Egy gasztroblog margójára - beszélgetés Mautner Zsófiával
Egy gasztroblog margójára - beszélgetés Mautner Zsófiával
Egy gasztroblog margójára - beszélgetés Mautner ZsófiávalMár a kezdés előtt negyed órával be kellett készíteni a pótszékeket, annyian voltak kíváncsiak Mautner Zsófiára, a népszerű gasztrobloggerre. Közben néhányan beszélgettek, vajas kekszet ropogtattak vagy éppen langyos teát kortyolgattak. Zsófi késett vagy húsz percet, pedig mindig figyel arra, hogy időben odaérjen. De huszonegyedik századi technika ide vagy oda, sötétben nehéz felülbírálni ismeretlen terepen a GPS-t. Elnézést kért, majd tegeződést javasolt, hiszen családias körben lehet a legjobban beszélgetni.
A blogtól a vlogig
Zsófi 2005 szeptemberében, még diplomata korában kezdett blogolni. Ezt pontosan úgy kell elképzelni, mint egy filmben: ült a brüsszeli lakásában egy szál laptoppal a kezében és nekiállt gépelni. Akkortájt a gasztronómia itthon közel sem volt annyira változatos és felkapott, mint most. Nagyjából a női magazinok utolsó oldalán egy darab „főzőcske, de okosan” típusú receptet jelentett.
„A közösségi média még sehol sem volt. Netes receptgyűjtő oldalak már léteztek, de gasztroblogot sztorikkal, fotókkal itthon még nem írtak. Tudomásom szerint az enyém volt az első magyar nyelvű.” – Zsófi szerint az elmúlt tizenöt évben a Facebook és az Instagram gyökeresen megváltoztatta a blogolás műfaját, tempóját, ritmusát. – „Ha valamelyik fiatal azt kérdezné ma tőlem, hogy induljon el egy ilyen úton, biztos nem azt mondanám neki, hogy indítson gasztroblogot. Klasszikus értelemben véve ez a műfaj menet közben megszűnt. Önfejlesztésnek jó, mert az írójának segít struktúrában gondolkodni, határidőre írni és megtalálni a saját hangnemét, témáját. Ma már elég, ha valaki ügyesen megtalál egy jó vizuális világot és rendszeresen posztolja az Instagramra. És akkor még nem is beszéltünk a Youtube-videókról, hiszen a fiatalok szinte csak vlogokat néznek – vagy forgatnak.”
Diplomata és/vagy gasztroblogger?
Zsófinak a blogjával kezdetben nem volt különösebb célja: csak a mondanivalóját akarta az emberekkel megosztani. Egy felületet szeretett volna, ahol a korábbi évek tapasztalatait kiírhatja magából. Legmerészebb álmában sem gondolt arra, hogy évekkel később a hobbija teljes pályaváltásba sodorja: „A vendéglátást, mint szakmát vagy közeget senki sem ismerte a családból. Én sem. A diplomataként dolgozó szüleim eleinte szkeptikusan figyelték, hogy mi lesz ebből. Bár a váltás nem érte őket váratlanul: majd három évig elhúzódott. Közben sokat gondolkodtam, mit tegyek. Megfordult a fejemben, hogy kiveszek fizetés nélküli szabadságot pár hónapra és megnézem, mint lesz, hogy lesz. Amikor aztán ténylegesen felmondtam a munkahelyemen, anyukám támogatott, annak ellenére, hogy akkor még nem látta, hogyan lehet a bloggerkedésből megélni. Csak azt érezte, mennyire szenvedélyesen érdekel az egész. Apukám kicsit szkeptikusabb volt. Felvetette, hogy nem lehetne-e a munkát és a blogolást egymás mellett, párhuzamosan csinálni. De amikor látták, mennyire komolyan gondolom, és ahogy érkeztek a pozitív visszajelzések, lehetőségek, akkor megbarátkoztak a helyzettel.”
Az olasz „ételérzés”
Zsófi eredendően nagy főzős családból származik. Ehhez kellett a sok utazás, élmény és a jó értelemben vett megszállottság, őrültség, hogy az évek során a hobbiból szenvedély, majd a szenvedélyből hivatás váljon. Nagyon szereti például az olasz konyhát, na meg a dolce vitát: „Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne szeretné az olasz ételeket. Ez nem véletlen. Egyszerűen fantasztikus az az egyszerűség, amit az olasz konyha képvisel. Szinte lenyűgöző, hogy három-négy alapanyagból keresetlen eleganciával állítják össze a fogásokat. Nagyon szeretem, hogy az étkezés számukra szent dolog, amivel megtisztelik a mammát.”
Zsófi néhány éve részt vett egy olívabogyó-szüreten, melynek időjárástól függően általában november végén van a szezonja: „Egy kis családi manufaktúrában voltam. A mamma minden délben a tíz-tizenöt főnek megfőzött egy hatalmas adag tésztát, húst meg desszertet. És mindenki megadta az ebéd módját, leült az asztalhoz.”
A színek harsánysága
Zsófi a mai napig sokat utazik. Mindig van aktuális kedvenc országa, kedvenc ételei, de a török gasztronómia mindig közel áll a szívéhez. Rengeteg zöldséget, gabonát és friss zöldfűszert, például mentát, petrezselymet, kaprot használ. A fogások pedig szinte kivétel nélkül szemet gyönyörködtetően harsányak: „Nálunk a török büfék miatt nem gondolná az ember, hogy a törökök igazán értenek a konyhaművészethez. Igaz, ha nagy a pörgés és frissek az alapanyagok, egy ilyen helyen itthon is lehet egy igazán jót enni!”
