Meszlényi János szobrában él tovább Kandó Kálmán öröksége
Meszlényi János szobrában él tovább Kandó Kálmán öröksége
Meszlényi János szobrában él tovább Kandó Kálmán örökségeMeszlényi János szobrászművész 1939. november 12-én született Németbóly településen. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója 1958 és 1965 között (mestere: Mikus Sándor), majd tanulmányait Derkovits-ösztöndíjjal folytatta 1968-ig. Nagy hatású, termékeny szobrászművészként vált ismerté, magyarországi köztéri alkotásai mellett Németországban is fellelhető egy műve, magángyűjteményekben, múzeumokban pedig további alkotásai is megtalálhatók.
Szabadtéri alkotásai közül több is Székesfehérváron található, ami nem a véletlen műve: feleségével, Molnár Eszter festőművésszel 1969 és 1981 között Fehérváron élt. Ebben az időben Képzőművészeti Alap Fejér megyei területi szövetségének titkáraként is dolgozott, később a fővárosban a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrásztanáraként oktatott.
Egy nappal 77. születésnapja után, 2016. november 13-án hunyt el, művészi vénáját fia, a szintén ismert szobrásznak számító Meszlényi Molnár János vitte tovább.
Meszlényi János művészete tehát több alkotás formájában is megtekinthető a városban. Ahogy a Köztérkép fogalmaz művei kapcsán:
„A 60-as, 70-es években vitális, mozgékony, a klasszikus szépségideált kifejező szobrokat készített. A rézdomborítást technikai tökélyre fejlesztve, a 80-as évektől realista szemléletét felváltotta a szobrok spirituálisabb megfogalmazása, a meggyűrt rézlemezekből álló dús drapériák alól a fizikai testek eltűntek, a szobrászi kifejezés expresszívebb lett.”
Meszlényi Jánosnak összesen 34 köztéri alkotását tartja a számon a Köztérkép, ezek közül 7 Székesfehérváron található. Ezek közül már bemutattuk a Nő Gödölyével névre keresztelt szobrát, illetve a Tóvárosban megtekinthető Anya Gyermekével című alkotást.
Míg előbbi épp akkor került felállításra, mikor Meszlényi János Székesfehérváron élt, mai cikkünk főszereplője, a Kandó Kálmánnak emléket állító szobor már később került Székesfehérvárra.
Kandó Kálmán magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú, ipari frekvenciájú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasútvillamosítás úttörője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1869. július 10-én született. Kandó Kálmán 1895 és 1929 között megadott szabadalmainak száma 69. A szabadalmak a villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, önműködő kapcsolóberendezések, felsővezetékek és erőátviteli telepek témái köré csoportosíthatók. A Magyar Tudományos Akadémia 1927. május 5-én levelező taggá választotta, munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el. A vasútvillamosítás úttöröje 1931. január 13-én hunyt el Budapesten.
A Fejér Megyei Hírlap 1983. szeptember 4-i lapszámában számolt be arról, hogy a Székesfehérváron működő Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Számítógéptechnikai Intézet fennállásának 25. évfordulóját, illetve a névadó, Kandó Kálmán halálának 50. évfordulóján szoboravatással ünnepelte meg. A szobrot végül 1983. szeptember 3-án avatták fel. Az alkotás a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskola területén működött, a szobor szerencsére a mai napig megtalálható a műszaki szakközépiskola udvarán. Fotóinkon jól látható, állapota korához képest megfelelő, reméljük, a Széchenyibe járó ifjú hallgatók még hosszú évtizedekig példaképként tekinthetnek a kiváló magyar villamosmérnöknek emléket állító alkotásra.
