyával dúsíthatunk. Az egész dugvány kerüljön a jól előkészített, laza földbe, s locsoljuk jól be! (Iszapoljunk!) Ezt követően kerülhet rá a bakhát. Bujtásnál a szélső vesszőket hajtsuk le 20 cm-re a tőtől ősszel vagy kora tavasszal, s takarjuk le földdel.
Ha bokros művelés a célunk, akkor 2,5-3 méter sor és 1,5 méter tőtávolságot kell számolni az ültetésnél. A gazdák szerint az őszi ültetés előnyösebb. Ebben az esetben fel kell tölteni a növény tövét kb 10 cm magasan, hogy megvédje a kiszáradástól és a fagyoktól. Tavasszal vágjuk vissza kibontáskor 2-3 rügyre a hajtásokat!
Ha jól gondoztuk a növényünket, akkor 1,5 méter magasra fog nőni. Április-május környékén virágzik és június-júliusban szüretelhetjük le a termését.