Vadregényes lápvidék: varázslatos túra a Tatai Fényes Tanösvényen
Vadregényes lápvidék: varázslatos túra a Tatai Fényes Tanösvényen
Vadregényes lápvidék: varázslatos túra a Tatai Fényes TanösvényenA mesés láp azonnal magával ragadja az embert, a Tatai Fényes Tanösvényen olyan látvány fogadja a kirándulókat, amivel ritkán találkozhatunk: a fák most is tele vannak madarakkal, évszakonként mindig más és más kép elevenedik meg a lápvidéken. Vidrák, különleges jégmadarak vagy éppen kócsagok népesítik be a vadregényes vidéket. A különleges terület 1 kilométerre helyezkedik el a várostól.
Már az is nagy élményt jelent, hogy egy fából épült 1350 méter hosszú cölöpsétány húzódik végig a területen és ezen végig sétálva ismerhetjük meg a lápvilágot. Tiszta vizű források felett barangolhatunk a láperdő égerfái között. A területen a 2000-es években indultak meg a karsztforrások, azok után, hogy a bányászat miatt 1973-ra teljesen kiapadtak. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel még a legkeményebb fagyok idején is.
Egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont a lápos terület, hiszen a fokozottan veszélyeztetett Pókbangó, a Fehér tündérrózsa és a Selymes boglárka is otthonra talált itt. Az erdei fülesbagoly és a pettyes vízicsibe, vagy a fokozottan védett cigányréce is megfigyelhető a vadregényes vidéken. Még több érdekességgel a tanösvény honlapján találkozhattok.
Csodás fotókon elevenedik meg a vadregényes táj
„A csodák a komfortzónán kívül kezdődnek”- vallja Solymos Ákos fotóművész. Ennek a mottónak köszönhetően született több gyönyörű képsorozat is, amit Tatai Fényes Tanösvény területén készített. Solymos Ákos kedvenc helye a tanösvény területe. A térség egyedülálló növénytársulásoknak és állatvilágnak ad otthont, jelentős a helyi madárfauna. A vadregényes lápvidéken kalauzolta körbe stábunkat a művész, rengeteg titkot elárulva a mesébe illő vidékről. Kérdésünkre azt is elárulta, hogy mi képeinek a titka és hogyan készülnek ezek a fotók.
„Fontos a türelem és az álcázás. Ezért is szoktuk javasolni, hogy aki kijön ide a tanösvényre – akárcsak nézelődni távcsővel – akkor lehetőleg ne rikító piros sárga cuccban jöjjön, hanem próbáljon meg valami terepszínűben, mert a madarak elég jól látnak és elég félénkek. A másik a türelem, hogy le kell táborozni és nyugton kell maradni és akkor gyakorlatilag körbeveszik az embert a madarak. Itt is volt már olyan, hogy a korláton fotóztam madarat, vagy oda kiült a nutria. Szóval ha nyugton van az ember sok mindent láthat maga körül” - meséli a természetfotós.
Solymos Ákos hazai és nemzetközi fotóművész diplomát is szerzett. 15 éve aktívan képzi magát, tagja a Biatorbágyi Fotóklubnak. A fotózás szenvedélye gyerekkoráig nyúlik vissza.
„Nekem már a nagypapám is fotózott, ő az 50-es, 60-as években vett fényképezőgépet. Otthon is vannak régi képek, meg megvan a gépe is és az édesapám is hobbi szinten fotózott.Tőle kaptam az első gépemet 6 évesen először egy Smena Symbolt. Gyakorlatilag én azóta fotózok, most már 40 éve” - árulta el az alkotó hozzátéve, hogy alapvetően természetfotósnak tartja magát, amibe beletartozik a tájfotózás is. Örök szerelme a tatai lápvidék titokzatos világa marad, amely minden évszakban más arcát mutatja meg a látogatóknak.
A lapvidéken mi is készítettünk néhány felvételt, jó barangolást!
