Csalás a digitális korban: hogyan küzd az online oktatás az akadémiai integritásért
Csalás a digitális korban: hogyan küzd az online oktatás az akadémiai integritásért
Csalás a digitális korban: hogyan küzd az online oktatás az akadémiai integritásértA digitális korszak azonban jelentősen megkönnyítette az információkhoz való hozzáférést, ami megnehezítette az eredeti és a nem eredeti tartalmak megkülönböztetését, és komoly kihívások elé állította a diákokat és a tanárokat. Ezt az új oktatási területet egy központi paradoxon jellemzi: pont azok a technológiák, amelyek mindenki számára hozzáférhetőbbé tették a tudást, hoztak létre kifinomultabb és könnyebben elérhető módszereket az akadémiai tisztességtelenségre.
Az online oktatás növekedése egyfajta technológiai „fegyverkezési versenyt” eredményezett a egyre kifinomultabb csalási módszerek és az intézmények által azok megakadályozására bevezetett intézkedések között. De a pusztán technológiai alapú válasz, amely kizárólag a megfigyelésre és a felderítésre koncentrál, nem működik, és számos etikai problémát okoz. Ha valóban biztosak akarunk lenni abban, hogy a diákok helyesen cselekszenek, akkor el kell mozdulnunk a problémákra való reagálástól, és proaktívabb hozzáállást kell tanúsítanunk az integritás iránt. Ez csak egy olyan összehangolt megközelítéssel érhető el, amely ötvözi az új oktatási módszereket, a világos intézményi politikákat és a technológia intelligens használatát.
A visszaélések anatómiája az online korszakban
Ha megfelelően akarnak kezelni a problémát, meg kell érteniük, hogy manapság milyen formát ölt. A diákok helytelen viselkedésének okait a „csalási háromszög” segítségével lehet megérteni. Ez segít felismerni az ösztönzőket, a lehetőségeket és a racionalizálási elemeket. Az online tanulási környezet minden alapot lefed. A hallgatók nagy nyomás alatt állnak, hogy jó jegyeket szerezzenek és szigorú határidőket tartsanak be, ami a pandémiával járó online tanulásra való áttérés okozta stressz és elszigeteltség miatt még rosszabbá vált. A digitális világ rengeteg lehetőséget kínál, de a tanárok és a hallgatók úgy gondolják, hogy az online tesztelés nagyobb eséllyel jár csalással. Végül a hallgatók azzal indokolják tetteiket, hogy „mindenki más is ezt csinálja”, vagy hogy az online formátum nyomása miatt a csalás szükséges túlélési taktika.
A csalás is változott az idők során. Vannak a szokásos dolgok, mint a plágium és az engedély nélküli együttműködés, igaz? Most pedig megjelentek az új, technológiai alapú csalási módszerek is. Ide tartozik a személyiséglopás (valaki más felbérlése a vizsga letételére), engedély nélküli eszközök, például okosórák használata, valamint olyan kifinomult szoftverek használata, mint a virtuális gépek, amelyekkel a felügyelő szoftverek által nem látható másodlagos operációs rendszert lehet futtatni.
Talán a legszervezettebb fenyegetés a szerződéses csalás, azaz az akadémiai munka kiszervezése. Ez globális feketepiacot hozott létre az „esszégyárak” és a „házi feladat segítség” weboldalak számára, amelyek egyedi feladatokat és valós idejű vizsgaválaszokat kínálnak. A generatív mesterséges intelligencia közelmúltbeli robbanásszerű terjedése egy újabb zavaró tényezőt hozott magával. A ChatGPT és hasonló eszközök alapvető utasítások alapján esszéket tudnak gyártani, míg a parafrazáló eszközök átfogalmazással elkerülik az egyszerű plágiumdetektorokat. A mesterséges intelligencia térnyerése a plágiumtól (meglévő munkák másolása) egy alattomosabb szerzői csalás felé való elmozdulást jelzi, ami arra kényszerít minket, hogy újragondoljuk, mi számít „eredeti munkának”.
A technológiai arzenál és nem várt következményei
Válaszul az iskolák és egyetemek számos technológiát vezettek be, amelyeket két típusba sorolhatunk: felügyeleti technológiák és felderítési technológiák. Az online felügyeleti rendszerek megkísérlik létrehozni egy felügyelt vizsgatermet azáltal, hogy ellenőrizik a személyazonosságot, korlátozzák a hozzáférést más alkalmazásokhoz zárolt böngészőkkel, és figyelik a viselkedést. Ez a felügyelet történhet élőben, emberi felügyelővel, vagy AI-vel, amely rögzíti és jelzi a gyanús eseményeket későbbi vizsgálat céljából. Vannak olyan felderítési technológiák, mint a Turnitin plágiumellenőrző programok és a GPTZero mesterséges intelligenciával működő tartalomfelismerők, amelyek a benyújtott munkákat hatalmas adatbázisokkal összehasonlítva vagy nyelvi mintákat vizsgálva elemzik, hogy azonosítsák a mesterséges intelligenciával generált szövegek statisztikai ujjlenyomatait.
Feladatuk az volt, hogy biztosítsák a szabványok betartását, de sok kritika érte őket ezért. A fő probléma a diákok magánéletének súlyos megsértése. A felügyelő szoftverek gyakran széles körű hozzáférést biztosítanak a diákok számítógépéhez, ami gyakorlatilag a magánterületüket megfigyelt környezetté alakítja. Ez adatbiztonsági és megfigyelési aggályokat vethet fel. Negatív hatással lehet a tanárok és a diákok közötti kapcsolatra, a diákok úgy érezhetik, hogy kihallgatják őket, és bizalmatlanságra épülő kultúra alakulhat ki.
Ráadásul ezek a technológiák valójában ronthatnak a helyzeten. Az arcfelismerő algoritmusok nem olyan pontosak a sötétebb bőrű emberek esetében, a viselkedésfigyelés pedig tévesen jelölhet meg olyan fogyatékkal élő diákokat, akik idegesek vagy mozgásra szorulnak. A technikai követelmények – modern számítógép, megbízható internetkapcsolat és csendes, magánterület – jelentős akadályt jelentenek az alacsonyabb társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező diákok számára, így a felügyelt vizsga letételének lehetősége kiváltságossá válik. Közismert, hogy a megfigyelés a vizsgadrukkot az egekbe emelheti. A félelem, hogy ártatlan viselkedés miatt jelzik, állandó zavaró tényező, amely ronthatja a kognitív funkciókat, ami azt jelenti, hogy a felügyeleti eszköz maga is veszélyeztetheti az értékelés érvényességét, amelyet biztosítani hivatott.
A „fegyverkezési verseny” túlmutatása: az integritás kultúrájának előmozdítása
Az a tény, hogy a kizárólag technológiai megközelítésnek vannak korlátai, azt mutatja, hogy átfogóbb, emberközpontú stratégiára van szükség. A megoldás nem a fokozott felügyelet, hanem a tanítási módszerek átgondolása és olyan intézményi kultúra kialakítása, amelyben a tisztesség mindannyiunk közös értéke.
A tisztességtelenséget legjobban úgy lehet megakadályozni, ha új, a valódi tanulásra összpontosító értékelési módszereket dolgozunk ki. Ez azt jelenti, hogy el kell mozdulni a nagy tétű, többválasztós vizsgáktól olyan feladatok felé, amelyek a diákokat arra ösztönzik, hogy tudásukat valós helyzetekben alkalmazzák, például problémamegoldó projektekben, esettanulmányokban vagy digitális portfóliókban. Ezek az „akcióalapú” értékelések egyszerűen nehezebben csalhatók. A nagy tétű vizsgák nyomását csökkenthetjük azzal is, hogy gyakrabban tartunk alacsonyabb tétű értékeléseket, és a nagy feladatokat kisebb lépésekre bontjuk. Ez szintén csökkentheti a csalás ösztönzőjét.
Ezt az új oktatási módszert szilárd intézményi keretekkel kell támogatni. Az első lépés egy világos, nyíltan megvitatott akadémiai integritási politika, amely elmagyarázza, miért fontos az integritás. A becsületkódexek is jól működhetnek, de csak akkor, ha a diákokkal közösen alakítják ki őket, hogy közös közösségi értékeket határozzanak meg, és mindenki érezze, hogy részese a folyamatnak. Végül is az iskolák és egyetemek kötelessége megtanítani a diákoknak az akadémiai konvenciókat. Ennek számos módja van, például kötelező képzések online, workshopok és könnyen követhető oktatóanyagok, amelyek olyan gyakorlati készségeket tanítanak, mint a helyes hivatkozás és a parafrázis.
Következtetés
Az online oktatás gyors növekedése arra késztetett minket, hogy elgondolkodjunk az akadémiai tisztességtelenségről. Az első reakció, amely kizárólag a technológia fejlesztésére irányul, idő- és pénzpazarlás, és több kárt okoz, mint hasznot. A felügyeletre és a büntetésre való összpontosítás etikai problémákat okozhat, és nem jó oktatási módszer, mert bizonytalanságot és bizalmatlanságot kelt a környezetben.
Az akadémiai integritás előrehaladásának útja a reaktív ellenőrzéstől a proaktív partnerségek felé vezet. A generatív mesterséges intelligencia megjelenése várhatóan forradalmi változást hoz, kiszorítva a hagyományos értékelési módszereket és megnyitva az utat olyan hitelesebb modellek előtt, amelyek olyan készségeket fejlesztik, mint a kritikus gondolkodás és a kreativitás. A haladáshoz kiegyensúlyozott, többszintű megközelítésre van szükség.
A stratégiának a tanítást kell prioritásként kezelnie, olyan értékelési módszerekkel, amelyek az integritást a leginkább kifizetődő útnak tartják. Mindezt szilárd intézményi kultúrával, nyílt kommunikációval és alapos képzéssel kell alátámasztani. Végül is a technológiát ésszerűen, kiegészítő eszközként kell használni, nem pedig a jó oktatás és az erős etika helyettesítőjeként.
Ha az online oktatásban sikerül bevezetni ezt az integrált megközelítést, akkor az túlléphet a versenydinamikán, és elősegítheti a hallgatókkal való olyan partnerség kialakítását, amely a valódi tudáskeresés iránti közös elkötelezettségre épül.
