Harry Potter meghalt és jól áll neki - Legendás állatok és megfigyelésük kritika
Harry Potter meghalt és jól áll neki - Legendás állatok és megfigyelésük kritika
Harry Potter meghalt és jól áll neki - Legendás állatok és megfigyelésük kritikaBecsületére legyen mondva, J.K. Rowling aztán tényleg mindent megpróbált. Kezdte az Átmeneti üresedés (The Casual Vacancy) című könyvvel, amiből a BBC forgatott három részes minisorozatot. A történet egy kisváros elhunyt képviselője és a megüresedő pozíció körül bonyolódik. Maradjunk annyiban, hogy ez nem jött be. Aztán volt egy kísérlet Robert Galbraight álnéven a krimik világába. Az első könyv, a Kakukkszó (The Cuckoo's Calling) bár nem kapott rossz kritikákat, de azért igazán átütő siker csak akkor lett, amikor "véletlenül" kiderült, hogy az álnév mögött Rowling rejtőzik. Azóta jött még két Cormoran Strike-sztori (Selyemhernyó; Gonosz pálya), és a BBC már készíti a könyvekből a sorozatot. De hát ez sem egy Potter-léptékű diadalmenet.
Várható volt tehát, hogy előbb-utóbb az angol írónő beadja a derekát és jönnek az újabb Potter-sztorik. Nyáron megjelent egy könyv (Harry Potter és az elátkozott gyermek), majd november 17-én mozikba került a Legendás lények és megfigyelésük. Utóbbiról talán kijelenthetjük, hogy az eddigi legjobb Rowling-féle varázsvilágban játszódó film.
A történetről sokat nem mondanék, ezt már mindenki elolvashatta máshol vagy akár a moziban is láthatta már a filmet. Röviden: Göthe Salmander (Eddie Redmayne) New Yorkba érkezik egy bőröndnyi legendás állattal, de egy szerencsétlen véletlen folytán páran meglépnek a táskából. Közben pedig egy gonosz varázslat szedi áldozatait a városban és pengeélen táncol a varázsvilág lelepleződése. Salmandernek be kell fognia a lényeket, hogy bebizonyíthassa: nem azok okozzák a New York-i lakosok megtizedelését. Nagyjából ennyi lenne, ha ez kevés, akkor itt az előzetes:
Rögtön talán kezdjük is azzal, hogy mennyire jót tesz a filmnek, hogy nem szerepel benne Harry Potter: nagyon. Azért ne örüljünk, mert sikerült így is egy végtelenül együgyű karaktert összekukázni a főszerepre: az egyarcú Eddie Redmayne méltó utódja Daniel Radcliffe-nek, aki az előző nyolc filmben alakította a szemüveges varázslótanoncot. Az Oscar-díjas Redmayne végig annyira bugyuta, hogy szabályosan kellemetlenül érzi magát tőle az ember. Különös ismertetőjegye, hogy nem néz senkinek a szemébe. Ettől kicsit olyan érzésünk is lehet, mintha vak lenne a címszereplő. De nem.
Sok szót ne is pazaroljunk a főszereplőre, mert nem éri meg. Mivel ez egy ötrészes sorozat első epizódja, valahogyan csak összevakarják majd a következő négyre. Ha nem, az sem nagy baj: végül is Harry Potternél is nagyjából az összes szereplő jobb volt a megelőző filmekben és ennek ellenére mégis tovább forgott a Föld. Nem a főszereplő a lényeg ugyanis, hanem a világ. És erre viszonylag gyorsan rádöbbenünk, amikor elkezdődik a film, megjelenik a Warner-logo, megszólal az ismert zene és a sötét fellegekből feltűnik az új film címe, ismerősnek tűnő karakterkészlettel szedve.
Szóval ez itt nem az új Harry Potter-film, hanem a Rowling-féle varázsvilágban játszódó új film. És ha így nézzük, akkor máris mennyi lehetőség kínálkozik, ugye? Szabályosan történetek sokasága sejlik fel előttünk: előzményfilmek, folytatások, mellékszálak és bármi. Harry Potter csak egy apró (de fontos) része ennek az univerzumnak. Olyan ez, mint a Star Wars, csak J.K. Rowlingé. Neve is van: Wizarding World of Harry Potter, de esküdni mernék rá, hogy az "of Harry Potter" szépen lassan le fog kopni onnan, de legalábbis idővel jelentőségét veszti. Ez lenne tehát Hary Potternek a halála, amire a címben is utaltam és annyira, de annyira jól áll ennek a filmnek.
De talán még ennél is jobban áll neki az, hogy ez az első Potter-film Rowling-film, amit nem előzött meg könyv. Tehát mindenki úgy ül be a moziba, hogy ismeretlen számára a sztori. A Harry Potter-filmek egyik legnagyobb gyengéje mindig is az volt, hogy a rendezők és forgatókönyvírók a legtöbb részben érezhetően elképesztően ragaszkodtak a könyvek cselekményéhez. Egyszerre kellett kiszolgálni azokat a milliókat, akik már olvasták a könyveket, és azt a még több milliót, akik nem. El kellett magyarázni, hogy mi micsoda és miért az, de közben mennie kellett előre a történetnek. Kompromisszum kompromisszum hátán. Ezzel szakított ez a film. A Legendás lények és megfigyelésük direkt a vászonra készült, és ez meg is látszik rajta. A sztori végig érdekes, izgalmas, nincs agyonmagyarázva, nem kell kapkodni, nem sietünk sehova, Rowling pedig piszok jól ír forgatókönyvet is.
És nem nézi hülyének a rajongókat. Külön piros pont, hogy a történet nem egy újabb gyerekfilm, sőt. Rowling tisztában volt vele, hogy a film bázisát - és majd az ezt követő négy filmét is - azok adják, akik az eddigi történeteket szerették. Az első Potter-könyv 1997-ben jelent meg, egy 11 éves fiúcskáról szólt. Ha tehát úgy nézzük, akkor aki a szorosan vett célcsoporthoz tartozik és maga is 11 éves korában kezdte el Potter-sztorikat, az 2016-ban kereken 30 (!!!) éves és simán benne van a pakliban, hogy már a saját gyerekeivel érkezett erre a vetítésre. Ennek megfelelően egyébként a film végig kiválóan egyensúlyoz és nem megy le túlságosan kutyába, nem lesz gagyi (na jó, a bőröndben tett első kirándulás talán egy kicsit vérszegény lett), megtalálja a hangot a jelenlegi és az egykori gyerekekkel is.
Aki abban a sorrendben haladt a Potter-univerzumban, ahogy megjelentek a könyvek és filmek, annak feltűnhetett, hogy Rowling egy idő után a könyvek helyett forgatókönyveket kezdett el írni. Az első négy könyv jelent meg úgy, hogy nem volt még kész egy film sem, az ötödik kötet (Harry Potter és Főnix Rendje) már úgy érkezett a könyvesboltokba, hogy túl voltunk az első két filmen. Innentől érezhetően megváltozott az írónő stílusa: az ötödik kötet olykor már kínosan túlmagyarázott mindent, bár könyvet írt, a sorok sokszor mégis a jövendőbeli rendezőnek szóltak, hogy pontosan mi és hogyan is néz ki. Talán nem véletlenül ez lett a sorozat legvaskosabb kötete is egyben.
Most viszont nem kellett semminek megfelelni, nem voltak előzmények, csak egy jó sztori kellett. Megkaptuk. Nem kell sokat várni a filmtől, csak egy kellemes 133 percet, amit újra a varázsvilágban tölthetünk el. Még így is roppant kellemes felüdülés a képregényfilmek egyhangúságától áztatott mozitermekben ez a film, bár ugyanúgy megkapjuk a CGI-t, mint manapság már minden blockbusternél. Csak valahogy ez más, természetesebb, hihetőbb, és a történet szerves része. Egynek mindenképpen jó, de simán benne van a filmben a duplázás lehetősége is: azaz minden bizonnyal sokan beülnek rá majd még egyszer, ha másért nem is, akkor a hangulatért. Csak hagyjuk otthon az elvárásokat, szórakozni megyünk a moziba és - akármennyire siralmasan is hangzik - egy kicsit nosztalgiázni.
Aki pedig nem hisz nekem, és csak a számok nyelvén ért, annak itt van egy lista arról, hogy az IMDb felhasználók értékelése alapján mi a sorrend az eddig megjelent varázsvilág filmek között:
Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész - 8,1 pont
Legendás állatok és megfigyelésük - 8,0 pont
Harry Potter és az azkabani fogoly - 7,8 pont
Harry Potter és a tűz serlege - 7,7 pont
Harry Potter és a Halál ereklyéi I. rész - 7,7 pont
Harry Potter és a bölcsek köve - 7,5 pont
Harry Potter és a Főnix Rendje - 7,5 pont
Harry Potter és a félvér herceg - 7,5 pont
Harry Potter és a titkok kamrája - 7,4 pont
A Legendás állatok és megfigyelésük világszerte 218 millió dolláros bevétellel nyitott az első hétvégén. Ez nagyjából megegyezik az év azonos időszakában bemutatott Éhezők viadala filmek bevételi adataival. Csak Magyarországon 107 123 néző váltott jegyet az új varázslós filmre, mintegy 155 millió forintot hagyva a magyar mozik pénztárainál.
