Kossuth Zsuzsanna emlékét mellszobra őrzi Székesfehérváron
Kossuth Zsuzsanna emlékét mellszobra őrzi Székesfehérváron
Kossuth Zsuzsanna emlékét mellszobra őrzi SzékesfehérváronKossuth Zsuzsanna 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, Kossuth László ügyvéd és Wéber Karolina ötödik gyermekeként, legfiatalabb leányaként. Bátyjával, Kossuth Lajossal szoros kapcsolatot ápolt, már 15 évesen, az 1931-es felvidéki kolerajárvány alatt segítette bátyja munkáját. Életéről a regényes életrajza ismertetőjében így írt Berényi Anna:
„Kivételes személyiség volt, és kivételes a kor, melyben élt. Átélt kolerát, árvizet, szegénységet és boldogságot, több szülést és még több halált, forradalmat, szabadságharcot, menekülést és börtönt, valamint tucatnyi újrakezdést. A világon elsőként szervezett meg egy teljes országra kiterjedő hadikórházi ellátást. Ha valaki számára ismerős a neve, emiatt emlékezik rá. Pedig nem ez volt az egyetlen kiváló, említésre méltó, tiszteletet érdemlő cselekedete, miközben persze neki is voltak hibái, gyarlóságai és tévedései.”
Már az 1840-es évek elején beteg volt, tüdőbaja ekkor kezdődött. Lánytestvére Emília is tüdőbetegségben szenvedett, neki a tudós orvosok a cserhátaljai Gyömrő levegőjét ajánlották. Zsuzsanna férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, akivel Sárbogárdon élt, három gyermekük született. Férjét korán elvesztette, majd Pestre költözött, 20 kosztos ellátásával tartotta fenn családját. 1848 végén – követve a kormányt – Debrecenbe költözött. Kossuth Lajos 1849 áprilisában - kormányzóvá választása után két nappal - Zsuzsannát „az összes tábori kórházak főápolónőjének" nevezte ki.
A Magyar Ápolási Egyesület így foglalja össze későbbi életpályáját:
„Kinevezését követően felhívást intézett a tábori kórházak igazgatóságaihoz, valamint a lányok-asszonyokhoz. Minden kórházat felkeres, 72 tábori kórház felállításához nyújt segítséget. Az önkénteseket bevonja az egészségügyi ellátásba. Munka mellett betanítják az önkénteseket és a kisegítőket. Szigorú követelményeket, alapelveket, működési rendet állítanak fel. Pontosan meghatározzák a kornak megfelelő kórházi felszereléseket. Szabványosították a műszerezettséget, biztosították a gyógyszer és a kötszer ellátását. Az önkéntes nőegyleteken belül megalakítják a betegápoló egyleteket, az asszonyok-lányok lepedőket, gyolcsokat gyűjtenek. A főápoló Debrecenben raktárt létesít, és onnan biztosítják a kórházaknak a működéshez szükséges eszközöket és kötöző anyagokat. A világosi fegyverletétel után menekülni kényszerül a család. Menekülés közben elveszíti kisfiát. Pesten börtönbe zárják, fél év után kerül sor a tárgyalásra, ahol azt hangoztatta: „a szabadságharcban azt tette, ami minden nőnek kötelessége: enyhíteni a szenvedést és ápolni a beteg sebesülteket.” Osztrák tisztek tanúskodnak mellette. Szabadulása után nevelőintézetet nyit, tanít, majd részese lesz a Makk-féle szervezkedésnek. „1851. december 2-án éjszaka Haynau katonái dermesztő hidegben elhurcolják lakásukról Zsuzsannát és nővéreit”, az új börtönépületben tüdőgyulladást kap, így a bécsi rabkórházba kerül. 5 hónap után szabadon bocsátják azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot és Európát is. Brüsszelig jutnak, a belga királynőtől kér és kap segítséget, majd csipkeverő műhelyt nyit. Édesanyja halálát követően 1853-ban Amerikába költöznek, ekkor már nagyon beteg. New Yorkban 1854. június 26-án elhunyt.”
Kossuth Zsuzsannának és Fejérhez kapcsolódó tetteinek emlékét egy mellszobor őrzi, melyet eredetileg 2017. október 26-án avattak fel a Szent György Egyetemi és Oktató Kórház hotel épülete előtt található parkban. Nagy Edit alkotását a kórház régi szárnyának átépítése során létrehozott szoborparkba helyezték át 2025-ben, itt tekinthető meg jelenleg is a szobor.
