Harrison Ford is csettintene - Solo: Egy Star Wars-történet kritika
Harrison Ford is csettintene - Solo: Egy Star Wars-történet kritika
Harrison Ford is csettintene - Solo: Egy Star Wars-történet kritikaKülcsín
Szokatlan módon egy kicsit más oldalról közelítem meg a filmet, ugyanis szerintem szinte mindenki keni-vágja, hogy mi is az a Star Wars és ki az a Han Solo. Nem? Na, sebaj. Akkor azt javaslom, hogy futólépésbe pótoljátok a Star Wars-összest, ugyanis garantáltan egy olyan univerzummal lesztek gazdagabbak, amely fényévekkel leköröz bármely más franchise-t: a Solóval együtt már tíz mozifilm és megannyi sorozat igazolja a Star Wars népszerűségét. Igen, igen, én is fan vagyok (nem is kicsit), és bár megpróbálok végig objektív maradni, nem ígérek semmit.
Szóval a Disney 2012-ben lecsapott a Lucasfilmre, ezzel együtt pedig megkaparintotta a Star Wars-jogokat is, és megérezve a pénzszagot, eszeveszett film- és sorozatgyártásba kezdett. De ez szerintem csak a kisebbik probléma. Csinálják. Mit számít, ha az ember boldog? A nagyobb para a "nullhuszonnégyben" fröcsögő fanyalgókkal van, akikkel már nagyon tele van a batyum. Oké, George Lucas klasszikus trilógiája (IV., V., VI.) mindent visz, de én például az előzménytrilógián (I., II., III.) nőttem fel, így nekem az az etalon. Sajnálom.
Szóval ezeknek a túlontúl kritikus rajongóknak készült a 2015-ös, Episode VII., Az ébredő erő, amelyben aztán tényleg mindent megtett a Disney, hogy hőn szeretett klasszikus trilógiájuk ne sérüljön. Persze ez sem tetszett a nagy többségnek. Az egyiknek az volt a baja, hogy miért van enyhe Az új remény beütése, a másiknak meg, hogy miért nem egy teljesen új sztorit dolgoztak fel... így felelj meg a rajongóknak. Személy szerint első nézés után nem tetszett, de sokadjára már elfogadtam és mostanra már simán tudom élvezni.
Az utolsó Jedikkel pepitára ez ment. Ott meg túl sok volt az újítás, az nem tetszett a népnek. Az univerzumbővítésre szolgált Zsivány Egyest pedig sokan már azelőtt elengedték, hogy moziba került volna. Kérdem én: miért? Miért kell szétfikázni egy filmet anélkül, hogy láttad volna? Ettől leszek keményvonalas fan? Csak azért fakadtam ki, mert a Han Solo előzményfilmet sokan már abban a pillanatban elítélték, amikor bejelentették, hogy készül. Ez a negatív közhangulat pedig simán rányomja egy filmre a bélyeget még úgy is, ha közben véletlenül kiderül, nem is lesz olyan kegyetlenül ergya.
Persze olaj volt a tűzre a Disney kontra rendezők balhé is (csak úgy, mint az összes filmnél, amióta felvásárolták a Lucasfilmet): A Lego kalanddal nagyot szakító Phil Lord, Christopher Miller párost Ron Howard (A Da Vinci-kód) váltotta, hogy gatyába rázza a fejesek szerint pocsék filmet. Sokan Alden Ehrenreich inkompetenciájának tudták be az újraforgatott jeleneteket, ám a filmet látva azt kell mondjam, nem volt vele gond, de erről majd később. Szóval új rendezővel és a régi brigáddal a fedélzeten nagy nehezen befejezték a Solót és még így is sanszos (köszönhetően szerintem a negatív hangulatkeltésnek), hogy bukta lesz. Pedig, pedig ...
Sztori
A Solo: Egy Star Wars-történet nem is akar több lenni, mint amit valójában ígér: lezavar egy olyan sztorit, amely Han Solóra koncentrál és megmutatja nekünk fanservice-szel megspékelve, hogyan született meg a Solo-legenda, illetve hogyan is zajlottak azok az események, amelyekről eddig halványlila gőzünk nem volt (Han-Chewie találkozás, Han-Ezeréves Sólyom találkozás, Kessel-futam).
Han (mert a film elején még csak így hívják) a koréliai nyomornegyedben tengeti mindennapjait, ahol is szert tett egy barátnőre, Qi'rára (Emilia Clarke), akivel a nagy szerelem közepette a szökést tervezik a Birodalom által kiszipolyozott bolygóról.
Persze, ahogy lenni szokott minden balul sül el, így előbb a helyi hadúr ered a nyomukba, majd a birodalmi rohamosztagosok is beszállnak a buliba. Han menekülése Qi'rával egy hajszálon múlt: a lány ott maradt a Korélián, Han pedig kétségbeesésében belép a Birodalomba, hogy aztán profi pilótaként visszatérjen és kiszabadítsa szerelmét. Han egy bevetés alkalmával, immáron rohamosztagosként találkozik Tobias Beckettel (Woody Harrelson) és kezdetét is veszi a kaland...
Karakterek
Nyilvánvaló, hogy ahogy bejelentették a Solo filmet mindenki arra volt kíváncsi, hogy ki lesz a klasszikus Han Solót istencsászárul életre keltő Harrison Ford örököse. Rövid időn belül jöttek is a nevek, ahol is egyből szemet szúrt nekem a Kingsman Tökije, Taron Egerton. Na, mondom meg is van a tökéletes választás. A Disney aztán Alden Ehrenreich mellett tette le a voksát, akinek macsósabb megjelenése inkább hajazott Harrisonra, mint Egerton kisfiús beütése.
És, hogy milyen a színészi játék? Hát, ezt bevallom, nehezen tudtam megítélni, ugyanis Ehrenreich hol a Ford-féle manírokat próbálta leutánozni (egy-kétszer csont nélkül), hol pedig vegyítette ezt saját játékával, ami meg botrányosra sikeredett. Sokkal jobban átjöttek azok a jelenetek, ahol egyszerűen a saját Solóját (érted, szólóját... haha) nyomatta, ugyanis ilyenkor tudott a legjobban magába szippantani a film. Persze jó volt viszontlátni a klasszikus mozdulatokat és grimaszokat, de ezek nélkül is simán működött a film.
A Qi'rát megformáló Emilia Clarke gyönyörű, mint mindig, főleg azokban a jelenetekben sziporkázott, amikor megcsillogtatta harci tudását. Han Solo jövőbeli cimboráját, a klasszikus trilógiából ismerős Lando Calrissiant, Donald Glover egy új szintre emelte, és még Woody Harrelson Beckettje és kapott néhány említésre méltó momentumot. Thandie Newton fájóan kevés játékidőt kapott és még itt van nekünk Chewbacca (Joonad Suotamo), aki meg... hozta a kötelezőt. Csak olyan wookie-san.
Összegzés
A nemzetközi sajtón keresztül kábé mindenki azt a verdiktet vonta le a Solóval kapcsolatban, hogy "felejthető film egy felejthetetlen karakterről". Én az utóbbit tartom, míg az előbbihez annyit fűznék hozzá, hogy a Solo a legjobb Star Wars-filmek egyike. Merész mi? Mondom, nekem egyáltalán nem voltak elvárásaim, csak egy könnyed, ám kellőképpen tökös kalandfilmet vártam, amelynek cselekménye a címben is szereplő egyén körül zajlik.
Megkaptam? Részben, ugyanis ezzel ki is térnék a Solo egyik hibájára, miszerint az ifjú Han Solo képes elvinni a showt, ám ezt nem túl sokszor hagyták neki. Persze zöldfülű még meg minden, de voltak részek, amikor már konkrétan hiányoltam Solo jelenlétét. Az is lehet negatívum, hogy nagyon lassan indul be a történet (tudom, tudom, valahogy csak fel kell vezetni), de amikor aztán rákapcsol, egy percre sem ereszt.
Kicsit lehet, hogy sok volt a vérbeli fanokat kiszolgáló Easter egg (például egy régi ismerős visszacibálása), de megmondom őszintén, hogy még ezek sem tudtak kizökkenteni a mámorból. A végeredmény tetszett, a színészek hozták az elvártat és képesek voltak hozzátenni a Star Wars-univerzumhoz. A zene eleinte nem tetszett, ám amikor kezdetét veszi a Kessel-futam és felcsendülnek a klasszikus nóták, na, az valami zseniális lett. A Solo: Egy Star Wars-történet egyszerű, de nagyszerű alkotás. Nem árul zsákbamacskát, mégis képes meglepni. Legalább egyszer (fan vagy nem fan) mindenkinek ajánlom.
