Pondus Albensis, a fehérvári mértékegység
Pondus Albensis, a fehérvári mértékegység
Pondus Albensis, a fehérvári mértékegységA Városi Levéltár és Kutatóintézet tanulmánya részletesen mutatja be Székesfehérvár történetét, melyet az egyik legrégebbi magyar városok között említi a tanulmány:
„Székesfehérvár egyike a legrégebbi magyar városoknak. A múlt századi történetírók szerint, de a nézet e század első évtizedeiben is tartotta magát, hogy a római korban is lakott hely volt. Egyesek Herculia és Floriana mások Curta néven azonosították. Újabb kutatások a fenti megállapításokat cáfolják, és a város alapítását Taksony, illetőleg Géza nagyfejedelem korára teszik, egyes feltételezések a Csák nemzetségnek tulajdonítják a város alapítását…. Székesfehérvár egyike azon kevés városainknak, amely nem római alapokon épült újjá, mint Óbuda, Szombathely, Sopron és más dunántúli nagyvárosaink. A természetes út-találkozási ponttól – Gorsiumtól – kissé északra jött létre az új központ, majd a fontos útcsomópont Fehérvárra tevődött át. Az itt létrejött település stratégiai és kereskedelmi feladatok mellett igazgatási és szakrális funkciókat is ellátott. A város első említése 1007 (1009)-ből származik. 1044-ből több német elnevezése maradt fenn (Wzzenburch, Vizenburg, Veyzmburg). A város nevének első magyar nyelvű (Feheruuaru) említése a tihanyi alapítólevélben, 1055-ben tűnt fel.”
A város a folyamatos fejlődésének köszönhetően hazánk egyik legismertebb, politikai és vallási szempontból is vezető szerepű közösségévé vált. A politikai és vallási vonatkozások széles körben ismertek, elég csak az Aranybullát említeni, de a város nem csupán e területeken vált az ország egyik kiemelt központjává. Kereskedelme és ipari szerepe is jelentős volt, erről így ír a Levéltár összefoglalója:
„A város életéről keveset szólnak a források, de az országos események virágzó ipart és kereskedelmet hoztak létre. A középkorban több fehérvári mértékegység közül a legnevezetesebb a „pondus Albensis” volt. A mértékekre a johannita konvent levéltára – az egyetlen fennmaradt középkori fehérvári levéltár – őriz adatokat. Ugyancsak híresek Fehérvár országos vásárai; Székesfehérvár a XV. században az Itália és Velence felé irányuló marhakereskedelem egyik fontos állomása.”
A Pondus Albensis tehát egyfajta helyi, elfogadott és mértéktartó egységként szolgát Székesfehérvár kereskedelmében, melyet nem csupán az itt élők, hanem a vásárokra érkező vagy itt átutazó kereskedők is elfogadtak és használtak. Egy másik forrás, a Vasvári Gimnázium egyik kiadványa, azon belül is Nagyné Komlósfalvi Ágnes írása így foglalja össze a Pondus Albensis jelentőségét:
„Az országos események a középkor folyamán virágzó ipart és kereskedelmet hoztak létre. Többféle mértékegysége közül a legnevezetesebb a „pondus Albensis” volt, vagyis a fehérvári véka. 1249-ben a város vásárjogot kapott. Híresek voltak az augusztus 24-28. között tartott országos vásárai. A XV. században pedig az Itália és Velence felé irányuló marhakereskedelem egyik fontos állomása volt. A kereskedők Magyarországon átmenve vámot fizettek.”
Ahogy a fenti idézet is utal rá, a középkorban többféle helyi mértékegység is napi használatban volt, ezek jelentős része azonban sajnos a feledés homályába merült, a Pondus Albensis kapcsán is sajnos kevés hiteles forrás áll rendelkezésünkre. Ezzel együtt a saját súly- és pénzmértékegység egykori létezésének puszta ténye is mutatja Székesfehérvár évezredes jelentőségét a magyar kereskedelem történetében.
