A legjobb optikai csalódások: a szemednek hiszel vagy az agyadnak?
A legjobb optikai csalódások: a szemednek hiszel vagy az agyadnak?
A legjobb optikai csalódások: a szemednek hiszel vagy az agyadnak?Optikai csalódásról - más néven vizuális illúzióról - akkor beszélünk, ha a szemünkkel észlelt képek eltérnek a valóságtól. A legtöbb esetben ez a kontextus segítségével érhető el, azaz olyan többletinformációt adunk egy-egy képhez, videóhoz, aminek segítségével a szemünk mást hitet el az agyunkkal, mint ami a valóság. Erről lesz szó ebben a posztban, szóval erősen agymanipuláló percek következnek, aminek a végén még az is lehet, hogy ráveszünk valami olyanra, amiről egyelőre fogalmad sincs. (Nem.)
Melyik a nagyobb?
Kezdjük valami egyszerűvel: ez itt az Ebbinghaus-illúzió, más néven a Titchener körök. Nézd meg jól a képet, különösen az ábrák közepén látható narancsszínű köröket. Melyik a nagyobb? A bal vagy a jobb oldali?
A helyes megoldás természetesen az, hogy egyik sem. A két középső kör mérete takkra megegyezik. Pusztán a kontextus - a jobb oldali ábrán kisebb körök vannak a középső körül - miatt hisz el az agyad (még mindig), hogy az a nagyobb. A legegyszerűbb, ha leméred (tényleg, én is csak úgy hittem el, az nem elég, ha pusztán ideírjuk, egyszerűen tudnod kell, látni a saját szemeddel, hogy hány centi az átmérője), hogy ezek tényleg ugyanakkorák.
Hasonló elven működik a Jastrow-illúzió is. Nem tesszük fel a kérdést, hogy melyik a nagyobb, mert az előző után pontosan tudod, hogy mindkét rajz mérete megegyezik. Tudod, de nem hiszed el:
itt a trükk, hogy az A-ábra alsó, rövidebb oldala a B-ábra felső, hosszabb oldala mentén fut. Emiatt érzed (és látod) úgy, hogy az A-ábra összességében rövidebb, mint az alsó, B-ábra. Pedig a valóság az, hogy mindkét alakzat pontosan ugyanakkora.
3D és 2D
Nézzünk néhány videós optikai csalódást. Itt van például ez a T-Rex, ami mindig téged néz, sőt, még a fejét is forgatja, ha mozdul a kamera. Oké, de mi a trükk?
A T-Rex természetesen meg sem mozdul, csak a kamera mozog. Egészen a videó végén látható megfejtésig elhisszük, hogy a dinoszaurusz(ok) feje mozog. Hasonló elven működik ez a lenti videó is. Ebben az esetben, ha egy bizonyos szögből nézünk két dimenziós rajzokat, az agyunk hajlamos elhinni, hogy azok valójában három dimenziósak.
A nézőpontot, mint az illúzió egyik elemét használja Markus Raetz, svájci szobrász is, több alkotásában. Ezek közül a legismertebb a Yes/No szobor. Csak az a kérdés, hogy honnan nézzük az alkotást, és minden kérdésre választ kapunk: igen vagy nem? Az attól függ, honnan nézed.
Na és vajon ez a táncos női alak merre forog?
Azoknak, akik az istennek nem látják, hogy az óramutató járásával megegyező (vagy éppen ellenkező) irányba is forog a hölgy, az alábbi magyarázó jellegű animáció életmentő lehet:
A feladat akkor megy tökéletesen, ha képesek vagyunk a piros és kék segédvonalak használata nélkül fejben megfordítani a hölgy forgásirányát. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk váltani az agyunk bal és jobb agyféltekének használata között is. Amennyiben alapból azt látod, hogy a táncos az óramutató járásával megegyező irányba forog, akkor te a jobboldali, kreatív agyféltekédet használod. Ha úgy látod, hogy az óramutató járásával ellenkező irányba forog a hölgy, akkor nálad a baloldali, azaz racionálisabb agyfélteke használata dominál.
Hasonló elven működik a korábban már említett Joseph Jastrow nevéhez köthető a közismert kacsás-nyulas teszt, amiről néhány hónapja már írtunk a Nyulat vagy kacsát látsz? Ezt árulja el rólad ez az egyszerű pszichológiai teszt című posztunkban.
Árnyalatok
ki gondolná, hogy a képen látható négyzetek egyforma színűek? Pedig ez a helyzet. Helyezd az ujjadat a két négyzetet elválasztó vonalra és láss csodát.
Ugyanezen az elven működik az először 1995-ben Edward H. Adelson által publikált árnyalatos illúzió is:
A magyarázat: a szomszédos mezők sötétsége illetve világossága kiemeli a kérdéses négyzetek sötétségét/világosságát. Ennek köszönhetően a szemünk és az agyi látóközpontunk különböző árnyalatúnak látja a négyzeteket.
Mozog vagy nem mozog?
Úgy néz ki, hogy ez a forgó négyszög mozgás közben folyamatosan változtatja az alakját.
Természetesen ez is optikai csalódás. A koncentrikus vonalak miatt érzékeli agyunk ezt a hullámzó hatást, ami valójában nem létezik.
Ha már idáig eljutottál az olvasásban, akkor nézzünk egy kis önhipnotizálást: csapjuk be az agyunkat tudatosan és közösen. Indítsd el a lenti videót, koncentrálj a közepére folyamatosan, amíg meg nem jelenik a felirat, hogy nézz oldalra (Quick! Look away!) Még jobban működik a trükk, ha a teljes képernyőre teszed ki a videót. Csak arra vigyázz, hogy mások ne vegyék észre, miközben csinálod, mert furcsán néznek majd rád, ahogy a teljes képernyőn egy ilyen pörgő-forgó izét nézel. Tapasztalatból mondom...
Hasonlóképpen tudjuk becsapni az agyunkat a lányok fotójával. A fotó alapjáraton fekete-fehér. Vagy mégis színes? Indítsd el a videót, koncentrálj arra a furcsa, elmosódott képre, amit látsz. Aztán egyszer csak jön majd a varázslat.
Zárásképpen pedig még egy videó: amikor már azt hiszed ennek a cikknek a végén, hogy mindent értesz, jöhet neked bármilyen optikai csalódás, te már semmi nem hiszel el, akkor porig aláznak ezzel a 40 másodperccel és a végén nevetve tapsolsz az egésznek:
