Aki tűzoltó, csak jó ember lehet!
Aki tűzoltó, csak jó ember lehet!
Aki tűzoltó, csak jó ember lehet!Gyerekkorodban mit gondoltál a tűzoltókról? Hogyan kaptál kedvet ehhez a pályához?
A családomban vagy az ismeretségi körünkben nem voltak tűzoltók. Mégis úgy alakult, hogy korán megérintett ennek a hivatásnak a szele, olyan 9-10 évesen. Akkor történt egy tűzeset a második szomszédunkban. Belecsapott a villám a házukba, ami ki is gyulladt. Édesapámmal együtt néztük a tűzoltókat, ahogyan dolgoznak, és akkor valahol a lelkem mélyén engem már megfertőzött ez a munka. Az eredeti szakmám végül autószerelő lett, az a tevékenység is nagyon örömteli számomra a mai napig is. De csak körülbelül két évig dolgoztam benne. Akkor sodorta az utamba az élet azt az újsághirdetést, melyben tűzoltónak lehetett jelentkezni. Megpróbáltam, sikerült, és azóta itt vagyok.
Mi kellett hozzá, hogy felvegyenek?
Akkor még nem volt kötelező az érettségi, most már az a minimum elvárás. Fizikai, pszichológiai és orvosi alkalmassági vizsgálaton kellett megfelelnem. Miután mindezeket sikeresen végigcsináltam, egy öt hetes alaptanfolyam elvégzése után lehettem betanított tűzoltó. Vonulós tűzoltónak szereltem fel, és két év után mentem el zászlós képző iskolába. Az egy úgynevezett különleges szer kezelői iskola volt Pesten, utána különleges szer kezelő lettem és szerparancsnok.
Milyen munkakörök, feladatkörök léteznek a tűzoltó szakmán belül?
Mindenki egyformán tűzoltó, ez a legfontosabb. Mindenkinek a munkájára nagy szükség van. De természetesen vannak különböző beosztások. Vannak különleges szer kezelők, akik például az emelőkosaras gépjárművet kezelik, vezetik. A gépjárművezetők, akik a tűzoltó autókat, fecskendőket, szereket vezetik. Vannak a beosztott tűzoltók, akiket a tűzeset helyszínén láthattok locsolni és a tömlőt gurítani. És mindezeknek vannak vezetőik: minden autónak, minden szernek egy szerparancsnoka, aki az arra beosztott embereknek kvázi a főnöke. Az adott napra beosztott, teszem azt, 24 ember munkáját irányítja a szolgálatparancsnok.
Mióta dolgozol mint tűzoltó?
1994. novemberében szereltem fel, és azóta folyamatosan Fehérváron dolgozom. Jelenlegi beosztásomban, 2012. április 1. óta a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálatnál vagyok kiemelt főelőadó beosztásban. Munka közben végeztem el az iskoláimat is. ’96-97-ben voltam zászlós képzőn, majd egy éves különleges szer kezelői képzésen. 2004-ben érettségiztem, 2008-ban lediplomáztam a Nemzetvédelmi Egyetemen had- és biztonságtechnikai üzemmérnöki szakon. 2010-ben egy éves tiszti szervező iskolát végeztem. 2012. óta dolgozunk tűzoltóként a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálatnak, akkor egy műveleti szolgálati tanfolyamon is részt vettem. 2013-ban tűzvizsgáló tanfolyamon voltam, ez több részből áll, mind a három részt végigcsináltam, most 2017-ben pedig rendészeti szakvizsgát tettem.
A tűzvizsgáló azt jelenti, hogy megállapítod, milyen típusú tűzről van szó?
Nem egészen. A tűzvizsgálat a tűzeset helyére, idejére és okára irányuló nyomozati tevékenység. Például ha felmerül a szándékosság gyanúja. Léteznek konkrét kritériumok, hogy mely esetekben kell hivatalból tűzvizsgálati eljárást indítani. Mi, a műveleti szolgálat vagyunk azok a személyek, akiket ezzel a feladattal megbíztak.
Sokszor elgondolkozom azon – például a Te hivatásoddal kapcsolatban is, hogy akiknek állandóan veszélyes helyzetekben kell helyt állniuk, emberi életeket, értékeket menteniük, vajon az a jobb, ha távol tartják magukat érzelmileg a helyszínen zajló eseményektől, vagy nagyon is át élik ott, abban a pillanatban, hogy mi minden történhet?
Ez egy nagyon is emberi hivatás, őszinte érzések nélkül nem megy. Hiszen a helyszínen egymásra vagyunk utalva a kollégákkal, figyelnünk kell a másikra, feltétlen bizalommal fordulni egymás felé. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Enélkül nem megy. De ugyanakkor, ott a helyszínen, amikor egy káresethez megyünk, valakinek az égő házát oltani, kihozni dolgokat, akkor a természetesen a feladatra koncentrál mindenki, arra, hogy minél gyorsabban, minél szakszerűbben, minél kevesebb kárral, minél hatékonyabban végezzük el a munkát. A szolgálati csoportunknál, - de az országban feltételezem ez minden tűzoltóságnál így van - , egy káreset után, mikor bemegyünk, megfürdünk, rendbe tesszük a szereket, az autót, utána leülünk és jól kibeszéljük magunkat. Egymás a pszichológusai vagyunk. Az események nyom nélkül nem múlnak el senki számára.
Fontos, hogy a félelemből tudj erőt meríteni?
Mint magánember, nem titkolom, én is félek. Ha a gyerekeim megkérdezik, hogy apa, szoktál-e félni?, nekik is megmondom, hogy így van. Szerintem aki semmitől nem fél, saját magának is hazudik. Ami a tűzoltó feladatvégzését illeti, a félelem is az egyik összetevője annak, hogy sose csináljunk rutinból semmit. Nem lehet ész nélkül beleugrani egy szituációba. Mindig meg kell próbálni előrelátóan és logikusan gondolkozni, hiszen rengeteg dolog van, amire egyszerre oda kell figyelni és minden eset más. Magam is sokszor éreztem azt, hogy fogalmam sincs mi vár rám. De ez tart életben minket.
Ilyen intenzív közös élmények hatására gondolom a kollégák között is szoros emberi kötelékek alakulnak ki.
Persze, hiszen 24 órás szolgálatban vagyunk, reggel 6-tól másnap reggel 6-ig itt együtt vagyunk, ha akarunk, ha nem. Együtt sportolunk,együtt kajálunk. Ünnepnapokon, vagy egy nyugodtabb hétvégén sokszor főzünk is valamit közösen, ha a szolgálat engedi. Aztán leülünk egy nagy asztalhoz mindannyian és az egész brigád együtt eszik.
Olyan szinten is barátiak ezek a szálak, hogy akár a családjaitok is jóban vannak?
Igen, hiszen gyakorlatilag ez a második családunk. Szoktunk családi napokat tartani, ahol a feleségeket, gyerekeket is megismerhetjük.
A Te gyerekeid mennyi idősek?
15 és 13 éves fiaim vannak. Úgy érzem, ők büszkék rám, hogy ez a hivatásom.
Őket érdekli a szakmád?
Szerintem nem. De ez nem is fontos: mindössze azt szeretném, hogy azt csinálják, amiben ők jól érzik magukat.
A gyerekek számára ez egy nagyon misztikus foglalkozás. Óvodás, iskolás csoportok is szívesen tesznek látogatást a tűzoltóságon egy kicsit kíváncsiskodni. Jó érzés nektek, hogy így felnéznek rátok?
Jó látni a csillogó szemüket, amikor belebújhatnak egy tűzoltó sisakba, kesztyűbe, ruhába, aminek mondjuk füstszaga van. Megnézik a járműveket, körbevezetjük őket, csinálunk egy próbariasztást is. Nagyon aranyosak, öröm látni a lelkesedésüket ilyenkor.
Mit mondasz nekik, hogy miért jó tűzoltónak lenni?
Mert jó jónak lenni. Talán ezért. Mert az gondolom, aki tűzoltó, az már eleve jó ember. Nem lehet rossz.
Amikor nem vagy szolgálatban, hogy pihensz?
13 éves korom óta motorozom, az a másik nagy szerelmem. Siklóernyőztem pár évig, de azt veszélyesnek találtam egy idő után. Persze a motorozás sem veszélytelen, de azért a nyugodtabb fajtáját űzöm: páran barátokkal túrázgatunk, ez igazán kikapcsol.
Azt fontosnak érzed, hogy azoknak, aki érdeklődnek ez iránt a hivatás iránt, átadd a tudásodat, a tapasztalataidat?
Persze. Megtisztelő számomra, hogy a vezetőségünk minket, a műveleti szolgálatot nagyon sokszor felkér különböző tanfolyamokon való oktatásra. Ezek jó alkalmak, hogy elmondjuk, bemutassuk, gyakoroltassuk azokat a dolgokat, amiket mi magunk is régebbi kollégáinktól lestünk el. Szívesen adom tovább mindazt, amit tudok.
Kiből lesz jó tűzoltó? Milyen személyiségjegyekkel érdemes belevágni ebbe?
Bárkiből lehet szerintem jó tűzoltó. Elhivatottság kell hozzá. Ez egyenruhás, kvázi félkatonai szervezet, mely alá-fölérendeltségi viszonyokra épül. Itt utasítást, parancsot kaphatsz, illetve adott esetben adnod kell. Ezt el kell tudni fogadni. A fegyelem az alapja mindennek.
