Egy aranyember emlékére
Egy aranyember emlékére
Egy aranyember emlékéreKuthy József Agárdon született 1849. november 23-án, életútját így foglalja össze a Városi Levéltár és Kutatóintézet:
Atyja számadó volt a Nádasdy-uradalomban, ám korai halálát követően a nagyapa gondoskodott a fiúról, aki Kápolnásnyéken, Velencén, majd 1859-től a megyeszékhelyen koptatta az iskolapadot. Már hatodikos korában kiérdemelte a legtehetségesebb szavalónak járó díjat. Ráadásul nem költemények előadásával érte el mindezt, hanem Kölcsey, Eötvös József és Kossuth szónoklatainak interpretálásával.
Diákéveit 1868-tól a pesti Műegyetemen töltötte az ifjú Kuthy, ahol tovább folytatta az évfolyamelsőknek járó díjak begyűjtését. 1872. október és 1875. április között tanársegédként dolgozott alma materében, bár már 1874 novemberében megszerezte a tanári oklevelet. E tevékenységeivel párhuzamosan a Frőbel Nőegylet óvónőképző intézetében tanított magyar nyelvet, irodalmat és történelmet. 1875 tavaszától tizenkét évig élt és oktatott Zentán, a helybeli római katolikus gimnáziumban, ahova már eleve az igazgatói feladatok ellátása miatt hívta meg a város iskolaszéke. Áldozatos munkálkodásának köszönhető például a helyi gimnázium 1876-os megnyitása. Oly sokrétű tevékenységet folytatott és olyan eredményesen, hogy nemes egyszerűséggel „aranyemberként” emlegették a zentaiak.
Székesfehérváron aztán Kuthy József ott folytatta, ahol Zentán abbahagyta: nevezetesen minden követ megmozgatott a gondjaira bízott tanintézmény felvirágoztatásáért. Határozott értékrendet követő munkájának, hatékonyságának fokmérőjeként lehet felhozni, hogy pár év alatt 240-ről 400-ra emelkedett a főreáliskola hallgatói száma, 1891-ben pedig fenséges, palotára emlékeztető épületbe költözött az intézmény.
1892-ben a tanárok anyagi helyzetének orvoslására szerveztek egy kongresszust Budapesten. Az ezen résztvevők Kuthyt választották meg a kormánnyal tárgyaló előadójuknak, miután az ő javítási javaslatait fogadták el a gyűlésen.
Kuthynak a már diákkorában elismert szónoki tehetségét Székesfehérvár-szerte emlegették. A millenniumi ünnepségeken csakúgy, mint a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett szabadságharc kirobbanásának kétszázéves jubileumán (a Vörösmarty Kör oszlopos tagjaként) magával ragadó előadást tartott nagyszámú és élénk érdeklődést tanúsító hallgatóságának.
A köztiszteletben álló férfiú tanügyi működésének negyedszázados jubileumát 1897. december 23. délelőttjén ünnepelte Fehérvár vezetése a vármegyeháza dísztermében, amelyre egy 260 személyes bankettel, a Vörösmarty Kör helyiségeiben felszolgált díszebéddel tették fel a koronát.
A tanári mellett a mérnöki diplomát is megszerezte – az ifjabb szobrásznemzedék kiváló tehetségű tagjaként önmaga szervezett kollektív kiállítást 1908 októberében az újonnan épült Szent István-teremben. Ekkor már 59 évesen nem igazgatta a főreáliskolát, 1906-ban nyugdíjba vonult. Kétszer nősült, első alkalommal gyorsan özvegy lett, második feleségével, Göbel Teréziával négy gyermeket neveltek. A volt főreálgimnáziumi igazgató 1921. május 8-án hunyt el, családi síremléke a palotavárosi Szentháromság, közkeletű nevén Hosszú temetőben található.
Emlékére Bory Jenő – aki a főreálgimnázium hallgatója, később tanára is volt – készített el egy emléktáblát, mely a mai napig megtekinthető. A jelenben már a Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola működik az épületben, mely egy másik Bory-alkotásnak is helyt ad, erről itt írtunk részletesen.
A Kuthy József emlékét őrző tábla avatására 1931. december 13-án került sor, a 70 x 100 cm méretű márványtáblán egy 46 cm átmérőjű bronzrelief formázza az egykori igazgatót.
A tábla felirata:
„El nem múló kegyeletük jeléül állították e táblát a volt tanítványok Dr. Kuthy József igazgatónak.
1949 + 1921
Mint a reáliskolai tanügy lelkes apostolának, ki intézetünket naggyá és virágzóvá fejlesztette s ki szíve minden dobbanásával az emberszeretet és a haza szent eszményeit szolgálta. 1931. december 13.”
