Magas volt a talajközeli ózon FehérváronMagas volt a talajközeli ózon Fehérváron
A talajközeli ózon irritálja a szemet és a nyálkahártyát, valamint súlyosbítja a légzőszervi megbetegedéseket, többek között az allergiát, a hörghurutot és az asztmát.
Május 9-én, szombaton közel 140 mikrogramm/m³ talajközeli ózon értéket mértek a városban, amely bőven meghaladta a 120 mikrogramm/m³ maximális határértéket. (Május 11-én, hétfőn is magas közel 104, május 10-én, vasárnap pedig 112,4, mikrogramm/m³ értéket mértek.)
Ez a jelenség betudható a koronavírus-járvány egyik mellékhatásának is. A veszélyhelyzet idején több kontinensen is hasonló jelenséget figyeltek meg.
Egy manchesteri kutatás szerint Nagy-Britannia-szerte csökkent a nitrogén-oxidok (nitrogén-monoxid és -dioxid) mennyisége március közepétől és áprilisban, amikor országszerte életbe léptek az otthoni karanténra vonatkozó rendelkezések.
A csökkenés mértéke a 20 százalékostól a 80 százalékosig terjedt. Manchester belvárosában például 70 százalékkal kevesebb nitrogén-dioxidot (NO2) mértek a levegőben.
Hugh Coe professzor, a kutatócsoport tagja azonban rámutatott, hogy miközben a brit városok levegőjében kisebb lett a nitrogén-dioxid koncentrációja, az ózonszint viszont emelkedett. A kutatók úgy vélik, a nitrogén-oxidok ilyen alacsony szintje mellett a nyári hónapokban megemelkedhet az ózont is tartalmazó fotokémiai szmog termelődése a városokban.
A talajközeli ózon a légszennyezés és a napsütés hatására a földfelszín közelében keletkezik. Amikor reggel a városban megindul a forgalom, először nitrogén-monoxid és szén-monoxid jut a légkörbe. Előbbi folyamatosan alakul át nitrogén-dioxiddá, majd a napsugárzás erősödésével talajközeli ózonná. Az ózonkoncentráció a déli órákban éri el a maximumát.
A britekhez hasonló helyzetet tapasztaltak még januárban Kínában is. Az elmúlt években Kínában a levegő minőségének figyelésére több mint ezer megfigyelőállomást hoztak létre, amely soha nem látott mennyiségű adatot szolgáltatott a környezet állapotáról. A Nankingi Egyetem és a Harvard Egyetem kutatói az adatokat tanulmányozva kimutatták, hogy a szállópor egyfajta szivacsként működik az ózonszennyezést okozó vegyületek viszonyában: felszívja azokat, és ezzel megakadályozza az ózonképződést.
Oly sok szállópor volt a kínai városok levegőjében, hogy ez csökkentette az ózonképződést
- idézte Daniel Jacobot, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent tanulmány társszerzőjét a Harvard Egyetem közleménye.
