Amikor Fehérvárt elzárta a havazás az ország többi részétől
Amikor Fehérvárt elzárta a havazás az ország többi részétől
Amikor Fehérvárt elzárta a havazás az ország többi részétőlA nagy magyar havazások történetében 2013. március 15. biztosan előkelő helyen szerepel majd, de ott lesz az élmezőnyben 1987. január 12., hétfő is. Ez volt A Nagy Havazás Magyarországon. Az első, média által jól és alaposan dokumentált kőkemény tél, ami megbénította az országot néhány napra.
Fejér megye és Székesfehérvár pedig különösen kapta az égi áldást: a hatalmas hó gyakorlatilag elvágta az ország többi részétől a környéket. Aki ott volt, átélte, sosem felejti el, bár az idő nyilván megszépíti az emlékeket: a nagy hóból még nagyobb lett, a szélből orkán, a csendes hószakadásból mennydörögve ömlés. Az emlékek már csak ilyenek: hajlamosak vagyunk ferdíteni.
Azért, hogy valamennyire teljes, és a lehetőségekhez képest objektív képet kapjunk azokról napokról, összegyűjtöttünk több beszámolót is '87 januárjából.
1987. január 12., Budapest (Fotó: Kleb Attila/MTI)
Röviden az 1987-es Nagy Havazásról:
A Nagy Havazás 1987. január 8-án kezdődött: nagyjából öt centiméter hó esett. Az igazi masszív hóesésre még két napot kellett várni: január 10-én, szombaton este az egész országban komoly havazás kezdődött. Mindezt egy mediterrán ciklonnak köszönhettük, még a déli országrészben is több tíz centiméternyi hó hullott. A havazás napokig el sem állt.
Az ország nagyjából összeomlott: megbénult a közlekedés, bezártak a munkahelyek, óvodák, iskolák, nem működött a szállítás, gondok voltak a tüzelőanyag-ellátással, elfogytak az élelmiszerek a boltokból és az emberek jobb híján otthon maradtak, mivel gyalogosan is nehézkes volt a közlekedés. A csúcspont január 12., hétfő volt, amikor a hétvége után be kellett volna indulnia egy dolgos hétnek, ami a fenti körülmények miatt nem ment. Az emberek azonban a nehézségek ellenére élvezték a helyzetet, ez lett A Tél, amihez a mai napig fogható nem volt Magyarországon.
Közlekedési hírek a rádióban 1987. január 12-én:
Így emlékszik Valéria, a Vörösmarty Rádió Facebook oldalának kommentelője:
"Nekem vannak emlékeim erről a napról. Érdekes, mikor megláttam, hogy esett a hó (talán a 10. emeletről nem tűnt olyan veszélyesnek), eszembe sem jutott, hogy ne menjek dolgozni. Egy 5 éves és egy 7 éves gyerekkel elindultunk óvodába, iskolába, dolgozni. Még akkor sem jutott eszembe visszafordulni, amikor a Gáz utca-Benke Ferenc (ma Sarló) utca kereszteződésében több, mint fél méteres hótorlaszon kellett átvergődni. Érdekes, a gyerekek se tiltakoztak. Na, a mai eszemmel már biztos nem indulnék el, vagy visszafordulnék.
Aztán rendben leadtam a gyerekeket, nem ők voltak az egyetlenek. Az óvodában zsíros kenyeret "főztek" a dajka nénik ebédre, mert az ebédszállító sem tudott közlekedni. A gyerekek élvezték. Miután biztonságba helyeztem a gyerekeket, elindultam a Videotonba dolgozni. De nem jártak a buszok, így több százan gyalogoltunk Berényi úton az út közepén.
Megérkeztünk a fűtött irodába, teát főztünk, melegszendvicset készítettünk az NDK-s szendvicssütőben. Aztán a későbbi napokban sokan jelentkeztek az orvosi rendelőkben fül és kézfagyással. Délután a boltban nem lehetett kenyeret kapni, de ez sem volt számomra probléma: vettem élesztőt, liszt volt otthon, sütöttem kis zsemleszerű cipókat. A gyerekek ezt is élvezték. A gyerekek néha még most is emlegetik, és akkor azonnal kell nekik sütnöm ilyen kis cipókat. Szóval, mi nem őrzünk rossz emlékeket. Aztán utána néhány napig persze otthon maradtunk. Természetesen nagyon sok gondot okozott akkor a komoly hóesés, szél. Azért nem kívánom, hogy újra legyen ilyen. Most már nehezebben viselném, illetve ki sem tenném a lábam a lakásból."
1987. január 12., Budapest (Fotó: Baric Imre/MTI)
Ilyenek voltak ezek a napok Edina, a Vörösmarty Rádió Facebook oldalának kommentelője szerint:
"Emlékszem, vasárnap a nagyszüleimnél voltunk vidéken. Már délutánra elég nagy hómennyiség leesett, az utcából a Zsigánkkal csak egy lovaskocsit szorosan követve tudtunk kijutni, hogy hazajöjjünk Fehérvárra. A 811-es úton alig tudtunk haladni, csúszkált az autó (még jó, hogy szinte kihalt volt az út, alig volt forgalom). Másnap reggel éppen indultam volna az iskolába, az öcsém pedig az óvodába mikor telefonáltak hogy nem lesz tanítás, így aztán otthon maradtunk. Az utcákon csend volt, csak gyalogosokat lehetett az úttesten is látni, a bolt előtt hosszú sor állt tejért és kenyérért. A környékbeli gyerekekkel vidáman ugráltunk a félméteres hóban, miközben a házak lakói próbálták némileg járhatóvá tenni a bejáratok környékét."
1987. január 14., Budapest (Fotó: Pataki Gábor/MTI)
Székesfehérvári gyerekfejjel 1987. január 12-ről:
"Hét éves voltam (már néhány napja), és első osztályos tanuló. A székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába jártam, Szabó Marika néni volt az osztályfőnököm, a földszinten balra a leghátsó terem volt a miénk, rögtön a későbbi tornaszoba mellett. A földszinten volt a terem és ahogy ültünk a neonnal megvilágított osztályteremben a zöld padokban, azt láttuk, hogy a kint feltorlódott hó az terem ablakának alsó harmadáig ér. Elsősök voltunk, szeptemberben kezdtük az iskolát, a tanárok pedig hazaküldtek minket: aznapra ennyi volt a tanítás. Az iskola kertjében szabályosan egy folyosó vezetett el a kapuig, két oldalon masszív hófal, autók alig a Berényin. Hazasétáltunk abban a havazásra annyira jellemző csendben. A lakáskulcsom egy szürke madzagon lógott a nyakamban, az aranyszínű kulcs nyitotta a felső zárt, az ezüst pedig az alsót. Életemben először mentem haza egyedül az iskolából."
1987. január 15., Budapest (Fotó: Pintér Márta)
A Magyar Televízió beszámolója a nagy havazásról:
beautyhunt, az időkép.hu kemmentelője határőr volt akkoriban:
"Azt a telet soha nem feledem! Számomra a határőrség intézménye jutott, az általános kétórás őrségváltásokat egyórásra csökkentették a -25-30 fokos hideg miatt. Több társam a fülének vagy orrának lefagyások miatt került kórházba. A megfagyott fül külön veszélyes volt mert ha hozzáértél, le is tört! A hideg levegő ellen az arc elé tekert törölközővel védekeztünk, melynek hátránya az volt, hogy a leheletünk a becsukott szemünket össze is fagyasztotta! A kötelező reggeli tornát megszüntették, amit az egész napos hólapátolással pótoltunk. Persze az idő múlásával minden megszépül!"
(Fotó: VWVortex.com)
juszuf66, az időkép.hu kommentelője a '87-es nagy havazásról:
"Az 1987. január 12-13-i havazás csak egy állomása volt a télnek és nem csak erről volt emlékezetes. Az időjárás figyelése már ekkor érdekelt és erről a télről több esemény megmaradt az emlékezetemben. A tél már 1986 decemberében elkezdődött. 1986. december végén már mértek -20-25C fokos hideget. Mint említettem a tél egy állomása volt a 1987. január 12-13-i havazás. Ez azért volt emlékezetes, mert -10-12C fokos hőmérséklet mellett hófúvással 30-35 cm-es hóréteg alakult ki. Ez után Pakson mértek -30C fokot is. Az enyhülés esőt hozott a Dél-Dunántúlra -13C fok mellett. Pécsen még a nyári időszakban rendszeresített jégrakétákat is bevetették. Ez után állt el a csapadékhullás. 1-2 cm jégpáncél alakult ki a hó tetején, amely az őszi kalászosok, szőlő és füge pusztulását okozta. Január végén ismét jelentős havazás volt a Dél-Dunántúlon (kb. 20-25 cm). A téli idő február végéig kitartott. Jeges jégbordás utakon tanultam vezetni Pécsen.
A Mohácsi Busójárásra (február végén tartják) a Mecseken keresztül utaztunk. Az erdőben a fákat még mindig a januári ónos eső jege borította be, és a Dunán is 60-80%-os jégzajlás volt. A tél még nem ért véget, ugyanis március negyedikén újabb havazás és hideg hullám érte el hazánkat és nem egy helyen mértek -20-21C fokos hideget. Kaposváron március 15-én -10C fokos hidegben indultam el vezetni tanulni és a zselici erdei utakon még a havas úton való vezetést gyakoroltam."
