Kapjon-e a gyerek okostelefont és ha igen, mikor?
Kapjon-e a gyerek okostelefont és ha igen, mikor?
Kapjon-e a gyerek okostelefont és ha igen, mikor?Napjainkban már annyira hétköznapi a mobilhasználat, hogy szinte azt nézzük ferde szemmel, aki a buszon ülve könyvet olvas. “Analóg” könyvet. Lassan-lassan ott tartunk, hogy már retrónak tekintjük a nyomtatott, finom, könyvillatú kiadványokat. De ezzel nincs mit kezdenünk. Világunk már nem olyan, mint gyermekkorunkban. Ez már egy digitális világ, azonban mi szülők sokat tehetünk annak érdekében, hogy gyerekeink megismerjék a könyv fílingjét.
De vissza az alapkérdéshez!
Mikor kapja meg a csemete élete első, nyilván már okostelefonját? Mi családilag azon az állásponton vagyunk, hogy a lehető legkésőbb. Épp a minap fejtettem ki álláspontomat egy baráti beszélgetés közepette, de nem arattam vele osztatlan sikert. Én ezt az időpontot ha lehetne, a 18. betöltött évhez kötném, de tudom ez lehetetlen. Kicsit talán túlzó is, de korábban már írtam az internet veszélyeiről, melyek kicsit sem alaptalanok. Szóval van szülői felelősség bőven.
Kisiskolás korban (leginkább) még csak a szülői féltés indokolja, hogy saját telefont kapjon a gyermek.
Azonban azt is be kell lássam, hogy világunk nem csak abban más, hogy digitális, hanem abban is, hogy a minket körülvevő élet is már egy más ritmusban halad. 25-30 éve a kutya sem foglalkozott azzal, ha fél óra késéssel értem haza a suliból, igaz nem is volt akkora forgalom az utcákon, mint manapság és a játszóterek sem voltak bekerítve. Szóval el tudom fogadni az aggódó szülők álláspontját, hogy őket megnyugtatja, ha a gyerek online és elérhető bármikor.
A legnagyobb befolyásoló tényező azonban az lesz, amikor az oviból már éppen kinőtt gyermek elkezdi nyüstölni a szülőket, hogy ő bizony mobilt szeretne. De most őszintén, ezen azért annyira nem kell csodálkozni. A gyermek első számú példaképe a szülő, és mit lát? Apa is, anya is nyomkodja. Sőt, ha körülnéz az utcán, a boltban, talán még az oviban is, ott is nyomkodják a felnőttek. Akkor már miért ne nyomkodhatná ő is? És itt van az a pont, amikor nekünk, szülőknek kell elmagyarázni a gyereknek, hogy az, hogy időnként nyomkodhatja apa telóját, még nem jelenti azt, hogy ő is kaphat. De az igazi kihívás a beiskolázás időpontja lesz, mert a kisiskolások jelentős részének már van saját mobilja.
Hogy hány éves kortól is ajánlott vagy adható a gyerkőc kezébe saját telefon, arról igencsak megoszlanak a vélemények. Más-más életkorról beszélnek a szülők, a pszichológusok, a tanárok, a tudósok és az orvosok is. Ráadásul nyilván a kérdésre a válasz családonként eltérő, és rettentően szubjektívek az érvek is. Jó válasz - szerintem - nincs, csak annyit tehetünk, hogy egy jó/rossz listát felállítva elkezdjük összeírni az érveket, ellenérveket, és a végére talán körvonalazódni fog fejünkben a válasz. Lássuk az én szubjektív listámat!
Negatívumok:
- Magas havi telefonköltségek
- Esetleges függőségek kialakulása
- Élettani hatások (kevesebb mozgás)
- Iskolai konfliktusok a gyakori órák alatti telefonhasználat miatt
- Internetezés veszélyei
- Telefonlopások
Pozitívumok:
- Kapcsolattartás (főleg a szülőkkel)
- Információszerzés (bár ez 10 éves kor alatt inkább negatívum)
- Szórakozás (bár ez 10 éves kor alatt inkább negatívum)
A Nagydöntés Blog nem reprezentatív felmérése alapján a szülők zöme 10-14 éves korban venné gyermekének az első mobilt.
Az orvosok szerint az esetleges egészségügyi rizikók miatt 9 éves kor alatt nem ajánlott telefont vásárolni a gyereknek - hacsak nem járhat már 8 évesen is egyedül iskolába. Ebben az esetben jó, ha van nála telefon, amit vész esetén használhat. Szerintem 11-13 éves korról mondható el, hogy talán már kaphat a gyermek mobiltelefont, de azért ha lehet, próbáljuk minél későbbre tolni az első készülék beszerzését. Nem csak a mobilozásból fakadó káros sugarak miatt.
A felnőttek körében egyre nagyobb probléma a netfüggőség és mobilfüggőség. Ne tegyük ki a gyermeket annak, hogy már ilyen fiatalon beleessen ebbe a csapdába. Ők még általában nem ápolnak külföldi vagy távoli városban élő barátokkal mélyebb kapcsolatot, mindenki, aki fontos számukra, elérhető közelségben van (osztálytársak és családtagok), így a kommunikáció szempontjából nincs olyan nagy szükségük a telefonra. Játszani pedig kisiskolás korban még inkább a játszótéren kellene, mint a mobiltelefonon. Amint elkezdenek egyedül közlekedni, már vásárolhatunk nekik egy régebbi típusú telefont, amin még csak telefonálni és sms-ezni tudnak, és nem nyílik ki előttük az internet időnként veszélyes és függőséget okozó kapuja.
Bárhogy is döntünk, egy tuti, mindenképp beszélgetnünk kell a gyermekkel a telefon használatáról, főleg arról, hogy az nem játékszer és nem azért kapja, hogy olyannal töltse az idejét, ami nem neki való.
