Benicio del Toro elszabadul - Sicario 2 - A zsoldos kritika
Benicio del Toro elszabadul - Sicario 2 - A zsoldos kritika
Benicio del Toro elszabadul - Sicario 2 - A zsoldos kritikaKülcsín
Mindig is érdekes témaként szolgált, mind filmek és sorozatok, mind pedig videójátékok terén a drogkartellek világa és a bandaháborúk véres hétköznapjai. Viszont azon túl, hogy természetesen elítélendőnek tartok minden efféle tevékenységet, azt is el kell ismernem, hogy a kartellek csatározásai nemcsak érdekesek, hanem több mint tökéletes alapanyagként is szolgálnak, hogy egy ütős, sokszor valós sztorit tálaljanak a moziba járóknak. Hiszen minden van benne, ami kell a mai szemnek: látványos akciók, brutális arcok és fegyverek minden mennyiségben.
Ennek örömére érkezett a közelmúltban a Pablo Escobar életét feldolgozó Narcos, amellyel párhuzamosan a mozikba is hasonló alkotással készült Hollywood, így Denis Villeneuve, a jelenkor egyik rendezőzsenije 2015-ben Taylor Sheridannel az oldalán összehozta a Sicario - A bérgyilkost, amely az Egyesült Államok és Mexikó határán fokozatosan leépülő alvilágot mutatta be.
Persze első blikkre mindenki azt hitte, hogy valami pörgős akcióorgiával lepnek meg minket, a Sicario ezzel szemben egy fojtogatóan őszinte, felkavaróan sötét pszichothriller volt, amely olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy máig a kedvenceim között tartom számon. A film aztán mind a kritikusokat, mind pedig a nézőket megnyerte, így nem is volt kérdés a folytatás. A főszereplők Josh Brolin és Benicio del Toro maradtak, ám rajtuk és Taylor Sheridanen (forgatókönyv) kívül szinte mindenki kicserélődött, így a Suburrával nagyot húzó Stefano Sollimát ültették a rendezői székbe.
Sztori
A történet, csakúgy mint a Sicario első etapjában, itt sem váltja meg a világot, de mint tudjuk, nem is ez a lényeg. A cél sokkal inkább az atmoszférateremtés, amelyet kicsivel könnyedebb körítésben, de itt is megkapunk. Ennek fényében a mexikói-amerikai határról az USA-ba kerül át a súlypont, ahol is az előző rész konfliktusának köszönhetően a kartellek már nemcsak a jobb életre vágyókat, hanem terroristákat is átsegítenek a határon.
Az állam aztán mindent bevet, hogy ezt az újonnan kialakult trendet megfékezze, így olyan módszerhez folyamodnak, amely nem feltétlenül üli meg mindenki gyomrát: összeugrasztják a két rivális embercsempész kartellt azzal, hogy elraboljak az egyik banda góréjának szeretett lányát (Isabela Moner).
Ehhez az akcióhoz persze a legjobbakat kell összetrombitálni, így segítségül hívják az első rész menőcsávóját, Matt Gravert (Josh Brolin) és speciális brigádját, akik egy régi ismerőst, Alejandrót (Benicio del Toro) is meginvitálnak a buliba. Mert hát valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie.
Karakterek
Míg a Sicario - A bérgyilkosban úgymond Emily Blunt volt az, akinek szemszögéből átéltük a történetet, addig itt azt a fajta vívódást teljesen elhagyták a készítők, aminek köszönhetően sokkalta akciódúsabb jelenetek váltogatták egymást. Persze itt is kapunk belső utat meg a múlton való rágódást, de míg Emily Blunttal igen, addig az első rész könyörtelen bérgyilkosával, Alejandróval nem feltétlenül tud azonosulni a néző.
Ettől függetlenül Josh Brolin és Benicio del Toro párosa külön-külön és együtt is szinte hibátlanul működik. Josh Brolin szakállat növesztve és a rövidnadrág-papucs kombót nem elhanyagolva továbbra is baromira menő, ám egyértelműen del Toro szállítja a műsort, aki az elrabolt lánynak köszönhetően olyan vonásokat is megmutatott, amelyeket múltbéli tragédiája miatt teljesen elnyomott.
Rajtuk kívül feltűnik a Fargóból ismert Jeffrey Donovan és a kábé mindenhol feltűnő Shea Whigham is, ám ők az előbb említett két úriember mellett nem sok vizet zavarnak.
Összegzés
A Sicario 2 - A zsoldos ott folytatja, ahol az első rész véget ért, és ezt nemcsak a sztorira értem, hanem arra a minőségre is. Az első rész lassú és nyomasztó jeleneteit pörgősebb akciók váltották, amelyek eleinte nem nagyon tetszettek, ám abban a pillanatban, ahogy elfogadtam, hogy bizony haladni kell a korral, és Hollywoodnak köszönhetően mindent tele kell pakolni adrenalinpumpáló jelenetekkel, onnantól működött igazán a film.
Persze attól még, hogy van olyan jó, mint a már-már kultfilm státuszba lépő Sicaro - A bérgyilkos, nem sikerült lehoznia a bulit hiba nélkül. Kezdjük rögtön a rendezővel, Stefani Sollimával, aki bármennyire is próbál Denis Villeneuve lenni, nem megy neki, és ez sajnos a filmen is érződik: sokszor izzadtságszagú és sajnos, a forgatókönyvvel sincs minden rendben. Mintha egészen egyszerűen Taylor Sheridan unta volna a banánt.
Ettől eltekintve végig érezhető a sicario-feeling, és ehhez még Emily Blunt moralizálása sem kellett. Josh Brolin és Benicio del Toro kettőse jól működött, és bár egy operatőr váltás is volt (Roger Deakins helyett Dariusz Wolski), ez a képeken egyáltalán nem látszik. Na, jó, csak egy kicsit. A befejezés pedig már egyértelműen franchise-szerű utat jelöl ki magának, így a közeljövőben biztos vagyok benne, hogy újra találkozhatunk egy tökös Sicarióval. Addig is irány a mozi, ezt látnotok kell!
