Weisz Fanni és a lovakWeisz Fanni és a lovak
Vajon miért dönt úgy egy sportverseny rendezője, hogy a versenyszervezés egyik sarokpontjává teszi azt, hogy a fogyatékossággal élőknek különleges figyelmet kapjanak? Tán a családban, a barátok közt vannak mozgáskorlátozottak? Nem. Ahogy Széplaki Attila, a Velencei Vágta rendezője az fmc.hu-nak elmondta, egyszerűen csak úgy érzi, fontos figyelnünk azon embertársainkra, akik nehezebben boldogulnak a mindennapi tevékenységek során.
Vajon miért vállalja el egy hallássérült modell, Weisz Fanni, hogy egy lovasverseny háziasszonya lesz? Egyrészt, ahogy azt a Vörösmarty Rádióban elárulta azért, mert esélyegyenlőségi aktivistaként így is építheti a siketek és hallók közti hidat, másrészt teljesen érthető okból: boldog, hogy így „a siketek is érteni fogják, mi történik és élvezni tudják ezt a szuper napot”.
De vissza a lovakhoz: „Mikor először lovagoltam, akkor tudatosult bennem, hogy milyen nagy és szép ez az állat – mondja Weisz Fanni. Mikor kipróbáltam élőben a lovaglást, rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk.” Fanni mindig is szeretett volna lovagolni, mert a lovak mellett mindig biztonságban érezte magát: „A ló nagy, én pedig kicsi. Imádom, amilyen okosak és érzékenyek!”
Az talán közismert, hogy a lovak és a sérült emberek között különleges kapcsolat tud kialakulni. Gondoljunk csak arra, hány szívbemarkoló vagy épp felemelő történetet hallottunk, olvastunk már arról, hogyan segítettek a lovak egy-egy ember felépülésében, életminőségének javításában. A lovasterápia például lovak segítségét alkalmazza különféle fogyatékossággal rendelkező gyerekek gyógyításában, legyenek mozgáskorlátozottak, értelmileg akadályozottak, figyelemzavarral vagy épp beszédfejlődési zavarral küzdők, mint a következő videóban szereplő kisfiú: