Öt jó nyári film, nyári órákra
Öt jó nyári film, nyári órákra
Öt jó nyári film, nyári órákraNem mondom, hogy ez a filmválogatás a pasik igényeit is kielégíti, bár miért ne? Igen, kicsit csajos, kicsit romantikus, nálam a nagyon szeretem kategóriába tartozik mindegyik alkotás. Szóval íme, filmek, amelyek a nyárról, utazásról és vakációról (is) szólnak, és jól jöhetnek a mindennapok túlélőcsomagjában:
Napsütötte Toszkána (Under the Tuscan Sun, 2003)
Nem tudom megszámolni, hányszor láttam és olvastam Frances történetét, de képtelen vagyok megunni. A Diane Lane által megformált, sikeres és boldog írónő rájön, hogy férje éppen csak felnőttkorba lépett tanítványával csalja. Innen nincsen visszaút: kezdődhet a válás, amiből Frances nem éppen jól jön ki. Ehhez társul még alkotói válsága, ezért barátnője ajándékként elküldi Olaszországba, egy toscanai buszos körutazásra pihenni és feltöltődni.
Cortona városában Frances beleszeret egy elhanyagolt, ódon villába, majd hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hátat fordít eddigi életének, és megvásárolja az egyébként gyengén lepukkant épületet. Nagy barkácsmester lévén, külön kedvencem a ház átalakítása és újjászületése, imádom a néha görbe tükröt állító mediterrán megoldásokat, amitől Frances nem véletlenül kap többször idegbajt. Persze van szerelem - bőven, ahogy csalódás is, meg happy end a végén, amihez én maradi filmnéző révén eléggé tudok ragaszkodni. Na, meg a csodás Toscán-táj, amitől azonnal utazni vágyik az ember lánya.
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! Here We Go Again, 2018)
Bár sosem voltam elvadult ABBA-rajongó, az együttes zenéivel amolyan "meghallgatom, ha szól és egy kicsit dúdolok is hozzá" kapcsolatban álltam, a Mamma Mia! második részébe beleszerettem. Elvarázsolt a film hangulata, és ahogy a színészek tobzódnak a szerepekben - századszor is röhögök Colin Firth és Stellan Skarsgård hajós táncán.
És igen, vállalom, megkönnyezem a születésjelenetet és a keresztelőset is - nagyon megérint, ahogy a film az anya-lánya őszinte szeretet hozza. A fiatal Donnát alakító Lily Jamesről pedig nehéz elfogulatlanul írni, zseniális, ahogy beragyogja a filmet, ha visszatekerhetném az idő kerekét, olyan fiatal csaj szeretnék lenni, mint ő.
Szóval a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba egy hamisítatlan zenés romantikus vígjáték, amiben óriási történetszálat meg karakterfejlődési ívet nem kell keresnünk, viszont felszabadultan élvezhetjük a zenét, a gyönyörű képeket és tájakat, meg a színészek örömjátékát.
Bor, mámor, Provence (A Good Year, 2006)
Tegye fel a kezét, aki nem szeretne egy provence-i kastélyt a hozzátartozó szőlősbirtokkal örökölni! Nos Max, a kíméletlen, hideg, megalkuvást nem ismerő londoni bróker nem különösebben rajong az ötletért, hogy visszatérjen gyermekkorának színterére, Dél-Franciaországba. Ha csak azért nem, hogy gyorsan túladjon a bitrokon, és visszatérhessen a bonyodalmak nélküli, "kockavilágába".
Persze az élet/film nem ad ilyen egyszerű megoldást, mert felbukkan a csélcsap nagybácsi törvénytelen lánya, meg persze a nagyszájú vendéglátós lány, Fanni, akit az elragadó Marion Cotillard alakít. Innentől kezdve már nem sok kell ahhoz - talán nem árulok el nagy csodát -, hogy a Max végül megelégedetten üljön kastélya teraszán, és vonja ölébe szerelmesen Fannit.
A szirupos történetnek tökéletes keretet ad a gyönyörű francia táj, nekünk, nézőknek pedig egy újabb tételt a bakancslistán.
Mielőtt felkel a nap (Before Sunrise, 1995)
Kevés klasszikusabban szép, mély és romantikus történet van, mint a később trilógiává bővülő Mielőtt felkel a nap, a Budapestre (!) tartó vonaton találkozó fiatalokkal, akik egyetlen estét töltenek a gyönyörű Bécsben, átsétálva és beszélgetve az éjszakát. Persze ez nem a nagyívű kalandok, fordulatok és mozgalmas cselekmény filmje, de legyünk őszinték: fiatalon mindenki álmodik róla, hogy egy kedves fiúval/lánnyal nagyokat dumálva, szép helyen ücsörögve, kávézva, beszélgetve érzi meg a szerelem akár teljesen váratlan érkezését.
A két főszereplő, a még megejtően fiatal Ethan Hawke és Julie Delphy annyira természetes, mintha rögtönöznék az egészet, vagy valami kandi kamera venné fel spontánnak induló és egyre mélyülő beszélgetésüket. Amelynek nem is lehet más a vége, mint a kibontakozó érzelem, hiszen egymás sérülékenységére, kezdeti titokzatosságára kölcsönösen ráérezve töltik el az estét és éjszakát a nekünk is nagyon kedves Bécs gyönyörű utcáin sétálva. Ikonikussá válik a Kleines Cafe és más helyszínek, ahol megismerik egymást és elhatározásra jutnak.
Hogy ebből az elhatározásból mi lesz, az persze itt még nem derül ki, hiszen (kisebb spoiler!) a film végén csak a következő randevúban egyeznek meg, az időpontjában és a helyszínében. Az pedig már a a következő, kilenc évvel később bemutatott részből derül ki, hogyan alakult ennyi idő alatt az életük, és újabb kilenc év kellett a trilógia harmadik fejezetének elkészüléséhez. Ennek a cikknek csak az első rész a témája, de nyugodtan mondhatjuk, A Mielőtt lemegy a Nap és a Mielőtt éjfélt üt az óra is maximálisan érdemes figyelmünkre, egy kivételes kapcsolat kivételes képességű alkotók által létrehozott remekműve a trilógia.
Vicky Cristina Barcelona (Vicky Cristina Barcelona, 2008)
Két amerikai barátnő útitársaikat keresik Barcelonában, és belesodródnak egy szenvedélyes szerelmi háromszögbe a városban. A leírás alapján kevesen tippelnének rá, de persze a mester hívei pontosan tudják, hogy a sziporkázó és morbid humor mellett a romantikus vonalon is erős Woody Allen műve az Európa egyik legszebb városát már címében megéneklő opusz.
Allen "kézjegye" amúgy a női főszereplő, az itt a csapongó, szertelen, boldogságot kereső Cristinát alakító Scarlett Johansson is. Ez volt harmadik közös filmjük a Matchpoint és a Füles után - utóbbi is Woody Allen európai "kiruccanásainak" terméke. Mert a New Yorkba, annak ikonikus részeibe szerelmes és róluk megannyi mesterművet készítő rendező olykor az öreg kontinensen is remekül érezte magát. És az európai mozi megannyi sztárjával dolgozott együtt.
A Vicky Cristina Barcelonában például a spanyol álompárral, akik ekkor még nem alkottak párt... Pontosabban: a film forgatásán jött össze Javier Bardem és Penelopé Cruz. A sármos festőt és kissé közveszélyes exnejét játszó szenzációs párosnak azóta gyermekei születtek, további közös filmeket forgattak - de egyikért, másikért vagy mindkettőért rajongva csak hálásak lehetünk a filmért, amiben egymásra találtak. Mármint nem a vásznon, hanem a forgatáson. A Vicky Cristina Barcelona nem mindig könnyed, de nyári szórakozásnak, a fentebbi filmekhez hasonlóan, kiválóan megteszi.
