107 év után kelhet új életre Bory Jenő világhírű alkotása
107 év után kelhet új életre Bory Jenő világhírű alkotása
107 év után kelhet új életre Bory Jenő világhírű alkotásaA világtörténelem lapjai rengeteg olyan merényletet örökítettek meg, melyek közvetlenül vagy közvetve súlyos következményekkel jártak egy szűkebb népcsoport vagy akár az egész világ jövőjét tekintve. Ezen merényletek közül az egyik legnagyobb hatással Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Chotek Zsófia meggyilkolása járt, a Gavrilo Princip által elkövetett sötét tett ürügyet szolgáltatott az egész bolygóra kiható fegyveres konfliktus kirobbantására, melyet így ismerünk: az első világháború.
A szarajevói merényletet 1914. június 28-án követte el Gavrilo Princip nacionalista szerb diák Boszniában, Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Chotek Zsófia ellen. A főherceg a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott, hogy az ott tartott hadgyakorlatot megtekintse. Látogatásának célja a Habsburg-ház iránti tisztelet helyreállítása volt a boszniai régióban. A szerb nacionalista körök már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. Ezt nagyban segítette, hogy a trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. Az első, sikertelen merényletet 10 óra 10 perckor Nedeljko Čabrinović kísérelte meg. Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből az eredeti útvonalat követték. Ferenc Ferdinánd sofőrje is erre haladt, ekkor azonban a gépkocsiban tartózkodó Oskar Potiorek táborszernagy rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott, előrántotta és elsütötte a fegyverét. A főhercegi pár a lövések következtében rövidesen életét vesztette. Az elfogott Principet 20 évre ítélték, azonban 1918. április 28-án a cellájában tuberkulózis következtében elhunyt. A merénylet következtében egy hónap múlva az Osztrák–Magyar Monarchia megtámadta a Szerb Királyságot. Ezt követően az európai országok sorra bekapcsolódtak a konfliktusba és kezdetét vette az első világháború.
A merénylet közvetlenül a Miljacka folyó partján történt, három évvel később az osztrák-magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy emlékművet állítanak a tragédia helyszínéhez közel. Az emlékmű felállításának körülményeit így foglalta össze a Boszna:
„Az emlékmű felállításának ötlete Hugo Piffle-től, a Katonafiúk Internátusának tanárától származik, míg az adománygyűjtés szervezését dr. Anton Puntigam jezsuita vezette. Az akció meglepően sikeres volt. A polgárok, a tisztviselők és a katonai körök mintegy 40 000 koronát gyűjtöttek össze, ami jelentős összeg volt a háború alatt. Puntigam atya és Josip Vancaš szarajevói építész, akik a 19. század végi és a 20. század eleji szarajevói városfejlesztés egyik kulcsfigurái voltak, a projekt megvalósítására leginkább érdemesnek bizonyultak. Az emlékmű tervét Bory Jenő magyar művész, építész, szobrász, később a budapesti Képzőművészeti Akadémia rektora alkotta meg. Megoldása a késő szecessziós monumentális szobrászat reprezentatív példája volt. Az emlékmű nem egyszerű szobor volt, hanem egy gondosan megtervezett emlékműegyüttes. Bory három egymással összefüggő elemből álló kompozícióként képzelte el. Az első rész egy szoborcsoport volt, amelyet a Miljacka folyó jobb partján, a merénylet helyszínétől felfelé, a Latin híd elején helyeztek el. A második elem egy aszfaltba ágyazott öntöttvas emléktábla volt. A harmadik egy betonkanapé volt, amelyet a folyó folyásirányában helyeztek el, és a pihenés és az emlékezés helyének szánták.
Az emlékmű felállításának munkálatai 1916. szeptember 18-án kezdődtek, egy olyan időszakban, amikor még folyt a háború, de az osztrák-magyar kormány maradandó nyomot akart hagyni a monarchiát megrázó eseményről. Maga a kanapé már azon az őszön elkészült, míg a többi rész a következő hónapokban készült el. Az egész emlékmű impozáns méretű volt. Az emlékműnek két, tíz méter magas kőoszlopa volt, amelyek között egy nagy bronz medalion helyezkedett el Ferenc Ferdinánd és Zsófia alakjával. Egy sziléziai kőből készült talapzaton egy bronz pieta állt, míg az oszlopok tetején két korona, egy császári és egy királyi állt. A komplexum teljes magassága körülbelül tizenkét méter volt, így az emlékmű uralta a Latin híd környékét és a Miljacka folyó partját. A megnyitó ünnepségen magas rangú állami és katonai képviselők, Bosznia-Hercegovina közös osztrák-magyar pénzügyminisztere és kormányzója, Stephan Burián von Rajecz báró, Nikola Mandić tartományi kormányzóhelyettes, tábornokok, magas rangú tisztviselők és egyházi képviselők vettek részt.”
1918 őszére Európa politikai térképe gyökeresen megváltozott. Bosznia-Hercegovina egy új állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált. Ilyen légkörben az osztrák-magyar trónörökös emlékműve politikai problémává vált. Érdekes azonban, hogy nem bontották le azonnal. Bosznia-Hercegovina új kormányának 1918. november 3-i ülésén úgy döntöttek, hogy ideiglenesen megvédik az emlékművet. Sőt, őrséget is állítottak, hogy megakadályozzák a provokációkat. Ez azt mutatja, hogy az eltávolításáról szóló döntés nem hirtelen, hanem csak az új kormány megszilárdulása után született meg.
Az emlékmű középső részét 1919. február elején bontották le. Később a vaslemezt is eltávolították az aszfaltról. A betonkalap a mai helyén maradt.
A lebontás után az emlékmű egyes részei különböző helyeken kötöttek ki. A nagyobb töredékeket a szarajevói Nemzeti Múzeum udvarára szállították. Ott maradtak a második világháború végéig. Később a Műemlékvédelmi Intézetbe, majd a Bosznia-Hercegovinai Művészeti Galériába szállították őket. A Ferenc Ferdinánd és Zsófia alakját ábrázoló középső bronz medalion is ebben az intézményben kötött ki. A kőoszlopok sorsa szokatlanabb volt. Az egyik Trebinjében, míg a másikat a szarajevói Kobilja Glava-ba vitték, ahol a kőműveseknek adták át munkájukért járó kártérítésként.
Az emlékmű lebontása után 107 évvel a szarajevói önkormányzat úgy döntött, kísérletet tesz az emlékmű újbóli felállítására, erről a testület február 26-i közgyűlése hozott határozatot. A felállítás nem ígérkezik könnyű feladatnak, hiszen az alkotás több darabja is magánkézbe került, ráadásul valószínűleg az összes része már nem kerülhet elő. A magánkézben lévő darabok jelenlegi tulajdonosai pénzbeli ellenszolgáltatásért cserébe hajlandóak rendelkezésre bocsátani a náluk lévő részeket, míg a hiányzó darabokat korabeli rajzok és fotók tanulmányozása alapján pótolnák, eredeti valójában megvalósítva azokat.
Ha megvalósul a kezdeményezés, Székesfehérvár híres mesterének, Bory Jenőnek egyik legismertebb alkotása kelhetne új életre, ráadásul eredeti helyén, méltó emléket állítva nem csupán a meggyilkolt főhercegnek és feleségének, de a merénylet következtében kitört világháború áldozatainak és Székesfehérvár egyik legkiválóbb művészének is.
