Egy farkastól Széchenyi mellszobráig
Egy farkastól Széchenyi mellszobráig
Egy farkastól Széchenyi mellszobráigCséri Lajos Klein Lajos néven 1928. január 22-én született Hajdúböszörményben. Sárrétudvariban nőtt fel, már gyerekként szobrásznak készült, azonban nem volt még tizenhét, amikor 1944 tavaszán származása miatt gettóba, majd koncentrációs táborba került. 1945. május elsején szabadult, tengerentúli családok akarták örökbe fogadni, de ő inkább hazajött; itthon tudta meg, hogy anyja, apja, testvérei, nagyszülei odavesztek.
Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát (közben két évet betegen, gipszágyban, szanatóriumban feküdt), de sose lett belőle főállású szobrász. Később mindenféle posztokon dolgozott a művelődési minisztériumban, évekig élt, tanított az Egyesült Államokban is. Fiatalkori élményei, a háború viszontagságai ugyan megviselték, de ösztönzőleg is hatottak rá, egy interjúban mesélte el első komolyabb keresetének történetét is, mely ugyan nem a művészethez kapcsolódott, de jól mutatja erős túlélő ösztönét. A történet a háború végén, a koncentrációs táborból való szabadulás idején esett meg:
„Fotóra volt szükség az igazolványokhoz, átküldtek bennünket a wellheimi fényképészhez, aki két exponálás között említette, hogy két utcával odébb tartják fogva a kormányzó urat és a családját. A minap hallottam a rádióban, hogy nyomorúságos barakkban raboskodott őfőméltósága. Hát a fenét! A kerítésükbe kapaszkodva a saját szememmel láttam, ahogy kőkorlátos villa teraszán teljes pompában reggeliztek. A Rózsadombon se találsz sok annál különb házat! Vicces, hogy Horthy Miklós testvéröccse, Horthy Jenő leereszkedett hozzánk, pórnéphez, de persze nem szívjóságból, hanem nikotinéhségből: az amerikaiaktól az ellátmányunk részeként kapott cigarettát vásárolta fel. Egy a nyakába akasztott tárcával jött, és valószínűtlenül sokat fizetett, az én pakkomért kerek száz pengőt, olyant én addig nem is láttam.”
A háború után egy visszamaradt betegség utóhatásai két évig ágyhoz kötötték, de felépült és közben Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Szőnyi István, Kmetty János és Varga Nándor tanítványa lett. A Képzőművészeti Főiskola után első felkérése egy farkas megmintázása lett, erről így mesélt:
„Egy vásárhelyi óvoda akart öt mesefigurát az udvarára. Csupa nálam idősebb művészt bíztak meg, válogathattak, a végén nekem maradt a Piroska és a farkasból a farkas. Pedig én inkább Csipkerózsikát csináltam volna meg.”
Cséri Lajos később elismert szobrász és érmekészítő lett. Munkásságát így foglalta össze a Köztérkép:
„Klasszikus felfogásban készített érmeket zeneszerzőkről (Haydn, Mozart, Bach, Liszt, Bartók), képzőművészekről (Picasso, Van Gogh, Egry, Kmetty, Nagy Balogh, Vilt Tibor, Zilahy György), népművészekről (Kapoli Antal, Kisjankó Bori), írókról (Petőfi, Babits, Kassák). Újabb művein expresszív jelleg mutatkozott. Először készített könyv alakú plakettet, amelyen a pozitív-negatív játékára épített.”
Az érmék mellett a szobrászat sem szorult háttérbe, a 2020-ben elhunyt Cséri Lajos komoly szakmai hagyatékkal gazdagította a köztéri alkotások sorát is. Egyik műve Székesfehérváron látható, a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola udvarán és a tanintézmény névadóját formázza.
A szoborra akkor akadtunk rá, mikor egy másik, szintén itt található Széchenyi-szobrot fotóztunk. A felirat alapján a szobor készítésének éve nem derül ki, az azonban igen, hogy az alkotást Nagy Gábor és családja adományozta az iskolának 2022-ben. Úgy tűnik, a kalandos életutat bejáró Cséri Lajosnak ez az egyetlen, Székesfehérváron látható köztéri alkotása, reméljük, hosszú éviekig gyarapítja még a város köztéri műveinek sorát.
